Ingadozó kiejtésű és a kiejtéstől eltérő írásmódú magyar köznevek listája

Ez a cikk a (köznyelvi) kiejtéstől eltérő írásmódú, ill. ingadozó kiejtésű magyar közneveket sorolja fel.

Bevezető

A magyar helyesírásban a közneveknél általában a kiejtés szerinti írásmód érvényesül: úgy írjuk, ahogy mondjuk, és úgy ejtjük, ahogy le van írva. Fontos azonban tudni, hogy a kiejtésnek saját normái vannak, amelyek nem mindig egyeznek meg a helyesírás normáival. Ha egy szót nem az írott alakjának megfelelően ejtjük, ott nem feltétlenül hibás ejtésről van szó. Vannak ugyanis szavak, amelyeket a magyar helyesírás a hagyomány (pontosabban az ún. hagyományos írásmód elve) miatt a kiejtéstől eltérően jelöl. Ezért is beszél ez a lap „a kiejtéstől eltérő írásmódú” szavakról, nem pedig „az írástól eltérő kiejtésű” szavakról: hogy a látszatát is elkerülje annak, hogy „szabályosan” mindent úgy kéne ejteni, ahogy írjuk (ezt a tévhitet nevezik az írás csapdájának).

A nyelv vizsgálatánál mindig a beszélt nyelv az elsődleges (mivel az írásra sok egyéb tényező is kihat, amelyek nem a nyelvészet, hanem például a társadalomtudomány körébe tartoznak), és a beszélt nyelvtől teljesen független – az egyes népek hagyományaitól függően változik –, hogy az írás ezt mennyire pontosan tükrözi. (Az olasz nyelv írott alakja például túlnyomórészt tükrözi a kiejtést, a francia nyelvé azonban nem. A franciák ugyanakkor egy pillanatig sem gondolják, hogy „helyesen” mindent úgy kéne kiejteniük, ahogy írva van.)

E szavaknak a magyar helyesírás elsajátításában nagy jelentőségük van, mert számos buktatót rejtenek magukban.

Ez a cikk nem foglalkozik a magyar családnevek eltéréseivel, az idegen szavak írásával, valamint a ragozott és összetett alakok írásmódjával sem (amelyek gyakran nem tükrözik a hasonulásokat, rövidüléseket és összeolvadásokat), bár ezeket sok esetben szintén a kiejtéstől eltérően írjuk. )

Mennyiségi eltérések

• 1. csoport: olyan szavak, amelyeknek az írástól eltérő ejtése a köznyelvben elfogadottnak számít,
• 2. csoport: olyan szavak, amelyeknek az írástól eltérő ejtése a köznyelvben nem számít elfogadottnak.

E két csoport tagjai között nem mindig húzható éles határvonal. Az „elfogadott” kategória egyik szélén olyan szavak állnak, amelyeket következetesen, elterjedten és általános jelleggel az írástól eltérően ejtenek (például t[i]zes); másik végén pedig olyanok, ahol az írásnak megfelelő és az írástól eltérő kiejtés egyaránt előfordul, de mindkettő elfogadottnak számít (például küzd vagy k[ű]zd). A „nem elfogadott kategória” legalább ilyen széles sávot ölel fel: egyik végén (ill. a teljes skála közepén) vannak azok az ejtésváltozatok, amelyek a köznyelv beszélőinek körében is előfordulnak, a másik végén pedig olyan ejtésváltozatok szerepelnek, amelyeket társadalmilag a hibás ejtés típuspéldáiként tartanak számon, ezért stigmatizáltnak mondhatók (például [kőrut], [póstás], [ellem], [köppeny]). Kétes esetekben a Magyar kiejtési szótár lehet irányadó (ISBN 9632826450).

