„Justus Pál” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Ez a "Történetete" már megint támad, pedig egyszer már kiirtottam. Olyan ez, mint valami rossz thriller. |
|||
14. sor: | 14. sor: | ||
Pesti Napló, 1930. nov. 29., p. 8.</ref> |
Pesti Napló, 1930. nov. 29., p. 8.</ref> |
||
*Jelentős műfordítói életműve. Többek között [[William Shakespeare|Shakespeare]]-t (szonettek), [[Baudelaire]]-t, [[Verlaine]]-t, [[Voltaire]]t, [[Heinrich Heine|Heinét]], [[Guy de Maupassant|Maupassant]]-t, [[Jean Cocteau|Cocteau]]-t, [[Puskin]]t, [[Gorkij]]t, [[Majakovszkij]]t is fordított. |
*Jelentős műfordítói életműve. Többek között [[William Shakespeare|Shakespeare]]-t (szonettek), [[Baudelaire]]-t, [[Verlaine]]-t, [[Voltaire]]t, [[Heinrich Heine|Heinét]], [[Guy de Maupassant|Maupassant]]-t, [[Jean Cocteau|Cocteau]]-t, [[Puskin]]t, [[Gorkij]]t, [[Majakovszkij]]t is fordított. |
||
*A közélettől visszavonulva haláláig a [[Corvina |
*A közélettől visszavonulva haláláig a [[Corvina Könyvkiadó]] szerkesztője volt. |
||
*1981-ben Végrendelet címmel megjelenik 1925 után keletkezett, publikált és asztalfiókban maradt verseinek válogatott kiadása.<ref>Justus Pál, Végrendelet, Budapest, Szépirodalmi, 1981.</ref> Egyik legszebb ciklusa a börtönben keletkezett Hét év börtön és harmincnyolc sor. |
*1981-ben ''Végrendelet'' címmel megjelenik 1925 után keletkezett, publikált és asztalfiókban maradt verseinek válogatott kiadása.<ref>Justus Pál, Végrendelet, Budapest, Szépirodalmi, 1981.</ref> Egyik legszebb ciklusa a börtönben keletkezett ''Hét év börtön és harmincnyolc sor''. |
||
==Kötetei== |
==Kötetei== |
A lap 2010. január 6., 00:23-kori változata
Justus Pál (Pécs, 1905. április 7. – Temesvár, 1965. december 28.) magyar társadalomtudományi író, költő, műfordító.
Életútja
1915 és 1923 között a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumba járt, ahol tanulmányait végig jó és jeles érdemrenddel zárta. Ugyanitt érettségizett 1923-ban, az iskola értesítője a "a jelesen érettek" között említi Justus nevét. „Március 15-i ünnepünk hatása alatt - írja a gimnázium éves értesítője - pedig két tanítványunk édesapja, Jusztusz Mór ny. MÁV főfelügyelő úr 52.000 koronás Petőfi-alapítványt adott át az igazgató úrnak.”[1] Bölcsészetet 1924 és 1927 között Bolognában és Párizsban tanult. Ebben az időszakban Károlyi Mihállyal és Basch Viktorral[2] megalakították: Az Emberi Jogok Ligája magyar tagozatát. 1925-től tagja volt az MSZDP-nek. Hazatérése után tagja lett Kassák Lajos Munka-körének. Innen 1930-ban kizárták, mert az irodalmi kulturális tevékenység mellett politikai aktivitást is szorgalmazott. Kassák hatása versei tartalmában és formájában is érzékelhető, ugyanakkor messze nem nevezhető Kassák-epigonnak; lírájában ugyanúgy érezhető a Nyugat második és harmadik nemzedékének hatása. Jóllehet korai ciklusában fellelhetőek a klasszikus témák (Vers, füttyszóra; A távozó után; Zápor; Levelek őszi tánca; Tavaszi szél; stb.), ám lírai témái között egyre gyakrabban feltűnik: a munka, az ember, a „harcos élet”, a küzdelem, a lázadó, a változásért kiáltó ember képzete. E finom szemantikai eltolódás rajzolja körül Justus líráját: a finom, a lét általános problémái felé forduló beállítódás és a néven nevezett, a szocialista öntudat, sőt hit nyomát magán viselő témák (pl. Kunfi Zsigmond; Carlo Rosselli) keveredése. Elméleti felkészültsége révén az MSZDP egyik meghatározó ideológusa volt, 1929-ben szocialista diák mozgalmat alapított.
1934-1936-ig Bécsben, Berlinben és Párizsban élt. Hazatérése után, 1944-ig bank és magántisztviselő volt. A munka mellett aktív tagként működött az MSZDP-ben, volt az V., VI. és a VII. kerületi szervezet titkára is. 1943 és 1944 között a párt értelmiségi csoportjának egyik vezetője volt. Számos közgazdasági és politikai tanulmánya jelent meg, jelentős a politikai ismeretterjesztő füzeteinek száma. Tagja volt a Mónus Illés vezette Marx- Engels válogatott műveit fordító, kiadó vállalkozásnak. A kötet előszavát is Ő írta. A háború alatt munkatáborba (Bor) vitték. Innen megszökött és csatlakozott Tito partizánjaihoz. A felszabaduláskor Temesváron tartózkodott és az újra indult Szabad Szó munkatársa lett. 1945-ben az SZDP központi vezetőségének tagja, agitációs és propagandaosztályának vezetője, a Szocializmus című lap szerkesztője lett. 1945 áprilisában beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták,[3] a börtönből csak 1955-ben szabadult,[4] rehabilitálták.
