„Kenotáfium” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
kenotáfium |
|||
| 12. sor: | 12. sor: | ||
Az első görög kenotáfiumok egyszerű síremlékek voltak, amiket azok emlékére emeltek, akiknek földi maradványait nem találták meg. A régi görögök vallási hite szerint a temetetlen holtak lelke nem juthatott be az alvilágba, hanem a [[Styx]] partján kellett bolyonganiuk mindaddig, amíg testüket el nem temették. Ezért, ha a halott eltemetése nem volt lehetséges, legalább jelképes temetést végeztek, például port hintettek a holttestre (lásd [[Szophoklész]]: [[Antigoné]] c. drámájának történetét). Ha a holttest nem volt hozzáférhető, például tengerbe veszett, akkor üres síremléket ''(κενοτάφιον)'' állítottak neki. Ugyanily emlékművet állítottak néha az idegen földön eltemetett nevezetes férfiaknak is. |
Az első görög kenotáfiumok egyszerű síremlékek voltak, amiket azok emlékére emeltek, akiknek földi maradványait nem találták meg. A régi görögök vallási hite szerint a temetetlen holtak lelke nem juthatott be az alvilágba, hanem a [[Styx]] partján kellett bolyonganiuk mindaddig, amíg testüket el nem temették. Ezért, ha a halott eltemetése nem volt lehetséges, legalább jelképes temetést végeztek, például port hintettek a holttestre (lásd [[Szophoklész]]: [[Antigoné]] c. drámájának történetét). Ha a holttest nem volt hozzáférhető, például tengerbe veszett, akkor üres síremléket ''(κενοτάφιον)'' állítottak neki. Ugyanily emlékművet állítottak néha az idegen földön eltemetett nevezetes férfiaknak is. |
||
Ezt a szokást követték a [[rómaiak]]nál ''(cenotaphium)'' is. Hitük szerint a holtak szellemét ''(dii manes)'' kellett megbékíteni ezzel a cselekeddettel. Csak gonosztevők és hazaárulók testét hagyták temetetlenül, vadállatok és madarak zsákmányául. Az ilyen síremlék felszentelésekor a halottat fennszóval háromszor nevén szólították, és meghívták, hogy költözzék be az üres sírba. Hasonlóan jártak el az otthonuktól távol eltemetett személyek esetében is, ilyenkor a családtagok, vagy a polgártársak díszes síremléket emeltek az elhunyt szülőhelyén. Cenotáfiumnak nevezték azokat a [[mauzóleum]]okat is, amelyeket valaki még életében emeltetett saját maga vagy családtagjai részére. A cenotáfiumot a rómaiak ''tumulus honorarius''-nak<ref>Lásd [[Suetonius]]: Cézárok élete, [[Claudius]] 1 |
Ezt a szokást követték a [[rómaiak]]nál ''(cenotaphium)'' is. Hitük szerint a holtak szellemét ''(dii manes)'' kellett megbékíteni ezzel a cselekeddettel. Csak gonosztevők és hazaárulók testét hagyták temetetlenül, vadállatok és madarak zsákmányául. Az ilyen síremlék felszentelésekor a halottat fennszóval háromszor nevén szólították, és meghívták, hogy költözzék be az üres sírba. Hasonlóan jártak el az otthonuktól távol eltemetett személyek esetében is, ilyenkor a családtagok, vagy a polgártársak díszes síremléket emeltek az elhunyt szülőhelyén. Cenotáfiumnak nevezték azokat a [[mauzóleum]]okat is, amelyeket valaki még életében emeltetett saját maga vagy családtagjai részére. A cenotáfiumot a rómaiak ''tumulus honorarius''-nak<ref>Lásd [[Suetonius]]: Cézárok élete, [[Claudius]] 1</ref>, vagy ''inanis''-nak <ref>Lásd [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]]: [[Aeneis]], III. 303.</ref>, jelezve, hogy a sír csak emlékműve valakinek, aki nincsen odatemetve. |
||
[[Fájl:Bada-bagh.jpg|jobbra|bélyegkép|300px|Cenotáfiumok a [[radzsasztán]]i Bada Bagh-ban ([[India]]).]] |
[[Fájl:Bada-bagh.jpg|jobbra|bélyegkép|300px|Cenotáfiumok a [[radzsasztán]]i Bada Bagh-ban ([[India]]).]] |
||
A lap 2009. december 9., 15:49-kori változata
Kenotáfium (görög forma kenotáfion, latin forma cenotaphium): üres síremlék, emléksír, szimbolikus sír vagy álsír. Olyan síremlék, amelybe nem temettek senkit, hanem olyan személy(ek) emlékét őrzi, aki(k)nek teste máshol, vagy ismeretlen helyen van eltemetve, vagy a holttest(ek) nem fellelhető(k), nem hozzáférhető(k) (pl. tengerbe vesztek).