Az egyes csoportok más-más célból lehetnek hasznosak:

• a hagyományos írásmód kutatóinak inkább az 1. csoport tagjai lehetnek érdekesek (mivel ezeknél elmondhatjuk, hogy az írás hagyományosan eltérést mutat a többé-kevésbé egységes köznyelvtől);
• azoknak, akik úgy vélik, hogy a köznyelvet beszélik, de helyesírásukban bizonytalanok, szintén az 1. csoport lehet hasznos,
• azoknak pedig, akik a köznyelvitől eltérő nyelvváltozatot beszélnek, a 2. csoport tanulmányozásával érdemes kezdeniük, utána pedig az 1. csoportra lehet érdemes áttérni.

Magánhangzók időtartama

Amint az alábbi listákból is látható, a zárt magánhangzók (i/í, u/ú, ü/ű) hosszúságánál fordul elő a legtöbb eltérés a kiejtés és az írás között.

Hosszan írt, röviden ejtett hangok

	1. csoport (a kiejtésbeli eltérés inkább elfogadott)	2. csoport (a kiejtésbeli eltérés inkább stigmatizált)
Í	tízes, ígér(et), ítél, kímél, kísér, kísért, kíván(ság), kíváncsi(ság), színház, színész, vízi (-ló stb.), (meg)szelíd(ül), ízület, ízlelés, megbízatás, hígít, színes és (ki)színez, híradó, hídi, szíves(en/ség), nyírat, okarína, síel, mínusz, presztízs (vö. AkH.12 21., AkH.12 27. a)) -ÍT képzővel: bővítés, szakítás, tanít(ás/ó), gyógyít(ás), újító, nagyító, kicsinyítő, hígító (!), ízelítő, takarító, rövidítés stb. (vö. AkH.12 34.)	zsíros, írnok, írogat, bíbic, csípő, diszciplína, tímár, hínár, papír, hízeleg
Ú	húszas, újság, labdarúgó, úti [kalauz stb.], húzogat, tanú(sít/skodik), húszas, zúzmara, gyújtós és gyújtogat, nyújtózik, nyúlkál, húzgál, egypúpú, fúj(tat/dogál), úszkál és úsztat, szúnyog, immúnis, súrlódás (vö. AkH.12 21., AkH.12 27. a)) szó végén: tanú, koszorú, [ló]arcú, odú, aszú, kátyú, búcsú, gnú (vö. AkH.12 23., AkH.12 24.)	csúszkál, stúdió, kandúr, pandúr, búza, csúnya, gúnár, gúnya, hiúz, túzok, fakúsz
Ű	bűnhődik, tűzi(játék stb.), gyűjtemény, tűzdel, zsűri (vö. AkH.12 21., AkH.12 27. a)) szó végén: sűrű, fésű, gyűrű, szörnyű, szérű, nedű, gyepű, valószínű(leg) (vö. AkH.12 23., AkH.12 24.)	miniatűr, (mani/pedi)kűr, gyűlöl
Ó	kórház, óvoda, szupernóva, ómega, rubeóla, kóstol(ó)	alól
Ő	bölcsőde, őrs, (nyelv)őrző, később	bőrönd, előtt, felől

Megjegyzés: a nüánsz szót az MHSz., az OH. és a Magyar értelmező kéziszótár (1972) szerint is á-val kell írni, noha jobbára a-val használják.

Röviden írt, hosszan ejtett hangok

	1. csoport (a kiejtésbeli eltérés inkább elfogadott)	2. csoport (a kiejtésbeli eltérés inkább stigmatizált)
I	mindig, dinár, moszkitó, dinó, (meg)birkózik, vijjog, hizlal, beirat(ás/kozik), (szino/homo/antago)nima, biztat, hirdet(és), nyilván, nyilvános, irkál, (rovar/szellem)irtó, naiv, irigy, pacsirta, cukkini, pi, csibor, Aliz, bulimia, londiner Görög betűk neve: kszi, pi, fi, khi, pszi	csipkelődés, kibic, sima, mitikus, nyirbál, hivatás, vigad/vigasság, szolid, irdatlan, sima, szerviz, dicsér, finom, irigy, kiváló, papiros, Tibor, palesztin
U	bura, unió, bujdosik, bujkál, bujtogat, rugdos, sugdos/sugdolózik, turkál, gyullad, fuldoklik, juj, turizmus/turista, barrakuda, jura (vö. AkH.12 27. a))	ujjong, ludas, utál, emu, kakadu
Ü	szürcsöl, türtőztet, überel	büntet, gyürkőzik, szüntet, füzér, tüntet, üzér, szüzek, menü, revü, becsüs, parfüm, csüd
O	árboc, Korea	utolsó, lakos, bogáncs, (el)odáz, posta Képzett idegen szavak: ironikus, periodikus, allegorikus, szimbolikus, harmonikus, szuperszonikus, katalogizál, katasztrofális stb. (vö. AkH.12 28.)
Ö	elöljáró, szövöde, böjt	ördöngös, regös, bögöly, körönd, körút, öv, pöröly, rökönyödik, öre <északi váltópénz>

