Sumer–magyar nyelvelméletek

A sumér–magyar nyelvrokonság elmélete a XIX. század népszerű – de az MTA által azóta elvetett – elméletei közé tartozik. Eleinte párhuzamosan létezett a sumér–magyar népi rokonság elméletével. Később a sumér–magyar nyelvrokonság híveinek egy része elvetette a magyar és a sumér nép rokonságát, de fenntartotta a nyelvrokonság elméletét. Ma mindkét változat létezik. A sumerológia elveti a sumér–magyar rokonság elméletét, mind nyelvészeti, mind etnikai értelemben.

A XX. században a sumér nyelvrokonságot vallók megpróbálták összekapcsolni a finnugor nyelvrokonság elméletét a sajátjukkal. Elfogadták, hogy a magyar legközelebbi rokonai a finnugor nyelvek, azonban a finnugor nyelveket már a sumérból vezették le. Ennek másik változata szerint a finnugor nyelvek a magyar nyelvből származnak, a magyar viszont a sumérból ered.

A sumer-magyar rokonság híveinek érvei

Kutatások

A sumer-magyar nyelvrokonság lehetőségének első felvetői a sumer nyelvet először felfedező külföldi tudósok voltak, az 1800-as évek második felében, akik a sumer agglutinatív jellegéből kiindulva próbáltak lehetséges leszármazott nyelveket találni az egyébként rokon nélküli sumernek. A magyar nyelvészeti irodalomba és kutatásokba az elmélet innen került át, elsődlegesen a finnugor-magyar rokonsági elmélet ellenpontjaként és szoros összefügésben a többi (türk-, altaji-, turáni-, stb.- magyar) nyelrokonítási elmélettel. Jelenlegi formájában ez az elmélet szinte az összes többit „bekebelezi” és magába olvasztja, közvetlen történeti és nyelvi fejlődést feltételezve a sumer, a turáni/altaji/türk és a magyar nyelv között.

Az elmélet jelenkori legfőbb kéviselői Badiny Jós Ferenc, Barabási László, történész, múzeumigazgató, Bobula Ida, történettudományi doktor, Csőke Sándor, nyelvész (A sumér ősnyelvtől a magyar élőnyelvig, 1969), Érdy Miklós, Gosztonyi Kálmán, nyelvész, a párizsi Saint-Michel Kollégium v. tanára (Dictionnaire d’étymologie sumérienne et grammaire comparée, 1975, magyarul: Összehasonlító szumér nyelvtan, 1977), dr. Nagy Sándor, Padányi Viktor történész, író, Varga Zsigmond, debreceni egyetemi tanár, lelkész, teológus, nyelvész és vallástörténész.

Hóman Bálint történész 1943–44-ben írt, de csak 1985-ben megjelent Ősemberek – Ősmagyarok (Hungarian Cultural Foundation. Atlanta, GA. USA) című könyvében a következőket írja:

„A magyarság és a magyar nyelv kimmér–géta kapcsolatainak a megállapításával új értelmet kapna az eddig jóformán kizárólagosan műkedvelőknek átengedett szumir–magyar kutatás is. A szumirok nyelve mai ismereteink szerint (1943) jáfetita kaukázusi nyelvcsaládba tartozik, a magyar nyelv kaukázusi és ‘ismeretlen eredetűnek’ mondott ősi szavainak az elemzésénél tehát a jövőben nem szabad figyelmen kívül hagynunk a szumir és hatti–hurri nyelvemlékeket.” (121. oldal.)

Csőke Sándor sumér–urál–altaji–magyar összehasonlító nyelvészeti tanulmányokat írt: A sumér ősnyelvtől a magyar élőnyelvig, Szumir magyar egyeztető szótár. /kiadás mikori?/

1975-ben jelent meg a Sorbonne magyar tudósának, Dr. Gosztony Kálmánnak a Dictionnaire d’étymologie sumérienne et grammaire comparée című összehasonlító nyelvészeti tanulmánya francia nyelven. Gosztony ugyanúgy, mint Csőke, kimutatott bizonyos egyezéseket a sumér és magyar nyelvben, szóállagban és nyelvtanban, melyek véleménye szerint a sumér és magyar nyelv közeli rokonságát, esetleg azonosságát hivatottak illusztrálni.