Irodalmi munkássága
- Párizsból való hazatérte után, csatlakozik a Kálmán József, Nagy Lajos és Szirmai Jenő szerkesztette Együtt című laphoz.
- 1925-ben Justus Bernát Pál néven közzéteszi első kötetét, Fekete ormok alatt címmel[5] Egyébként középiskolai tanulmányai során végig Justus Bernát nevet használja; e kötete megjelenésekor tünteti fel mellé a Pál nevet.
- Munkatársa Kassák Lajos folyóiratának, a Munkának. Vas István visszaemlékezéseiben Justust nevezi a Munka-kör emblematikus költőjének, aki - avantgardista létére - még a verstannal is tisztában volt!
- Az utak éneke címmel teszi közzé 1925 és 1930 között keletkezett veseit.[6] A kötet élénk visszhangot vált ki: a Nyugat (Fenyő László) és a Szocializmus (Kálmán József) mellett Bálint György is méltatja a Pesti Naplóban.[7]
- Jelentős műfordítói életműve. Többek között Shakespeare-t (szonettek), Baudelaire-t, Verlaine-t, Voltairet, Heinét, Maupassant-t, Cocteau-t, Puskint, Gorkijt, Majakovszkijt is fordított.
- A közélettől visszavonulva haláláig a Corvina Könyvkiadó szerkesztője volt.
- 1981-ben Végrendelet címmel megjelenik 1925 után keletkezett, publikált és asztalfiókban maradt verseinek válogatott kiadása.[8] Egyik legszebb ciklusa a börtönben keletkezett Hét év börtön és harmincnyolc sor.
Kötetei
- Fekete ormok alatt (1925)
- Az utak éneke (1930)
- A szocializmus útja. (Tanulmányok 1945) /A kommunisták követelésére a könyvet bezúzták/
- A monopolkapitalizmus gazdasági szerkezete 1946
Idézetek
Magyar irodalom története
Börtönbüntetése idején írta legszebb, legmegrendítőbb verseit, melyeket Hét év börtön és harmincnyolc sor címen foglalt össze. E "sorokban" – melyek voltaképp különálló költemények – egymásba olvad nappal és éjszaka, hetek és hónapok telnek el, s ő emlékei mezején bolyongva igyekszik újraélni az élet derűsebb pillanatait, miközben fájdalmasan kérdez rá a számára oly érthetetlen tényre: miért kellett így történnie? Puritán egyszerűséggel számol be mindennapjainak egyhangúságáról, s arról az egyre reményvesztettebb állapotról, ahogy a börtönbe zárt ember lassan ráébred, hogy fölöslegessé lett, nem emlékszik rá senki, s életének alig-alig van értelme:
Ez a Szilvesztered, s még az, hogy gondolkozhatsz egész éjszaka, mit csinálhatnak most a tiéid; Éva, Edith, s nyugodt vagy, mert már nincs mit vesztened (Tizedik sor)
Hivatkozások
- Magyar életrajzi Lexikon
- Életrajz a sulineten
- Fenyő László ajánlása a Nyugat-ban
- A magyar irodalom története
- A Munka-Kör szellemi, politikai hátországa
- Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Almanachja
- Utolsó beszélgetés Rajk Lászlóval
- A szociáldemokrácia elszakadása a magyar demokráciától
- Faludy György: Pokolbéli víg napjaim
- Műfordítások 1945 és 1975 között
- Karig Sára: Szibéria nincs olyan messze
- Blog eszmecsere 2006
- A munkáskalokagathia pillanata. Költészet, társadalomkritika és a munkáskultúra egysége: Justus Pál és a Munka-kör
- Fényképek Justusról az 1956-os Intézet digitális archívumából
Jegyzetek
- ↑ A Budapesti VI. kerületi m. kir. állami Kölcsey Ferenc Főgimnázium értesítője, 1922–1923, Dr. FINÁLY Gábor (szerk.), Budapest, k. n., 1923, 12. o.
- ↑ (1863-1944) Magyar származású francia irodalomtörténész. Fasiszta francia milicisták ölték meg.
- ↑ A Rajk per nyolcadrendű vádlottja volt. Életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Feltételezése szerint ő lehetett az utolsó, aki Rajk Lászlóval beszélt.
- ↑ Más források szerint 1956 első felében
- ↑ Justus Bernát Pál, Fekete ormok alatt, Budapest, Dús Márton Könyvnyomda, 1925.
- ↑ Justus Pál, Az utak éneke. Versek 1925-1930, Budapest, Merkus Nyomda, 1930.
- ↑ Bálint György, Az utak éneke, Pesti Napló, 1930. nov. 29., p. 8.
- ↑ Justus Pál, Végrendelet, Budapest, Szépirodalmi, 1981.
Források
- Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-85530-3-0