Lásd még: A magánhangzóhossz terén eltérő szavak listája

Mássalhangzók időtartama

Hosszan írt, röviden ejtett hangok

1. csoport (a kiejtésbeli eltérés inkább elfogadott)	2. csoport (a kiejtésbeli eltérés inkább stigmatizált)
Magyar és meghonosodott szavak
állat, guggol, frissesség, elhesseget, eltussol stb. Névmások: ahhoz/ehhez, a/efféle, a/effajta, a/ekképpen	uzsonna/ázik, szalonna, szakáll, forr, istálló, fellebbez, fullánk, kizsuppol LL tövű igék: mállik, pállik, sokall, sugall, rühell stb.
Idegen szavak
FF: differencia, paraffin KK: akkumulátor, akkreditál LL: intelligens/-cia, kolléga, protokoll, klorofill, hallucinál, milli(méter/liter), futball(ista), cellulóz, millió, milliárd, helló NN: kannibál, konnektor RR: korrigál, arrogáns, irritál SSZ: masszíroz, asszisztens/asszisztál TT: attrakció, frottír Egyéb: apparátus Több eltérés: aszimmetrikus	offenzíva, barakk, barokk, akkord, kakukk, overall, ballon, ellipszis, millennium, krepp, horribilis, bizarr, bross, kontroll, asszimilál

Röviden írt, hosszan ejtett hangok

1. csoport (a kiejtésbeli eltérés inkább elfogadott)	2. csoport (a kiejtésbeli eltérés inkább stigmatizált)
Magyar és meghonosodott szavak
öcs, egy és egyesült, szíjaz, lehelet, loval, hulahopp(karika), menyegző, kisebb, lesz, csat, szutyongat, önálló stb. DE: eggyel, eggyé (-val/-vel és -vá/-vé ragos alakja kettőzve íródik)	agancs, bakancs, cikázik, csalán, díj, egyéb, éj, elem, heg, hegeszt, hej (indulatszó), héja, hokedli, köpeny, lábad, múlik, nokedli, nyílik, nyúlik, önálló, pukedli, szalag, szíj, szőlő, telik, ukmukfukk, cikcakk, vajon, ványad, restelkedik, minél
Idegen szavak
rafia, ventilátor, aligátor, (auto/mono/holo/dia)gram, plusz, csembaló, kipufogó DE: gramm, kilogramm 2 m-mel	kapucsínó, puding, rafinált, silabizál, mamut, vatelin, dzsip, klub, klip, biliárd (az asztali játék neveként), briliáns, flanel, konkurens/-cia és konkurál

Röviden írt, hosszan ejtett [dz] és [dzs]

Szótő belsejében hagyományosan a hosszan ejtett dz hangot is röviden írjuk, például bodza, edz(ő), madzag, pedz(i) (AkH.¹² 88.).

A dzs hangot szintén nem kettőzzük szótő belsejében, még ha hosszúnak is hangzik, például bridzs és bridzsel, dodzsem, maharadzsa, menedzser, lodzsa, hodzsa, tádzsik, Tádzsikisztán (AkH.¹² 88.). (Toldalékhoz kapcsolódva azonban jelöljük a mássalhangzó nyúlását, például briddzsel: a bridzs kártyajátékkal.)

Lásd még: A mássalhangzóhossz terén eltérő szavak listája.

