Bouvines-i csata

Sablon:Csata Az 1214 július 27-én lefolyt bouvines-i csata Franciaország egyesítésének fontos állomása volt. A II. Fülöp Ágost által vezetett csapatok vereséget mértek a Földnélküli János angol király és IV. Ottó német-római császár körül szerveződő koalíció seregére, ezzel Fülöp Ágost megszilárdította hódításait.

Előzmények

II. Fülöp Ágost a keresztes hadjáratról hazatérve hozzálátott az angol uralkodók uralma alá tartozó területek bekebelezéséhez, Oroszlánszívű Rihárd visszatérése azonban ekkor még meghiúsította terveit. A később Földnélküliként ismert János trónra kerülése után kedvezőbben alakultak számára az események, 1202-ben elkobozta János földjeit, és be is vonult Anjouba, Bretagneba, Mainebe, Normandiába és Tournaiba. Ezt követően állandósultak a harcok János és Fülöp között.

Eközben a Német-Római birodalomban a Brunswick-házból származó IV. Ottó nem tudta megszilárdítani hatalmát, és 1210-es kiátkozását követően Mainzban német királlyá koronázták II. Frigyest. Fülöp Frigyest támogatta, mire válaszul Ottó ellene fordult.

Ottó és János pártjára állt Flandria és Boulogne grófja is. 1214-ben megindult támadásuk két fronton zajlott, János dél felől támadt, míg Ottó északkelet felől tört be. A délnyugat felől támadó János délre csalta II. Fülöp seregét, azonban Ottó nem volt elég gyors, és nem tudta kihasználni északon a kedvező alkalmat. Fülöp a visszavonuló János sakkban tartására Lajos herceget 800 lovaggal, 2000 egyéb lovassal és 7000 gyalogossal Poitouban hagyta, ő maga északra vonult, ahol új sereget szervezett, és megütközött Ottóval.

A csata lefolyása

Ottó július 12-én érte el Nivelles-t, ahol egyesült szövetségeseivel, majd továbbindult Bouvines felé. A francia csapatokkal július 27-én csaptak össze Bouvines mellett, ahol a Lille és Tournai közötti út hídja átvezet a Marsa folyón.

27-én reggel Fülöp elhatározta, hogy átkel a folyó bal partjára, azonban amikor az elővéd már átkelt, megfigyelői az ellenség közeledtét jelentették. Megváltoztatta haditervét, és a jobb parton állította fel csatarendjét. A jobbszárnyra kerültek a burgundi lovagok némi gyalogsággal kiegészítve, középen az Ile-de-France-i és normann lovagok álltak fel a király parancsnoksága alatt. A balszárnyat a gyalogság zöme valamint a délnyugati tartományokból érkező nehézlovasság alkotta. A közép előtt álltak fel a számszeríjászok. A hagyományoknak megfelelően A sereg szárnyait a Marsa mocsarai is fedezték, és Fülöp a túlpartról visszatérő csapatoktöbbségét a balszárny meghosszabbítására használta fel.

Ottó azt hitte, menet közben lepi meg a franciákat, azonban a francia hátvéd Adam de Melun vezetésével sikeresen feltartóztatta őket, míg a fősereg felfejlődött. A németek, akik azt hitték, már a francia sereget üldözik, meglepődtek, amikor a rendezett francia sorokba ütköztek. A menetből kibontakozó német csapatok harcrendje a franciákéhoz hasonló volt, jobbszárnyon a lovagi lovasság foglalt helyet Boulogne grófjának vezetésével, őket egészítette ki William Longsword zsoldos gyalogsága. A balszárnyat a flandriai gróf lovagjai, míg a derékhadat a császár vezette német és németalföldi csapatok (főként lándzsás gyalogság) alkották. A csapatok felfejlődése időt vett igénybe, így nem bocsátkozhattak egyszerre harcba.

A csatát a burgundi herceg támadása nyitotta meg, rohamát azonban a flamand lovagok megállították, majd ellentámadásuk szétszórta a rendeződő burgundiakat. Ekkor tért vissza a folyó túlpartjáról a francia elővéd, amely oldalba támadta a flamand lovagokat, foglyul ejtették Ferdinánd grófot, mire a flandriai lovasság elmenekült.

A német derékhad eközben diadalmasan nyomult előre, azonban a soraikat ismételten rendező burgundiak és a Fülöp körül álló lovagok kisegítették szorult helyzetéből Fülöpöt, akit kiütöttek a nyeregből, azonban kiváló páncélja megmentette életét ellenségei között.

A francia lovagok, miután szétszórták a német gyalogságot, a kisebb létszámú, de pihent császári lovagságra vetették magukat. A harcban csaknem foglyul ejtették Ottót, miután megölték alóla lovát. A császárt szász testőrsége kimentette, és miután egyik nemese átadta lovát, Ottó elmenekült a csatatérről. Ez eldöntötte a csatát, bár a szászok és vesztfáliaiak még helytálltak, a zsoldosok menekülni kezdtek.

A francia balszárnnyal szemben Boulogne grófja gyalogosaiból „erődöt” szervezett, ahova a lovagok visszatérhettek fáradalmaikat kipihenni. A francia gyalogság azonban áttörte az erődöt, és foglyul ejtette mind Renaud de Dammartint, mind William Longswordot.

Következmények

A francia győzelem után a koalíció felbomlott. A harcokat szeptember 18-án lezáró chinoni fegyverszünetben az angolok lemondtak a Loire-tól északra fekvő birtokaikról. Az Angliába visszatérő Jánost a Magna Charta kiadására kényszerítette a nemesség, és 1216-ban már Lajos herceg szállt partra Dél-Angliában a felkelő nemesség hívására.

Ottó a vesztes csata után a Német-Római Birodalomban immár a július 23-án Aachenben császárrá koronázott II. Frigyessel találta szembe magát, és hatalmát nem tudta megtartani.

Források

• Földi, Pál. A világtörténelem nagy csatái. Laude Kiadó, 124-126. o.. ISBN 963 9121 17 0 
• The Battle of Bouvines (xenophonegroup.com) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 20.)

Jegyzetek és hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Bouvines-i csata témájú médiaállományokat.