Gosztony 1050 sumér szó összehasonlítását végezte el, melynek végén a következő eredményt kapta: 23 egyezés van a latinban; körülbelül 40 az etruszkban(?); 20 az akkádban; 20 (a bizonytalanok nélkül) az örményben; kb. 50 a török nyelvekben (a kiegészítésekkel együtt kb. 75); 96 az északi finnugorban (kiegészítésekkel kb. 110); 923 a magyarban (ennek 8%-a csak valószínű). Ezenkívül 10 van a kaukázusiakban, 3-4 a baszkban, 3 a bretonban, 2-3 az arabban. (64. oldal) A vizsgált 53 sumér nyelvtani jellegzetesség eredménye véleménye szerint a következő: 21 párhuzamos a finnugorral, 24 a kaukázusival és 51 a magyarral (35. oldal).

Napjainkban azonban a sumér-magyar rokonságot a tudományos élet jelentős képviselői abszurdumnak tartják, illetve politikai és hamis ideológiai célokra felhasznált elméletként kezelik. A legtöbb sumerológus és asszirológus szerint hasonlóságok ugyan felfedezhetők, de a nagy időbeli és térbeli különbség miatt elképzelhetetlen a rokonság. A magyar nép etnogeneziséről többet tudhatunk meg tibeti illetve arab, valamit bizánci forrásokból.

Napjainkban a magyar radikális jobboldal előszeretettel áll ki a sumer-magyar rokonság mellett, csupáncsak azért, mert véleménye szerint a finnugor rokonság „erőszakolása” „károsan hat” a magyarság nemzettudatára. Ellenvélemények szerint az ilyen eröltetett és történelmileg kevésség hiteles állítások méginkább károsak a magyar nemzettudatra nézve.

A sumer–magyar szótár hasonlónak tételezett szavai

• Anya – ama (anya) - ellenérv: Az m hangzót tartalmazó és anyát jelentő szavak lényegében „közgyökök”, azaz a nyelvek jelentőr részében fellelhetőek.
• Beszéd – besodu (beszéd) – ellenérv: A szó a magyarba egy szláv nyelvből került, lásd szlovén besed "szó"
• Szarvas – sarbadusu (szarvas) – ellenérv: A "szarv" szó északi számiul čoarvi, finnül sarvi, de az uráli nyelvek is az ős-indoeurópai *ḱer- tőből kölcsönözték (vö. latin cornu, ill. angol horn).
• Bárány – barinna (fehér bárány)
• Örök – uruag (örök)
• Este – usutu (este)
• Szó – saa (beszélni) – ellenérv: Finn sana
• Víz – biz (csepeg, buzog) – ellenérv: Finn vesi
• Erdő – irdulu (erdő)
• Hal – halu (hal) – ellenérv: Vogul hul, mordvin kol, finn és észt kala, számi guolli

Külső hivatkozások

• Bobula Ida: Sumír–Magyar Rokonság
  • I. Őstörténet dióhéjban [3]
  • II. Sumír-magyar nyelvrokonság [4]
  • III. Szóegyeztetések [5]
  • IV. Kölcsönöztük vagy örököltük? [6]
  • V. A magyar ősvallás Istenasszonya [7]
  • VI. A nyelvrokonság történelmi háttere [8]
  • VII. Magyar vándorlások [9]
• Bobula Ida: Árpád [10]
• Bobula Ida: Az araráti népek [11]
• Bobula Ida: A magyarság eredete [12]
• Bobula Ida: A MAGYAR NÉP EREDETE [13]
• Sumer – magyar rokonság [14]
• dr. Nagy Sándor: A magyar nemzet kialakulásának története Transylvania kiadó, Buanos Aieres 1968. [15]
• Sumér-magyar nyelvrokonság Sumér, magyar, héber, finn, török, kínai és japán nyelv bizonyos alapszavainak összehasonlítása
• Barabási László: Hol vagytok székelyek? FRÍG Könyvkiadó
• Tóth Alfréd: Hungarian, Sumerian and Egyptian. Hungarian, Sumerian and Hebrew. Two Addenda to the Etymological Dictionary of Hungarian (EDH). Mikes International, Hague, Holland. [16]

A sumer-magyar rokonságot elvetők érvei

A mitológia

A sumer-magyar rokonság be van ágyazva egy tágabb mitológiába, ami nagyjából így foglalható össze. A Kárpát-medence a magyarok őshazája, azon belül a Pilis az Univerzum őscsakrája. Innen a magyarok Dél-Mezopotámiába mentek, de úgy, hogy oda délről kerültek, mint sumerek, mert ha kérdezték őket, honnan jöttek, akkor csak a tenger felé intettek. A sumer-magyar azonosságot igazolná a tatárlakai lelet. Amikor Sumer területéről kiszorították őket a „szemiták” , akkor északra indultak a sumerek hazafelé és ők lettek az eurázsiai sztyeppe szkítái, akik természetesen török nyelvűek voltak. Majd visszajöttek délre és megalapították előbb a Méd Birodalmat, azaz médek voltak ekkor, akikre rátámadtak szkíta alakjukban, hiszen a szkíták Hérodotosz szerint Madüész nevű királyokkal, – „szumir” népi etimológiával Szkíta Magya – leigázták a médeket, azaz saját magukat. Ebben az időben Buddha is magyar volt, mert neve egyszerűen Buda Ezután a magyarok megalakították a Párthus Birodalmat azaz a „Pártos Birodalmat”. Majd ismét visszamentek a sztyeppére és még háromszor elfoglalták a Kárpát-medencét, előbb, mint hunok, majd mint avarok, végül mint magyarok, de közben még ők voltak a szabirok és a kangarok – a besenyők vezérnépe – is.