A szó eredete, írásmódjai
Az ógörögül κενοτάφιο[ν] szó (kiejtése kenotáfio[n]) jelentése „üres sír”. Etimológiája: κενός, (ejtsd kenósz) = „üresség” és τάφος (ejtsd táfosz) = „a sír“).
Történelmi háttér
Az álsírok és kultikus sírok időben első előfordulása az ókori Egyiptomban találhatók. Az egyiptomi halottkultusz elképzelései lehetővé tették, hogy a több helyen épített sírok mindegyike szolgálhasson kultikus célokat.
Az első görög kenotáfiumok egyszerű síremlékek voltak, amiket azok emlékére emeltek, akiknek földi maradványait nem találták meg. A régi görögök vallási hite szerint a temetetlen holtak lelke nem juthatott be az alvilágba, hanem a Styx partján kellett bolyonganiuk mindaddig, amíg testüket el nem temették. Ezért, ha a halott eltemetése nem volt lehetséges, legalább jelképes temetést végeztek, például port hintettek a holttestre (lásd Szophoklész: Antigoné c. drámájának történetét). Ha a holttest nem volt hozzáférhető, például tengerbe veszett, akkor üres síremléket (κενοτάφιον) állítottak neki. Ugyanily emlékművet állítottak néha az idegen földön eltemetett nevezetes férfiaknak is.
Ezt a szokást követték a rómaiaknál (cenotaphium) is. Hitük szerint a holtak szellemét (dii manes) kellett megbékíteni ezzel a cselekeddettel. Csak gonosztevők és hazaárulók testét hagyták temetetlenül, vadállatok és madarak zsákmányául. Az ilyen síremlék felszentelésekor a halottat fennszóval háromszor nevén szólították, és meghívták, hogy költözzék be az üres sírba. Hasonlóan jártak el az otthonuktól távol eltemetett személyek esetében is, ilyenkor a családtagok, vagy a polgártársak díszes síremléket emeltek az elhunyt szülőhelyén. Cenotáfiumnak nevezték azokat a mauzóleumokat is, amelyeket valaki még életében emeltetett saját maga vagy családtagjai részére. A cenotáfiumot a rómaiak tumulus honorarius-nak[1], vagy inanis-nak [2], jelezve, hogy a sír csak emlékműve valakinek, aki nincsen odatemetve.
Jegyzetek
Forrás
Ismertebb kenotáfiumok
- Tört falú piramis - az egyiptomi Sznofru egyik sírhelye.
- A várnai csatában (1444) elesett II. Ulászló magyar király síremléke Várna közelében, a csata színhelyén.
- Mária Krisztina osztrák főhercegnő, tescheni hercegnő síremléke az Ágostonrendiek bécsi templomában (Augustinerkirche), Antonio Canova műve.
- The Cenotaph: London Westminster kerületében, a kormányzati negyedben, a Whitehall közepén, a Downing Street közelében áll. 1919–20-ban építette Sir Edwin Lutyens. A Brit Birodalomért harcoló (ténykedő), világszerte elesett katonák, hadirepülők, hadi- és kereskedelmi tengerészek emlékére. A királynő, a miniszterelnök és a háborús veteránok küldöttségei minden évben megkoszorúzzák, (november 11-ét, az első világháborút befejező fegyverszünet emléknapját követő vasárnapon.
- A Neue Wache a berlini Unter den Linden sugárúton (Karl Friedrich Schinkel építész műve), amelyet III. Frigyes Vilmos porosz király emeltetett 1816–18 között, a napóleoni háborúkban elesett porosz katonák emlékezetére.
- Memorial Cenotaph a hirosimai Béke-Emlékparkban (Peace Memorial Park), amelynek táblái az 1945. augusztus 6-i amerikai atomtámadás áldozatainak nevét tartalmazza.
Források
- Magyar Nagylexikon 10.kötet. Magyar Nagylexikon Kiadó 2000. ISBN 963 9257 02 8
- Officina Egyetemes lexikon. Officina Nova Kiadó 1994. ISBN 963 8185 87 2
- Művészeti kislexikon. Akadémiai Kiadó 1973.
Külső hivatkozások
