„Spanyol inkvizíció” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a linkjav |
a link |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
Nemcsak egyes keresztényeket üldöztek, hanem az áttért [[Iszlám|muzulmánokat]] és [[Izraelita vallás|zsidókat]] is. A hírhedt [[autodafé]] az inkvizíció egyik legsötétebb fejezetét jelenti. A spanyol inkvizícióból fejlődött ki a [[Mexikói inkvizíció|mexikói]], ami egészen a függetlenség kivívásáig működött. |
Nemcsak egyes keresztényeket üldöztek, hanem az áttért [[Iszlám|muzulmánokat]] és [[Izraelita vallás|zsidókat]] is. A hírhedt [[autodafé]] az inkvizíció egyik legsötétebb fejezetét jelenti. A spanyol inkvizícióból fejlődött ki a [[Mexikói inkvizíció|mexikói]], ami egészen a függetlenség kivívásáig működött. |
||
Történészek szerint a spanyol |
Történészek szerint a spanyol [[inkvizíció]]t [[II. Ferdinánd aragóniai király|Ferdinánd]] és [[I. Izabella kasztíliai királynő|Izabella]] azért is alapította, hogy megvédjék a megtérteket (conversos), az új keresztényeket, akik áldozatul estek a közméltatlankodásnak, előítéleteknek, félelmeknek és irigységnek; továbbá az inkvizíciónak csak a megkereszteltek felett volt hatalma, a nem megkereszteltek – hacsak nem a természet törvényeit szegték meg – nem estek a fegyelmi intézkedések hatálya alá. Ezzel szemben figyelembe kell venni a zsidókkal szembeni [[1391]]. évi és az inkvizíció megalapítása után egyre gyakoribbá váló támadásokat, amelyek következményeitől tartva számos zsidó a kikeresztelkedésben keresett menedéket. Az inkvizíció vezetője, [[Tomás de Torquemada]] fogalmazta meg az ediktiumot, amellyel [[II. Ferdinánd aragóniai király|Ferdinánd]] és [[I. Izabella kasztíliai királynő|Izabella]] a spanyolországi zsidókat [[1492]]-ben kiűzte az országból. |
||
Valamennyi inkvizíció közül a spanyol inkvizíció ért véget utolsóként, [[1834]]-ben. |
Valamennyi inkvizíció közül a spanyol inkvizíció ért véget utolsóként, [[1834]]-ben. |
||
A lap 2009. november 19., 17:54-kori változata
A spanyol inkvizíció (spanyolul: El Santo Oficio de la Santa Inquisition) 1478-ban alakult meg Spanyolországban, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella uralkodása alatt. A spanyol inkvizíció független volt a római egyháztól, így világi mozgalomnak tekinthető.
Nemcsak egyes keresztényeket üldöztek, hanem az áttért muzulmánokat és zsidókat is. A hírhedt autodafé az inkvizíció egyik legsötétebb fejezetét jelenti. A spanyol inkvizícióból fejlődött ki a mexikói, ami egészen a függetlenség kivívásáig működött.
Történészek szerint a spanyol inkvizíciót Ferdinánd és Izabella azért is alapította, hogy megvédjék a megtérteket (conversos), az új keresztényeket, akik áldozatul estek a közméltatlankodásnak, előítéleteknek, félelmeknek és irigységnek; továbbá az inkvizíciónak csak a megkereszteltek felett volt hatalma, a nem megkereszteltek – hacsak nem a természet törvényeit szegték meg – nem estek a fegyelmi intézkedések hatálya alá. Ezzel szemben figyelembe kell venni a zsidókkal szembeni 1391. évi és az inkvizíció megalapítása után egyre gyakoribbá váló támadásokat, amelyek következményeitől tartva számos zsidó a kikeresztelkedésben keresett menedéket. Az inkvizíció vezetője, Tomás de Torquemada fogalmazta meg az ediktiumot, amellyel Ferdinánd és Izabella a spanyolországi zsidókat 1492-ben kiűzte az országból.
Valamennyi inkvizíció közül a spanyol inkvizíció ért véget utolsóként, 1834-ben.