„Andreas Karlstadt” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Forrás: pontosítás |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
== Életpályája == |
== Életpályája == |
||
Bölcsészeti s hittudományi alapműveltségét olasz egyetemeken nyerte. 1508-ban Wittenbergen a gyakorlati lelkészi pályára lépett; 1517-ben Lutherhez csatlakozott s az 1519. évi lipcsei szóvitán több napon át védelmezte Eckkel szemben az Ágoston-féle tantételeket. Részben ő volt a reformátori párt vezére Luther wartburgi tartózkodása alatt és 1521 karácsonyán az [[úrvacsora|úrvacsorát]] német beszéd kíséretében két szín alatt szolgáltatta ki. Ezután Wittenbergbe menekült zwickaui rajongókhoz csatlakozott; ezekkel együtt a régi isteni tisztelet felforgatására, az oltárok és képek összetördelésére lelkesítette a népet, ami Luthert wartburgi fogságának elhagyására késztette. Visszatérvén Luther, a [[zwickau]]i rajongókat a szász választó-fejedelemségből kiűzette, Karlstadttal pedig megfogadtatta, hogy többé kezdeményezőleg nem avatkozik a [[reformáció]] munkájába; ám Karlstadt már 1523-ban [[Orlamünd]]ben ismét a képek tördelésére izgatta a népet, egyszersmind egyházi beszédeiben szenvedélyesen kikelt Luther úrvacsorai tana ellen. Amikor ezek következtében [[III. Frigyes szász választófejedelem|Bölcs Frigyes]] a szász fejedelemségből kitiltotta Karlstadot, ő Luther nyílt ellenségeként lépett fel és alkalmat szolgáltatott az első úrvacsorai vitára. Később, amikor lázadásban való részvétellel vádolták és üldözték, Luthernél keresett menedéket; Luther közbenjárására megvonhatta magát Kembergben, ahol földműveléssel és kereskedéssel kereste kenyerét; de 1528-ban folytatta képromboló tevékenységét, ezért Svájcba kellett menekülnie, ahol előbb Altstättenben volt lelkész, majd [[Zürich]]ben diakónus, 1534 után Bázelben lelkész és teológiai tanár volt. |
Bölcsészeti s hittudományi alapműveltségét olasz egyetemeken nyerte. 1508-ban Wittenbergen a gyakorlati lelkészi pályára lépett; 1517-ben Lutherhez csatlakozott s az 1519. évi lipcsei szóvitán több napon át védelmezte Eckkel szemben az Ágoston-féle tantételeket. Részben ő volt a reformátori párt vezére Luther wartburgi tartózkodása alatt és 1521 karácsonyán az [[úrvacsora|úrvacsorát]] német beszéd kíséretében két szín alatt szolgáltatta ki. Ezután Wittenbergbe menekült zwickaui rajongókhoz csatlakozott; ezekkel együtt a régi isteni tisztelet felforgatására, az oltárok és képek összetördelésére lelkesítette a népet, ami Luthert wartburgi fogságának elhagyására késztette. Visszatérvén Luther, a [[zwickau]]i rajongókat a szász választó-fejedelemségből kiűzette, Karlstadttal pedig megfogadtatta, hogy többé kezdeményezőleg nem avatkozik a [[reformáció]] munkájába; ám Karlstadt már 1523-ban [[Orlamünd]]ben ismét a képek tördelésére izgatta a népet, egyszersmind egyházi beszédeiben szenvedélyesen kikelt Luther úrvacsorai tana ellen. Amikor ezek következtében [[III. Frigyes szász választófejedelem|Bölcs Frigyes]] a szász fejedelemségből kitiltotta Karlstadot, ő Luther nyílt ellenségeként lépett fel és alkalmat szolgáltatott az első úrvacsorai vitára. Később, amikor lázadásban való részvétellel vádolták és üldözték, Luthernél keresett menedéket; Luther közbenjárására megvonhatta magát Kembergben, ahol földműveléssel és kereskedéssel kereste kenyerét; de 1528-ban folytatta [[képrombolás|képromboló]] tevékenységét, ezért Svájcba kellett menekülnie, ahol előbb Altstättenben volt lelkész, majd [[Zürich]]ben diakónus, 1534 után Bázelben lelkész és teológiai tanár volt. |
||
== Lásd még == |
|||
* [[Képrombolás]] |
|||
== Forrás == |
== Forrás == |
||
A lap 2009. szeptember 23., 21:01-kori változata
Andreas Karlstadt (Carolostadius, eredeti nevén Andreas Bodenstein), (Karsltadt (Frankföld), 1483 előtt - Bázel, 1541 karácsonyán) német reformátor.
Életpályája
Bölcsészeti s hittudományi alapműveltségét olasz egyetemeken nyerte. 1508-ban Wittenbergen a gyakorlati lelkészi pályára lépett; 1517-ben Lutherhez csatlakozott s az 1519. évi lipcsei szóvitán több napon át védelmezte Eckkel szemben az Ágoston-féle tantételeket. Részben ő volt a reformátori párt vezére Luther wartburgi tartózkodása alatt és 1521 karácsonyán az úrvacsorát német beszéd kíséretében két szín alatt szolgáltatta ki. Ezután Wittenbergbe menekült zwickaui rajongókhoz csatlakozott; ezekkel együtt a régi isteni tisztelet felforgatására, az oltárok és képek összetördelésére lelkesítette a népet, ami Luthert wartburgi fogságának elhagyására késztette. Visszatérvén Luther, a zwickaui rajongókat a szász választó-fejedelemségből kiűzette, Karlstadttal pedig megfogadtatta, hogy többé kezdeményezőleg nem avatkozik a reformáció munkájába; ám Karlstadt már 1523-ban Orlamündben ismét a képek tördelésére izgatta a népet, egyszersmind egyházi beszédeiben szenvedélyesen kikelt Luther úrvacsorai tana ellen. Amikor ezek következtében Bölcs Frigyes a szász fejedelemségből kitiltotta Karlstadot, ő Luther nyílt ellenségeként lépett fel és alkalmat szolgáltatott az első úrvacsorai vitára. Később, amikor lázadásban való részvétellel vádolták és üldözték, Luthernél keresett menedéket; Luther közbenjárására megvonhatta magát Kembergben, ahol földműveléssel és kereskedéssel kereste kenyerét; de 1528-ban folytatta képromboló tevékenységét, ezért Svájcba kellett menekülnie, ahol előbb Altstättenben volt lelkész, majd Zürichben diakónus, 1534 után Bázelben lelkész és teológiai tanár volt.
Forrás
- Bokor József (szerk.). Karlstadt, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft.. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 23.