„Justus Pál” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Ez a "Történetete" már megint támad, pedig egyszer már kiirtottam. Olyan ez, mint valami rossz thriller.
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
14. sor: 14. sor:
Pesti Napló, 1930. nov. 29., p. 8.</ref>
Pesti Napló, 1930. nov. 29., p. 8.</ref>
*Jelentős műfordítói életműve. Többek között [[William Shakespeare|Shakespeare]]-t (szonettek), [[Baudelaire]]-t, [[Verlaine]]-t, [[Voltaire]]t, [[Heinrich Heine|Heinét]], [[Guy de Maupassant|Maupassant]]-t, [[Jean Cocteau|Cocteau]]-t, [[Puskin]]t, [[Gorkij]]t, [[Majakovszkij]]t is fordított.
*Jelentős műfordítói életműve. Többek között [[William Shakespeare|Shakespeare]]-t (szonettek), [[Baudelaire]]-t, [[Verlaine]]-t, [[Voltaire]]t, [[Heinrich Heine|Heinét]], [[Guy de Maupassant|Maupassant]]-t, [[Jean Cocteau|Cocteau]]-t, [[Puskin]]t, [[Gorkij]]t, [[Majakovszkij]]t is fordított.
*A közélettől visszavonulva haláláig a [[Corvina Kiadó]] szerkesztője volt.
*A közélettől visszavonulva haláláig a [[Corvina Könyvkiadó]] szerkesztője volt.
*1981-ben Végrendelet címmel megjelenik 1925 után keletkezett, publikált és asztalfiókban maradt verseinek válogatott kiadása.<ref>Justus Pál, Végrendelet, Budapest, Szépirodalmi, 1981.</ref> Egyik legszebb ciklusa a börtönben keletkezett Hét év börtön és harmincnyolc sor.
*1981-ben ''Végrendelet'' címmel megjelenik 1925 után keletkezett, publikált és asztalfiókban maradt verseinek válogatott kiadása.<ref>Justus Pál, Végrendelet, Budapest, Szépirodalmi, 1981.</ref> Egyik legszebb ciklusa a börtönben keletkezett ''Hét év börtön és harmincnyolc sor''.


==Kötetei==
==Kötetei==

A lap 2010. január 6., 00:23-kori változata

Justus Pál (Pécs, 1905. április 7.Temesvár, 1965. december 28.) magyar társadalomtudományi író, költő, műfordító.

Justus Pál és feleségének hamvai a budapesti Farkasréti temetőben NVh-730. fülke (a táblán hibás a szám).

Életútja

1915 és 1923 között a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumba járt, ahol tanulmányait végig jó és jeles érdemrenddel zárta. Ugyanitt érettségizett 1923-ban, az iskola értesítője a "a jelesen érettek" között említi Justus nevét. „Március 15-i ünnepünk hatása alatt - írja a gimnázium éves értesítője - pedig két tanítványunk édesapja, Jusztusz Mór ny. MÁV főfelügyelő úr 52.000 koronás Petőfi-alapítványt adott át az igazgató úrnak.”[1] Bölcsészetet 1924 és 1927 között Bolognában és Párizsban tanult. Ebben az időszakban Károlyi Mihállyal és Basch Viktorral[2] megalakították: Az Emberi Jogok Ligája magyar tagozatát. 1925-től tagja volt az MSZDP-nek. Hazatérése után tagja lett Kassák Lajos Munka-körének. Innen 1930-ban kizárták, mert az irodalmi kulturális tevékenység mellett politikai aktivitást is szorgalmazott. Kassák hatása versei tartalmában és formájában is érzékelhető, ugyanakkor messze nem nevezhető Kassák-epigonnak; lírájában ugyanúgy érezhető a Nyugat második és harmadik nemzedékének hatása. Jóllehet korai ciklusában fellelhetőek a klasszikus témák (Vers, füttyszóra; A távozó után; Zápor; Levelek őszi tánca; Tavaszi szél; stb.), ám lírai témái között egyre gyakrabban feltűnik: a munka, az ember, a „harcos élet”, a küzdelem, a lázadó, a változásért kiáltó ember képzete. E finom szemantikai eltolódás rajzolja körül Justus líráját: a finom, a lét általános problémái felé forduló beállítódás és a néven nevezett, a szocialista öntudat, sőt hit nyomát magán viselő témák (pl. Kunfi Zsigmond; Carlo Rosselli) keveredése. Elméleti felkészültsége révén az MSZDP egyik meghatározó ideológusa volt, 1929-ben szocialista diák mozgalmat alapított.

