„Claude Monet” változatai közötti eltérés

Hivatkozások szerkesztése
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
MelancholieBot (vitalap | szerkesztései)
28 792 szerkesztés
a Bot: következő hozzáadása: yo:Claude Monet
SieBot (vitalap | szerkesztései)
118 575 szerkesztés
a Bot: következő hozzáadása: new:क्लाउड मोनेट
259. sor: 259. sor:
[[mr:क्लोद मोने]]
[[mr:क्लोद मोने]]
[[mwl:Claude Monet]]
[[mwl:Claude Monet]]
[[new:क्लाउड मोनेट]]
[[nl:Claude Monet]]
[[nl:Claude Monet]]
[[nn:Claude Monet]]
[[nn:Claude Monet]]

A lap 2009. december 10., 13:10-kori változata

Claude Monet fényképe Nadartól

Claude Monet (teljes nevén Claude Oscar Monet) (Párizs, 1840. november 14. – Giverny, 1926. december 5.) francia impresszionista festő.

Életpályája

Párizsban született, a Laffitte út 45. ötödik emeletén. 1841. május 20-án keresztelték meg egy helyi párizsi templomban. Édesanyja énekesnő volt.

1845-ben a család a normandiai Le Havre-ba költözött. Bár édesapja azt akarta, hogy a családi élelmiszerboltban dolgozzon, de Claude Monet festő akart lenni. 1851. április 1-én Monet elkezdte a művészeti középiskolát Le Havre-ban. Először szénrajzaival lett ismert, amiket tíz vagy húsz frankért adott el. Jacques-Francois Ochard-tól, aki maga Jacques-Louis David tanítványa volt, vette első leckéit. Normandia partjain 1856-1857-ben találkozott Eugéne Boudin-nel, aki mentora lett, tanítva őt az olajfesték használatára, és a plein air technikára.

1857-ben, 16 éves korában, anyja halála után Párizsba költözött gyermektelen nagynénjéhez, Marie-Jeanne Lecadre-hoz.

A Louvre-ban látva, hogy egyes festők régi nagy mesterektől másolnak, maga is bevitte eszközeit és másolni kezdett. Párizsi évei alatt több festővel megismerkedett, köztük Édouard Manet-val, Pissarro-val.

1861-ben Algériában kezdett katonai szolgálatot, de hamarosan tífuszt kapott és ezután nagynénje kifizette a katonai szolgálat alóli mentesítés magas összegét. 1862-től Charles Gleyre tanítványa lett Párizsban, ahol találkozott Pierre-Auguste Renoir-ral, Frédéric Bazille-lal, és Alfred Sisley-vel. Közösen kerestek új megoldásokat a festészetben, szabadtéren rögzítve a fényhatásokat, tört színekkel, gyors ecsetvonásokkal - kialakítva azt a stílust, amely később impresszionizmus néven vált ismertté.

Monet számára az ismertséget és elismertséget a Camille vagy A zöldruhás nő (La Femme à la Robe Verte) címeken ismert festménye hozta meg 1866-ban. Ezt a képet a „hagyományos” festészetet támogató párizsi Szalon is elfogadta kiállításra. Modellje Camille Doncieux, későbbi felesége volt. 1868-ban megszületett fiuk, Jean.

Monet 1868-ban anyagi nehézségei miatt öngyilkosságot kísérelt meg, a Szajnába vetette magát, de kimentették.

A Porosz–francia háború kitörése után, 1870 szeptemberében Angliába menekült. Barátai, Manet és Bazille bevonultak, Bazille hamarosan el is esett a fronton.

Monet londoni tartózkodása során főleg John Constable és William Turner műveit tanulmányozta, akiknek tájképei nagy hatással voltak saját újításaira a színek alkalmazásában. 1871 tavaszán megpróbálta bemutatni néhány festményét a Királyi Akadémia kiállításán, de képeit nem fogadták el. Májusban elhagyta Londont és a hollandiai Zaandamban (Amszterdam mellett) telepedett meg. Itt 25 képet festett - közben a holland rendőrség forradalmi tevékenységgel gyanúsította.

