„Monorfalva” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: eo:Monor (Bistriţa); kozmetikai változtatások |
a Bot: következő hozzáadása: en:Monor, Bistriţa-Năsăud |
||
61. sor: | 61. sor: | ||
{{Beszterce-Naszód megye települései}} |
{{Beszterce-Naszód megye települései}} |
||
[[en:Monor, Bistriţa-Năsăud]] |
|||
[[eo:Monor (Bistriţa)]] |
[[eo:Monor (Bistriţa)]] |
||
[[it:Monor]] |
[[it:Monor]] |
A lap 2010. január 4., 16:38-kori változata
Monorfalva (Monor) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Monorfalva |
Rang | községközpont |
Polgármester | Ioan Cira (PSD) |
Irányítószám | 427175 |
SIRUTA-kód | 33961 |
Népesség | |
Népesség | 741 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 6 |
Népsűrűség | 0,14 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 453 m |
Terület | 5298 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 58′, k. h. 24° 42′Koordináták: é. sz. 46° 58′, k. h. 24° 42′ | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Monorfalva, 1912-ig Monor (románul: Monor, németül: Mindendorf, szász nyelvjárásban Mindendref) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
Szászrégentől 22 km-re északra, a Luc-patak partján fekszik.
Nevének eredete
Először 1319-ben, Monor alakban említették. Nevét azért változtatták meg, hogy megkülönböztessék a Budapest környéki Monortól.
Története
1242 után szászokkal telepítették újra. 1594-ben románok lakták.
1762-ig Kolozs vármegyéhez tartozott, akkor a Naszódi határőrezredhez csatolták. Szentiváni Mihály így írt róla 1837-ben: „Birtokuk tulajdonképp a fiskusé, de mint sajátjokot, úgy bírják, senki tőlek el nem veszi, mívelésén eléggé igyekeznek, de határuk soványocska. Oskola a faluban kettő, falusi (trivium) és katonai (Divisions- vagy Nationalschul), abban csak télben a kántor által, itt nyárban is rendes tanító által foly a tanítás, írás, olvasás, számvetésre. A falusi oskolából többnyire feljebbvitelként mennek a gyermekek a katonaiba.”[1]
1861-ben, a határőrezred polgárosítása után Naszód vidékének lett a része. Ferenc József 1861. augusztus 27-i rendelete kivonta a határőrök felállítandó vagyonközösségéből és úgy tekintette, mint volt jobbágyfalut, amelyben a korcsmáltatás és az erdőhasználat joga visszaszáll a militarizálás előtti földbirtokosokra. 1865-ben azonban egy határőrdelegáció Bécsben elérte, hogy a monori javak ideiglenesen továbbra is a volt határőröket illessék.[2] 1866-ban nem igazolták az erdélyi országgyűlésre képviselőként megválasztott Grigore Moisil mandátumát, mivel nem tudott magyarul.[3] 1876-ban Beszterce-Naszód vármegyéhez csatolták.
1883. július 30-án egykori birtokosainak örököse, a Kemény család beperelte a határában található erdőbirtokok miatt. 1890. január 10-én a besztercei törvényszék erdőit a lakosoknak ítélte, viszont kártérítés megfizetésére kötelezte őket.[4]
Határában eladásra is fejtettek követ. 1895-ben Monoreana néven népbankot alapítottak a faluban. 1942-ben tőle északnyugatra kellett megépíteni a Szeretfalva–Déda vasútvonal leghosszabb alagútját.
Népessége
- 1900-ban 1320 lakosából 1303 volt román nemzetiségű; 1280 görög katolikus és 27 ortodox vallású.
- 2002-ben 995 lakosából 939 volt román, 50 cigány és 6 magyar nemzetiségű; 976 ortodox és 6 római katolikus vallású.
Látnivalók
- Iszapvulkánok (két hektáros természetvédelmi terület).
- Falumúzeum.
Híres emberek
- Itt született 1925. április 22-én Teodor Tanco író.
Gazdaság
- Carmolact tejipari vállalat.[5]