Egyéb esetek

Hangok nem szokványos jelölése az írásban

Ly-nal írt [j]

A [j] hangot számos szónál az ly betűvel jelöljük (vö. AkH.¹² 89.):

• király, gólya, folyó stb.

Ch-val írt [h]

A [h] hangot egyes szavakban hagyományosan ch-val írjuk:

• achát, almanach, anarchia, archaikus, archívum/archivál, bacchánsnő, bacchanália, barkochba, cech, hipochondria, jacht, krach, lichthof, malachit, matriarchátus/patriarchátus, mechanika/us, monarchia, orchidea, pech, pszichológus/ia, sarlach, strichel, szacharin, technika/us, technológia stb. (AkH.¹² 204.).

Tulajdonnevek: Achilles (szóösszetételekben, máskülönben Akhilleusz), Bacchus stb.

X-szel írt [ksz] és [gz]

Az [ksz] hangkapcsolatot túlnyomórészt az x betűvel jelöljük, például anorexia, bauxit, bórax, cellux, exhumál, export, expressz, extra, fix, fixíroz, filoxéra, foxi, foxtrott, luxus, maximum, mixer, multiplex, oxigén, reflex, reflux, szaxofon, szex(uális), taxi, textil, xilofon. Nevekben szintén: Félix, Xavér stb.

Bizonyos szavakban azonban a ksz írásmódot használjuk: anziksz, boksz(ol), bokszer, buksza, bukszus, dakszli, eksztázis, fakszimile, fakszni, fukszia, fukszin, gikszer, iksz, krikszkraksz, pikszis, suviksz, vikszel/-es (AkH.¹² 204.), valamint például Szekszárd helység nevében.

A [gz] hangkapcsolatot jele ezzel szemben rendszerint gz, például egzakt, egzaltált, egzotikus, egzisztencia. – Kivételek azonban itt is akadnak: exegézis, exogámia, hexameter stb. (AkH.¹² 204.).

Hangok jelöletlensége az írásban

Jelöletlen zárt, rövid [ë] hang

Bár számos köznyelvi beszélő beszédében él, és olykor jelentést is megkülönböztet (például hegy vs. hëgy, nem vs. nëm), a helyesírás a zárt /e/ hangot is a nyílt /ɛ/ jelével azonos módon, puszta e betűvel jelöli (AkH.¹² 90.).

Jelöletlen rövid [á] hang

Egyes szavakban felbukkan a rövid [á] mikrofonéma, amelyet többnyire a betűvel jelölünk:

• Szecsuan, Vietnam, Thai(föld), kalcium, advent, latens, halló
• Svájc, páciens

Jelöletlen rövid [j] hang

A Mária szóban az i gyakran [j]-nek hangzik, a dió, fiú, óriás stb. szavakba (i + mély magánhangzó) pedig egy [j] toldódik be, amely írásban nem jelenik meg.

Nem ejtett hangok jelölése az írásban

Nem ejtett h

Egyes szavak írása megőrzi azt a h-t, amelyet szóban nem ejtünk (vö. AkH.¹² 75.):

• céh, cseh, düh, juh, méh, oláh, pléh, rüh, Enéh (kilenc darab)

(Magánhangzóval kezdődő toldalékok előtt ezekben is hangzik a [h], például csehek. Hangzik továbbá a h ezekben a szavakban is: bolyh, doh, éh, enyh, fellah, keh, moh, padisah, potroh, sah, Allah, Zilah.)

Egyes szavakban th jelöli a t hangot, például karthauzi, thai.

Minőségi eltérések

N + gy/ty szótőn belüli jelöletlen hasonulásai

• rongy, hangya, angyal, gyöngy, ponty (ejtve ro[ny]gy, ha[ny]gya, a[ny]gyal, gyö[ny]gy, po[ny]ty), vö. OH. 49.

Vegyes esetek

Az alábbi esetekben a hosszúnak jelölt mássalhangzó röviden hangzik, a megelőző, röviden írt magánhangzó pedig hosszú formájában hallható:

• arra [ɑːrɑ], erre [ɛːrɛ], állatkert [aːlɑtkɛrt]
• félre [féːre]