„Aldo Moro” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: ar:ألدو مورو |
a Bot: következő hozzáadása: gl:Aldo Moro, io:Aldo Moro |
||
| 38. sor: | 38. sor: | ||
[[fi:Aldo Moro]] |
[[fi:Aldo Moro]] |
||
[[fr:Aldo Moro]] |
[[fr:Aldo Moro]] |
||
[[gl:Aldo Moro]] |
|||
[[he:אלדו מורו]] |
[[he:אלדו מורו]] |
||
[[hr:Aldo Moro]] |
[[hr:Aldo Moro]] |
||
[[id:Aldo Moro]] |
[[id:Aldo Moro]] |
||
[[io:Aldo Moro]] |
|||
[[is:Aldo Moro]] |
[[is:Aldo Moro]] |
||
[[it:Aldo Moro]] |
[[it:Aldo Moro]] |
||
A lap 2009. szeptember 29., 03:06-kori változata
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Aldo Moro (1916. szeptember 23. – 1978. május 9.) olasz politikus.
Fiatal korában az Olasz Katolikus Egyetemek Szövetsége és a Katolikus diplomások mozgalma nevű szervezetek elnöke volt. A 2. világháború után az Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagja lett, majd később is képviselő maradt. Több kormánytisztséget is betöltött, többször volt miniszter. 1963 decemberében alakított először kormányt, amelyben az Olasz Szocialista Párt is részt vett.
Miniszterelnöksége
- 1963. december 4. – 1964. július 22. (először)
- 1964. július 22. – 1966. február 23. (másodszor)
- 1966. február 23. – 1968. június 24. (harmadszor)
Aldo Moro a 2. világháború utáni Olaszország egyik leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfője volt. 1976-tól a keresztény-demokraták elnökeként az egyik legbefolyásosabb olasz politikusnak számított, és elrablása pillanatában éppen arra készült, hogy szakítva a 2. világháború óta tartó politikai hagyománnyal, bevonja az egyik legerősebb olaszországi pártot – a kommunista pártot – a kormányt támogató parlamenti többségbe.
Halála
Aldo Moro holttestét Róma belvárosában találták meg egy parkoló autó csomagtartójában 1978. május 9-én. Sokan vélekednek úgy, hogy az olasz politikai elit „történelmi kompromisszumot” ellenző része hallgatólagosan vagy tevékenyen segítette a kommunista terroristákat.
|
Ez a politikusról vagy diplomatáról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |