Altruizmus

Az altruizmus populáción belüli, egyedek közti interakció, mely során egy egyed akár saját kárára is segíti egy fajtársát. A viselkedésforma előfordulási gyakorisága nagyjából egyenes arányban áll a genetikai hasonlósággal, így leggyakrabban az egy családba tartozó egyedek közt nyilvánul meg. Rokonsági kapcsolat nélkül is előfordul, ami evolúciós szempontból a reciprokális altruizmussal magyarázható.

A rokonságbeli altruizmus az önfeláldozás legmagasabb szintjéig terjedhet. Jó példa erre a Stegodyphus pókok által gyakorolt matrifágia, mely során a kikelő utódok megeszik az anyát. Közvetlen rokonsági kapcsolat esetén a Wright féle beltenyészeti koefficienssel való számolással (jótevő kapcsolati koeficiense a haszonélvezővel + haszonélvező nyeresége - jótevő vesztesége) pozitív értéket kapunk, ez azt jelenti, hogy összességében az utódok fitneszének növekedése megéri az anya áldozatát. Amennyiben az egyenletre kapott eredmény nem pozitív, az interakció nem játszódik le.

Reciprok altruizmus

A reciprok altruizmus olyan evolúciópszichológiai jelenség, melyben egy egyed úgy növeli egy másik fitneszét, hogy nem vár azonnali ellenszolgáltatást. Ettől függetlenül a reciprokális altruizmus nem feltétel nélküli. Alapjában véve két faktor határozza meg.

• A haszonélvező nyereségének érezhetően nagyobbnak kell lennie, mint a jótevő veszteségének.

• A haszonélvezőnek vissza kell adnia a szívességet fordított helyzetben.

Ha az első pont nem áll fenn az interakció nem fog létrejönni, ha a második feltétel nem teljesül a jótevő a jövőben megszakíthatja az altruisztikus magatartást a haszonélvező felé.

Ahhoz, hogy a jótevőt ne használják ki sorozatos non-reciprokátorok (szivességet vissza nem adók (csalók), léteznie kell egy mechanizmusnak ami megbünteti az ilyen egyedeket. Az altruisztikus tevékenység megvonása abban az esetben, ha azt nem viszonozzák ilyen hatást fejt ki. Hasonló a játékelmélet szemet szemért stratégiájához. Megjegyzés: Az utolsó mondat alapvetően ellenmont az altruizmus szellemének. A szemet szemért elmélet, a bosszúállás jogosultságát aposztofálja, viszont a második feltétel elmaradása esetén a büntetés" nevelő hatású, az az, többségi altruista környezetben szó sincs az elmaradt viszonzás alapján fellépő haragról, vagy bosszúról.

Robert Trivers elméletei

Robert Trivers amerikai evolúcióbiológus az 1970-es években több fontos elmélettel járult hozzá a biológia tudományához. Egy volt közülük a reciprokális altruizmus elmélete (1971) "The Evolution of Reciprocal Altruism" című dolgozatában.

További munkái ezen a téren:

• Szülői befektetés (1972)
• Szülő-utód konfliktus (1974)

Referenciák

• Batson, D., & Ahmad, N. (2008). Altruism: Myth or Reality?. In-Mind Magazine, 6.
• Trivers R.L. (1971) The evolution of reciprocal altruism. Quarterly Review of Biology. 46: 35-57.
• Trivers R.L. (1972) Parental investment and sexual selection. In B. Campbell (Ed.)
• Trivers R.L. (1974) Parent-offspring conflict. American Zoologist. 14: 249-264.
• Dawkins, Richard (2005) Az önző gén. Második, bővített kiadás
• Axelrod, Robert (1990) The Evolution of Cooperation. Penguin Books, London
• Bereczkei Tamás (2009) Az erény természete (Önzetlenség, együttműködés, nagylelkűség). Budapest, Typotex Kiadó