Ellenzéki Párt

Ellenzéki Párt
Adatok
Utolsó vezető	Kossuth Lajos
Alapítva	1847
Feloszlatva	1849
Elődpárt	—
Utódpárt	Felirati Párt Határozati Párt
Pártújság	Pesti Hírlap
Ideológia	klasszikus liberalizmus radikális liberalizmus(kisebbségben) demokrácia nacionalizmus (kisebbségben)
Politikai elhelyezkedés	baloldali(korabeli értelemben)
Parlamenti jelenlét	1847-1849

Az Ellenzéki Párt a magyarországi reformellenzék különböző irányzatait egyesítő politikai csoportosulás volt 1847-48-ban.

A reformkor folyamán kialakuló ellenzéki irányzatok a Nemzeti, majd az ebből kiváló Pesti Kör keretei között szervezték munkájukat. A két szervezet egyesítéséből létrehozott Ellenzéki Kör már a párttá alakulás közvetlen előzményének tekinthető.

Az egységes Ellenzéki Párt létrehozására elsőroban az 1847-ben esedékes országgyűlési követválasztások miatt volt szükség. 1846 novemberében megalakult az udvarhű és reformokra csak korlátozottan nyitott Konzervatív Párt. Ez adta a végső lökést, hogy a korábban Eötvös József vezette centralisták és az ún. municipialisták közötti ellentéteket félre téve, – az 1846. november 15-i előzetes pártalapító gyűlés után hivatalosan – 1847. március 15-én Pesten, az országos ellenzéki konferencia keretében kimondják az Ellenzéki Párt létrejöttét. A párt elnökévé – a létrehozásán sokat fáradozó – Batthyány Lajost választották meg. Az alakuló ülésen Kossuth Lajos vázolta a párt számára a jórészt általa kidolgozott hivatalos programot, s az ülés végén Petőfi Sándor elszavalta A nép nevében című versét. A program Deák Ferenc által végső formába öntött változatát, a párt júniusi konferenciáján fogadták el, Ellenzéki Nyilatkozat néven.

Az Ellenzéki Párt az 1848. márciusi forradalom győzelmével a hatalom birtokosává vált: a Batthyány-kormány elnöke és öt minisztere tartozott a párt tagjai közé. A nyár végéig tartó időszak belpolitikai főszereplői döntően az Ellenzéki Párt soraiból kerültek ki: ők alkották az új kormánypártot és annak ellenzékét is. A törésvonal az országgyűlésen többséget szerző mérsékeltek, és az új minisztériumot hevesen támadó radikálisok között húzodott. Utóbbiak közé tartozott: Teleki László, Nyáry Pál és Madarász László is.

A szabadságharc leverése, majd az 1850-es évek passzív ellenállása után, az újjáéledő politikai közéletben a korábbi Ellenzéki Párt több irányzatra szakadt. Míg Deák és Eötvös elfogadta a kiegyezést, sőt, annak legfőbb kivitelezői és magyar részről vezetői voltak, az emigráns Kossuth és hazai hívei ezzel szembehelyezkedtek, és az 1848-ban kihirdetett teljes függetlenség, illetve egyéb követelések maradéktalan teljesítése mellett tettek hitet, a dualizmust pedig elvetették.

Lásd még

• Ellenzéki Párt-tagok a Wikipédiában

Szakirodalom

• Dezsényi Béla: A Nemzeti Kör a negyvenes évek irodalmi és hírlapi mozgalmaiban. In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1953. 163-204.

Külsö hivatkozások

• A két óriás nem szenvedhette egymást (interjú Csorba László történésszel – Élet és Irodalom)