„Szilfafélék” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
| 33. sor: | 33. sor: | ||
A csalánvirágúak kládjának legősibb családja, amely több ősi bélyeget őrzött meg, mint a többi három család. Így például a [[virág]]ok még gyakran kétivarúak, bennük [[porzó]]kat és [[termő]]ket is találunk. A család tagjai kivétel nélkül fás szárúak (ősibb bélyeg), fák vagy cserjék. [[levél (növény)|Leveleik]] válla aszimmetrikus (az egyik váll kissé csapott, a másik lejjebb nyúlik), tagolatlanok, a szélük fűrészes vagy fogas. Egy- vagy kétivarú virágaikat 4–8 szabadon álló vagy részben összenőtt lepellevél borítja. Apró virágaik egyesével vagy csomókban állnak, esetleg bogernyőbe tömörülnek. A [[gínőceum]] alsó állású, a [[termő]] két termőlevélből nőtt össze. A [[termés]] lependék, a magvakban a szekunder [[endospermium]] olykor hiányzik. |
A csalánvirágúak kládjának legősibb családja, amely több ősi bélyeget őrzött meg, mint a többi három család. Így például a [[virág]]ok még gyakran kétivarúak, bennük [[porzó]]kat és [[termő]]ket is találunk. A család tagjai kivétel nélkül fás szárúak (ősibb bélyeg), fák vagy cserjék. [[levél (növény)|Leveleik]] válla aszimmetrikus (az egyik váll kissé csapott, a másik lejjebb nyúlik), tagolatlanok, a szélük fűrészes vagy fogas. Egy- vagy kétivarú virágaikat 4–8 szabadon álló vagy részben összenőtt lepellevél borítja. Apró virágaik egyesével vagy csomókban állnak, esetleg bogernyőbe tömörülnek. A [[gínőceum]] alsó állású, a [[termő]] két termőlevélből nőtt össze. A [[termés]] lependék, a magvakban a szekunder [[endospermium]] olykor hiányzik. |
||
==Gyakoribb |
==Gyakoribb fajok== |
||
[[Hegyi szil]] (Ulmus glabra), [[Mezei szil]] (Ulmus minor), [[Vénic szil]] (Ulmus laevis), [[Angol szil]] (Ulmus procera), [[Turkesztáni szil]] (Ulmus pumila), [[Holland szil]] (Ulmus x hollandica), [[Kínai szil]] (Ulmus parvifolia), [[Japán szil]] (Ulmus japonica), [[Japán gyertyánszil]] (Zelkova serrata), [[Kaukázusi gyertyánszil]] (Zelkova carpinifolia) |
[[Hegyi szil]] ''(Ulmus glabra)'', [[Mezei szil]] ''(Ulmus minor)'', [[Vénic szil]] ''(Ulmus laevis)'', [[Angol szil]] ''(Ulmus procera)'', [[Turkesztáni szil]] ''(Ulmus pumila)'', [[Holland szil]] ''(Ulmus x hollandica)'', [[Kínai szil]] ''(Ulmus parvifolia)'', [[Japán szil]] ''(Ulmus japonica)'', [[Japán gyertyánszil]] ''(Zelkova serrata)'', [[Kaukázusi gyertyánszil]] ''(Zelkova carpinifolia)'' |
||
== Forrás és ajánlott irodalom == |
== Forrás és ajánlott irodalom == |
||
A lap 2009. december 29., 01:14-kori változata
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Egy szilfaj (Ulmus genus)
| ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Nemzetségek | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szilfafélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szilfafélék témájú kategóriát. |
A szilfafélék (Ulmaceae) a rózsavirágúak (Rosales) rendjének egyik családja az eurosid I kládban (APG II-rendszer). Monofiletikus csoportot, azaz kládot képeznek az eperfafélékkel (Moraceae), kenderfélékkel (Cannabaceae) és a csalánfélékkel (Urticaceae). A négy család éppen ezért közös, monofiletikus taxonba vonható csalánvirágúak (Urticae) néven, és ezek a rózsavirágúak kladogramján eléggé külön állnak. A Borhidi-rendszerben a csalánvirágúak főrendje (Urticanae) közös alosztályban szerepelt a bükkfavirágúakkal (Faganae) és egyéb barkás fákkal, a Hamamelidae alosztályban (varázsdió-virágúak vagy barkás fák).
A családba hat nemzetség 35 faja tartozik. A korábban ide sorolt ostorfafélék alcsaládja (Celtoideae) kladisztikus vizsgálatok eredményeképpen átkerült a kenderfélék családjába.
Elterjedésük, élőhelyük
A család tagjai az északi mérsékelt területeken sokfelé elterjedtek, másfelé, Ausztrálázsia kivételével szórványosan fordulnak elő.[1][2]
Jellemzésük
A csalánvirágúak kládjának legősibb családja, amely több ősi bélyeget őrzött meg, mint a többi három család. Így például a virágok még gyakran kétivarúak, bennük porzókat és termőket is találunk. A család tagjai kivétel nélkül fás szárúak (ősibb bélyeg), fák vagy cserjék. Leveleik válla aszimmetrikus (az egyik váll kissé csapott, a másik lejjebb nyúlik), tagolatlanok, a szélük fűrészes vagy fogas. Egy- vagy kétivarú virágaikat 4–8 szabadon álló vagy részben összenőtt lepellevél borítja. Apró virágaik egyesével vagy csomókban állnak, esetleg bogernyőbe tömörülnek. A gínőceum alsó állású, a termő két termőlevélből nőtt össze. A termés lependék, a magvakban a szekunder endospermium olykor hiányzik.
Gyakoribb fajok
Hegyi szil (Ulmus glabra), Mezei szil (Ulmus minor), Vénic szil (Ulmus laevis), Angol szil (Ulmus procera), Turkesztáni szil (Ulmus pumila), Holland szil (Ulmus x hollandica), Kínai szil (Ulmus parvifolia), Japán szil (Ulmus japonica), Japán gyertyánszil (Zelkova serrata), Kaukázusi gyertyánszil (Zelkova carpinifolia)
Forrás és ajánlott irodalom
- Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Katalin–Nagy János: Botanika II. – Rendszertan
- Urania Növényvilág II. – Magasabbrendű növények I.
- Bagi István: A zárvatermő növények rendszerének kompendiuma, JATE Press 1994
- Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana
- Hortobágyi Tibor (szerk.): Növényrendszertan
Jegyzetek
- ↑ Watson, L.; Dallwitz, M. J.: The Families of Flowering Plants: Ulmaceae Mirb., 1992. január 1.
- ↑ Stevens, P: Angiosperm Phylogeny Website. Missouri Botanical Garden, 2001. január 1.