Szövés

A szövés kézi vagy gépi eljárás fonalak feldolgozására. A szövés eredménye a szövet vagy szőttes. A szövés textilanyag készítése úgy, hogy a fonalakat egymással derékszögben keresztezik és a tartás érdekében összefűzik. A széleket eldolgozzák.

Története

A szövés kezdetei a civilizáció kialakulásához nyúlnak vissza. Eleinte faágakból összetoldott keretet v. rámát használtak szövéshez, a fonalat pedig természetes szálak, pl. hasított sás adták. Régészek már az ókori sírokban is találtak kimutatható szövetmaradványokat. Az i.e. 6. századi görök vázaleletek díszítésén szövőket is láthatunk más mesterségek megjelenítésével együtt. Közismert az Odüsszeiaból Pénelopé szövőszéke, amelyhez teljesen hasonlóak láthatók szerte a világban a múzeumokban, skanzenekben, és még ma is használatosak a népi mesterségeket űzők körében. A szövőszék már egyszerű gépnek tekinthető. Az ipari forradalom hajnalán a szövőgép is megszületett.

Kézi szövés

A kézi szövés kellékei: szövőkeret, -ráma, alapanyag (fonal), keresztfonalat továbbító szerszám (vetélő vagy csónak). A szövéshez kétféle fonalat használnak: láncfonalat és vetülékfonalat. Menete a következő: A vetülékfonalat a keretre függőleges irányban folyamatosan a láncfonal keresztmetszetének megfelelő távolságban szorosan felvezetik, kifeszítik. Így keletkezik egy olyan álló fonalsor, amelybe a láncfonalat alulról és felülről váltakozva be lehet fűzni. Ez a keresztirányú befűzés ismétlődik úgy, hogy az előző sor alulról történő átfűzése felett felül, illetve az előző sor felülről történő átfűzése felett alul legyen az átfűzés, s végül kialakul a szövet.

Gépi szövés

Az egyszerű szövőszéken a láncfonalak egy hengerről gördülnek le. A láncfonalak szélessége azonos a készülő szövet szélességével. Magyarán mondva az ipari forradalom megfordította Pénelopé szövőszékét, azaz a vetülékfonalak futnak vízszintesen, és a láncfonalak függőlegesen. Így olyan hosszú kelméket tudnak gyártani, amilyen a gépsor hossza. Ezek a láncfonalak függőlegesen kifeszített, le-fel mozgatható bordákon futnak át. Minden egyes borda közepén van egy lyuk vagy gyűrű, amelyen a vetülékfonal automatikusan áthalad. Megfelelő elrendezés esetén minden második gyűrű felemelkedik, és így keletkezik egy nyílás (szádnyílás), amelyen a vetülékfonál keresztülhalad. A bordák váltakozó mozgása miatt a gyűrűkön áthaladó vetülékfonál szövetet képez. A vetélőt, vagy csónakot a modern szövőgépeknél forgóvetélő, ragadókar, lég- vagy vízsugár helyettesíti. A mintákat manapság számítógépes vezérléssel készítik.

Forrás

• Magyar értelmező kéziszótár, Akadémiai Kiadó, Budapest 1975 ISBN 963 05 0731 5
• Hogy is van ez?, Reader's Digest Kiadó Kft., Budapest, 1995 ISBN 963 8475 04 8