1871 őszén visszatért Franciaországba és 1878-ig Argenteuilben, egy Szajna melletti faluban élt, közel Párizshoz. Itt festette néhány legismertebb művét. 1873-74-ben rövid időre visszatért Hollandiába.

1872-ben festette a Napfelkelte (Impression: soleil levant) c. képet, egy Le Havre-i tájat ábrázolva. Az első impresszionista kiállításon 1874-ben helyet kapott a kép, amely ma a Marmottan-Monet Múzeumban-ban látható, Párizsban. A címről Louis Leroy kritikus új szakszót alkotott: "impresszionizmus", amellyel lekicsinylő szándékozott lenni, ám azt az impresszionisták elfogadták a maguk számára.

Monet még 1870-ben feleségül vette Camille Doncieux-t. 1976-tól felesége tüdőbajban szenvedett. 1878-ban, második gyermekük, Michel születése után, Vétheuil-be, támogatójuk, Ernest Hoschede, gazdag áruház-tulajdonos és művészetpártoló házába költöztek.

Hoschede 1878-ban csődbe ment és Belgiumba távozott. Monet asszony 1879-ben elhunyt. Hoschede felesége, Alice Monet-val maradt és segített felnevelni két gyerekét a saját hat gyereke mellett. 1833 áprilisában Vernonba költöztek, majd Givernybe, ahol Monet egy nagy kertet épített, és azután ott is festette képei nagy részét. Alice, miután férje meghalt, 1892-ben férjhez ment Monet-hoz.

1880-as, 90-es években Monet elkezdte a „sorozatképeit”, amelyben a fényhatásokat és az időjárási viszonyokat ábrázolta. Az első ilyen a Kazlak‎-sorozat, amelynek darabjait több szemszögből, más napszakokban készítette. 1891-ben e sorozat 15 képét állította ki a Durand-Ruel-ben, nagy sikert aratva. Később a Nyárfák, a Roueni katedrális , a Parlament, a Szajna reggel, és a Vízililiomok sorozatát festette meg.

1883 és 1908 között több hosszabb utat tett mediterrán tájakon, ahol sok tájképet festett. Velencében és Angliában fontos sorozatokat készített. Felesége 1911-ben meghalt, majd idősebb fia, Jean is, akinek felesége Blanche volt, Alice egyik lánya. Ezután Blanche gondoskodott róla és a gyerekekről.

1926-ban befejezte a Tavirózsák 12 pannójának megfestését. A képeket a francia államnak ajándékozta; azok az erre a célra átalakított Orangerie-ben kaptak állandó helyet. Szembetegség kínozta és általános egészségi állapota egyre romlott, 1926. december 6-án halt meg Giverny-ben.

Művészete

Halála után 1928-ban rendeztek munkásságából nagy retrospektív bemutatót. Tájképein a végsőkig kiérlelte az impresszionizmus elveit. Képei nem a tárgyak térbeli viszonyát, hanem színeik világításbeli értékeit jelenítik meg. A puszta optikai kép kifejezésére való törekvés, a szerkezet, a kép előformázásának feladása, művészetének tárgy nélkülivé váló tendenciája számos vonatkozásban az absztrakt művészet felé mutat. Számos modern absztrakt festő Monet művészetét előfutárának vallja.

Művei a Szépművészeti Múzeumban

Nevezetesebb képei

Monet
Monet

Korai festményeiből

Késői festményeiből

Források és irodalom

  • (?)


  • Chr. Heinrich: Monet - Taschen-Verlag, Köln 2006 - ISBN 3-8228-6368-8
  • Szerk.: Művészlexikon 3.k. p.461-464. - Bp. 1995. Corvina K - ISBN 963 13 3967 X
  • Szerk.: Az impresszionizmus (Művészettörténet k.) Bp. Corvina K.
  • Seemans Bilderkatalog - Seemans Verlag Leipzig, 1960 - Ag. 415/12/60/DDR
  • Ch. Sterling: Die französische Malerei in der Ermitage - Henschel Verlag, Berlin 1958. - (kiváló képértékelésekkel)
  • Pataky D.: Monet - Bp. 1964.
  • Encyclopedia Britannica Hungarica CD vers. 2005.

Külső hivatkozások

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Claude Monet témájú médiaállományokat.

==

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Claude_Monet&oldid=6674181”