A sumer és magyar nyelv összehasonlítása

Szóösszehasonlítás

A rokonság bizonyításának legfontosabb módszere az elmélet hívei szerint a két nyelv szavainak összehasonlítása. Az ilyesminek azonban a nyelvészetben nagyon szigorú módszerei és szabályai vannak, például ún. szabályos hangmegfeleleléseket kell találni (rendszeres hangmegfelelések törvénye), amikor az egyik nyelv egy konkrét fonémájának egy másik nyelv egy konkrét fonémája felel meg mindig, és nem össze-vissza akárminek. Ezt az ún. összehasonlító nyelvészetet az indoeurópai nyelvekre dolgozták ki először, de azután sikerrel alkalmazták az afroázsiai nyelvektől az ausztrál bennszülöttek nyelveiig számtalan nyelvcsaládra és semmi sem szól amellett, hogy lenne olyan nyelvcsalád, amelyre ez a módszer ne lenne alkalmazható. A sumer-magyar rokonság hívei ezt teljesen figyelmen kívül hagyják és náluk:

• sumer b = magyar b, v, f, p, s, sz
• sumer d = magyar d, t, gy, ty, cs, s, sz
• sumer g = magyar g, k, sz, h, s, cs, f, gy

Néhány példa önkényes szóegyeztetésekre:

• sumer gub – gyen (helyesen ǧen) - magyar gubbaszt, megy (megyen) (a „gubbasz”t jelentésnek nincs jele a sumerben, valójában áll]
• sumer igi – magyar „igéz” [a sumerben ez valójában főnév: szem, arc]
• sumer mir harag – magyar MÉReg; MORog
• sumer kalag erősnek lenni – magyar KALapács
• sumer ur ember – magyar ŐR
• sumer An [férfi égisten, jelentése ég] – magyar „ANYA, istenANYA”
• sumer pisaǧ - magyar Pozsony

A helyzet azonban ennél bonyolultabb, mert a sumer nyelvet az akkád nyelven keresztül ismerjük, és pl. a zöngés-zöngétlen ellenpár az akkád hatására jelent meg a sumerben, ott eredetileg valami más, talán a hehezetes-hehezetlen ellenpár lehetett a helyén. A jelenlegi sumer szóállomány tudományos konvenció, csak többé-kevésbé fedi a beszélt sumer nyelvet. A rokonítók általában láthatóan nem is ismerik egyébként a beszédhang, fonéma és betű közötti különbséget.

További súlyos probléma az akkád és sumer szavak összekeverése.

• sumer diš - akkád Ištén egy – magyar Isten (mert ők is tudták, hogy „egy az isten”)
• sumer ? - akkád balātu élet, ebből az elemzés szerint: balātuan(a) – Balaton (valójában akkád ana balātu az élethez)
• sumer dingir (diǧir) isten (akkád Inanna) – magyar tündér Ilona
• akkád kusszu trón – magyar Kassa

