Konzervatív Párt (Magyarország)

A Konzervatív Párt 1864 november 12.-én alakult meg az udvarhű újkonzervatív fiatal arisztokratákból álló "fontolva haladók" csoportjából. Ez volt Magyarország első, modern értelemben vett politikai pártja. A Konzervatív Párt Magyarország érdekeit a birodalmon belül kívánta érvényesíteni, és egy erős Habsburg Birodalom megőrzését az ország érdekének tartotta. A liberális ellenzéktől eltérően nem kívánt konfrontálódni Béccsel, és a magyar nemzeti érdekeket össze kívánta egyeztetni a birodalmi érdekekkel, azokkal együtt, és nem azok ellenében kívánta érvényesíteni. Szem előtt tartották az arisztokrácia és a nemesség érdekeit, de az ókonzervatívokkal ellentétben már nem a feudalizmus és a rendi alkotmány megőrzését tartották elsődlegesnek, mert felismerték annak válságát, hanem támogatták a lassú, vagy részleges polgárosodást. A párt vezetője a fiatal főnemes, Dessewffy Aurél volt, majd halála után Dessewffy Emil. A fontolva haladók elveiknek megfelelően hol az udvarral, hol a reformellenzékkel kerültek egy platformra, és dolgoztak együtt. Dessewffy Aurél Metternich kancellárt meg kívánta nyerni ügyének, és azzal érvelt, hogy Bécsnek is érdeke a mérsékelt reformok bevezetése ha le akarja törni a reformellenzéket. Viszont az adminisztrátori rendszert például támogatta. A párt a forradalom idején közeledett az Ellenzéki Párthoz. Társadalmi szervezte a Gyűlde márciusban egyesült a liberálisok társadalmi szervezetével. 1849-ben pedig maga a párt is összeolvadt az Ellenzéki Párttal. A Konzervatív Párt utódjának (részben) a Felirati Párt (1861-1867) tekinthető. A Konzervatív Párt megítélése ellentmondásos. Bár alapvetően reformpártiak voltak, és szemben álltak Bécs abszolutisztikus törekvéseivel, mégis az Ellenzéki Párt ellenében őket szokták "kormánypártként" emlegetni. A korabeli ellenfeleik, és a későbbi liberális történetírás szerint Bécs bábjai voltak, akik csupán a reformpárti hangulat lecsendesítése, és az ellenzék eltántorítása érdekében, szerény és felületes reformokat javasoltak. Mások szerint, amit programjukban meghirdettek, annyit akartak, se nem többet, se nem kevesebbet. Tehát egy megreformált struktúrájú és gazdasági alapú arisztokratikus társadalmat. A Konzervatív Párttal rokonszenvező vélemények (pl.: Szekfű Gyula, vagy a mai jobboldali sajtó) szerint Széchenyihez hasonlóan ugyanazt akarták, amit a reformellenzék, csupán lassabban, mert nem mertek Béccsel nyíltan szembe kerülni, mivel féltek, hogy ezzel magukra haragítanák az uralkodó köröket, és a birodalmi centralizáció és németesítés hívei kerülnének előtérbe.

Célja

• A közlekedési feltételek javítása (zsáktelepülések összekötő útjai, autópályák, helyi közlekedés),
• a hiányzó infrastruktúra nagyobb ütemű fejlesztése (vonalas telefon, gáz- és szennyvízrendszerek, egészséges ivóvíz),
• a megélhetéshez szükséges munkahelyek megteremtőinek erőteljesebb támogatása,
• a fiatalok életkezdésének és a szépkorúak megélhetésének segítése,
• kiemelt törődés a közbiztonság javításával,
• a leszakadó rétegek, a hátrányos helyzetűek segítése (cigányság, munkanélküliek stb.),
• a Balaton megmentése: támogatják az önálló Balaton Régió kialakítását,
• a környezeti értékek fokozott védelme, melyet Somogy számára elengedhetetlennek tartanak,
• az egészségügyi és oktatási szolgáltatás fejlesztése, az erkölcsi nevelés széles körű javítása, mely álláspontjuk szerint a jelen és a jövő fontos záloga.