1934-1936-ig Bécsben, Berlinben és Párizsban élt. Hazatérése után, 1944-ig bank és magántisztviselő volt. A munka mellett aktív tagként működött az MSZDP-ben, volt az V., VI. és a VII. kerületi szervezet titkára is. 1943 és 1944 között a párt értelmiségi csoportjának egyik vezetője volt. Számos közgazdasági és politikai tanulmánya jelent meg, jelentős a politikai ismeretterjesztő füzeteinek száma. Tagja volt a Mónus Illés vezette Marx- Engels válogatott műveit fordító, kiadó vállalkozásnak. A kötet előszavát is Ő írta. A háború alatt munkatáborba (Bor) vitték. Innen megszökött és csatlakozott Tito partizánjaihoz. A felszabaduláskor Temesváron tartózkodott és az újra indult Szabad Szó munkatársa lett. 1945-ben az SZDP központi vezetőségének tagja, agitációs és propagandaosztályának vezetője, a Szocializmus című lap szerkesztője lett. 1945 áprilisában beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták,[3] a börtönből csak 1955-ben szabadult,[4] rehabilitálták.

Irodalmi munkássága

  • Párizsból való hazatérte után, csatlakozik a Kálmán József, Nagy Lajos és Szirmai Jenő szerkesztette Együtt című laphoz.
  • 1925-ben Justus Bernát Pál néven közzéteszi első kötetét, Fekete ormok alatt címmel[5] Egyébként középiskolai tanulmányai során végig Justus Bernát nevet használja; e kötete megjelenésekor tünteti fel mellé a Pál nevet.
  • Munkatársa Kassák Lajos folyóiratának, a Munkának. Vas István visszaemlékezéseiben Justust nevezi a Munka-kör emblematikus költőjének, aki - avantgardista létére - még a verstannal is tisztában volt!
  • Az utak éneke címmel teszi közzé 1925 és 1930 között keletkezett veseit.[6] A kötet élénk visszhangot vált ki: a Nyugat (Fenyő László) és a Szocializmus (Kálmán József) mellett Bálint György is méltatja a Pesti Naplóban.[7]
  • Jelentős műfordítói életműve. Többek között Shakespeare-t (szonettek), Baudelaire-t, Verlaine-t, Voltairet, Heinét, Maupassant-t, Cocteau-t, Puskint, Gorkijt, Majakovszkijt is fordított.
  • A közélettől visszavonulva haláláig a Corvina Könyvkiadó szerkesztője volt.
  • 1981-ben Végrendelet címmel megjelenik 1925 után keletkezett, publikált és asztalfiókban maradt verseinek válogatott kiadása.[8] Egyik legszebb ciklusa a börtönben keletkezett Hét év börtön és harmincnyolc sor.

Kötetei

  • Fekete ormok alatt (1925)
  • Az utak éneke (1930)
  • A szocializmus útja. (Tanulmányok 1945) /A kommunisták követelésére a könyvet bezúzták/
  • A monopolkapitalizmus gazdasági szerkezete 1946

Idézetek

Magyar irodalom története

Börtönbüntetése idején írta legszebb, legmegrendítőbb verseit, melyeket Hét év börtön és harmincnyolc sor címen foglalt össze. E "sorokban" – melyek voltaképp különálló költemények – egymásba olvad nappal és éjszaka, hetek és hónapok telnek el, s ő emlékei mezején bolyongva igyekszik újraélni az élet derűsebb pillanatait, miközben fájdalmasan kérdez rá a számára oly érthetetlen tényre: miért kellett így történnie? Puritán egyszerűséggel számol be mindennapjainak egyhangúságáról, s arról az egyre reményvesztettebb állapotról, ahogy a börtönbe zárt ember lassan ráébred, hogy fölöslegessé lett, nem emlékszik rá senki, s életének alig-alig van értelme:

Ez a Szilvesztered,
s még az, hogy gondolkozhatsz egész éjszaka,
mit csinálhatnak most a tiéid;
Éva, Edith,
s nyugodt vagy, mert már nincs mit vesztened
(Tizedik sor)

Hivatkozások

Jegyzetek

  1. A Budapesti VI. kerületi m. kir. állami Kölcsey Ferenc Főgimnázium értesítője, 1922–1923, Dr. FINÁLY Gábor (szerk.), Budapest, k. n., 1923, 12. o.
  2. (1863-1944) Magyar származású francia irodalomtörténész. Fasiszta francia milicisták ölték meg.
  3. A Rajk per nyolcadrendű vádlottja volt. Életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Feltételezése szerint ő lehetett az utolsó, aki Rajk Lászlóval beszélt.
  4. Más források szerint 1956 első felében
  5. Justus Bernát Pál, Fekete ormok alatt, Budapest, Dús Márton Könyvnyomda, 1925.
  6. Justus Pál, Az utak éneke. Versek 1925-1930, Budapest, Merkus Nyomda, 1930.
  7. Bálint György, Az utak éneke, Pesti Napló, 1930. nov. 29., p. 8.
  8. Justus Pál, Végrendelet, Budapest, Szépirodalmi, 1981.

Források

  • Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-85530-3-0