Az összehasonlítás konkrét problémái

1. A nyelvi összehasonlítás gyakorlatilag megreked a szóhasonítás terén, sőt, a hasonítás valójában még ennél is kisebb elemekre: ragokra, morfémákra, egyes hangokra korlátozódik (ehhez érdemes tudni, hogy a sumer túlnyomórészt egyszótagú szavakból áll, ami körülbelül 500-ra csökkenti a lehetséges variánsok számát, melyek között így nem nehéz rokonságokat felfedezni, illetve konvertálni, s mivel a magánhangzóktól gyakorlatilag el lehet tekinteni, mivel azok alkotják minden nyelv legbizonytalanabb és legkevésbé stabil részét, ez a szám még tovább csökkenhet);
2. A korabeli magyar kiejtést hallgatólagosan a maival azonosnak veszi (a pár száz éves hivatkozott nyelvemlékek (Halotti Beszéd, Ó-magyar Mária siralom) az összehasonlításban nem bírnak relevanciával, két vagy háromezer évvel korábbról pedig semmilyen nyelvemlékünk nincs);
3. A más nyelvek összehasonlításánál bevált egzakt nyelvészeti módszereket (például a rendszeres hangmegfelelések vizsgálatát) nemigen alkalmazzák, így például a szavak összevetése gyakran a következetesség igénye nélkül, ötletszerűen történik, az állítólagosan fellelt hangmegfelelések (pl. p/b, d/t) nincsenek következetesen végigvezetve;
4. A feltételezett hasonlóságoknál jóval nagyobb számban fellelhető eltérések egyáltalán nincsenek említve (például, hogy a sumer ige sokszorosan ragozott és részben bekebelező jellege teljességgel idegen a magyartól);
5. Az általában puszta szólistákban megadott szóhasonítások és az ezeket kísérő leírások az érdeklődő számára erősen megtévesztőek a két nyelv összehasonlításának „egyszerűségére” nézve
6. A nyelv egészének szerkezetét és magasabb szerveződéseit szinte egyáltalán nem vizsgálja (a két, de állandó hivatkozási pont az agglutináció (a ragozás) és az ergativitás, ami azonban számos más nyelvnél is fellelhető)
7. A hasonlítás általában a szótárakból különféle szempontok alapján (alapszavak, rövid szavak, stb.) kiválogatott listák összevetésével indul, részben a szavak (latin!) írásképének kisebb-nagyobb fokú egyezését (hús ~ kus, ős ~ us), részben jelentésük vélt vagy valós hasonlóságát (szelíd ~ sila-ag „bárány módra cselekszik”) véve alapul, majd e két, immár meglévő végpont (a sumer és a magyar szó) közé egy, mindig az adott helyzetnek megfelelő nyelvi konverter (többnyire egy egylépéses hangmegfeleltetést, pl. g/d) kerül;
8. Külön érdekességként említhető az egyébként részleteiben máig nem precíz, inkább csak általános sémi, illetve sumer jelentéstan feltöltése egészen speciális szavakkal (zsizsik ~ ziz, sügér ~ suhur, csombord ~ sembirida, szádok ~ sidugga, görőncs ~ girin) és ehhez a tájnyelvi (pl. csángó), mint „archaikus magyar” igénybevétele (pl. veréb ~ buraabba ~ csángó beriéb);
9. Nagyon sok esetben (ez különösen a régebbi irodalomra igaz) nem sumer, hanem akkád szövegeket és szavakat elemeztek sumerként, így a szakirodalom jelentős része félrevezető és megbízhatatlan;
10. Művelői többségéről sajnálatos módon elmondható, hogy a vizsgált nyelvet (nyelveket kell valójában mondani, mert a sumerhez az akkád elengedhetetlen) nem bírják;
11. Az úgynevezett „szakirodalom” tudományos és nyelvészeti szempontból egyaránt használhatatlan, mivel:

- zömében forrás és hivatkozás nélküli;

- többnyire helytelen átírású és az ékírásos nyelvek ilyenkor szokásos hármas idézési szabványának (eredeti ékjel - átírás (transcriptio) - normalizáció) szinte soha nem tesz eleget (ennek legelemibb következménye, hogy ékjel híján a sumer szavak nem kereshetőek vissza még szótárban sem),

- külön specialitás a nemzetközi szabványtól eltérő magyar átírás, ami a szavakat teljesen azonosíthatatlanná teszi (g/ĝ (ŋ) = g, s/z/š/ś = s/sz/z, r/ŕ = r, ḫ/h = h),

- a kialakult (akár sumerológiai, akár assziriológiai) nyelvészeti terminológia negálása és/vagy túlzott leegyszerűsítése, de sok esetben egyszerűen csak a nem ismerete;

Az általános és szintén teljesen bizonytalan utalásokon túl (hun, szittya, különféle kevéssé ismert iráni és/vagy török nyelvekre való hivatkozások) semmilyen formában nincs tisztázva a nyelv esetleges történeti folyamatossága, továbbélésének mikéntje.

Ezenkívül a sumer nyelv hangzása nem pontosan ismert, hiszen jeleinek kiejtését csak más nyelvű (például akkád) szövegek alapján tudják rekonstruálni, és a két nyelv eltérő hangrendszere miatt nyilvánvaló torzulással. Ezen kívül az akkád nyelv is kihalt már, csak ma is élő nyelvrokonainak kiejtését tudják a múltba vetíteni.

Források

• Pálfi Zoltán, Tanos Bálint: A sumer-magyar hit és a sumerológia (ÓKOR, 2006. V. évf. 3-4. szám) ISSN 1589-2700