„Sicarius” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
'''Sicarius''' (sica tőr), orgyilkos és útonálló, a római császárkorban általán gyilkos. A törvény halált mért az ilyenre. A vétség elbirálása a néptörvényszéket illette, amely a közvádlók és ügyészek feladatát betöltő külön bizottságra (''quaestores parricidii'') bízhatta. A ''lex Cornelia de sicariis'' (ie. 81. ) által [[Lucius Cornelius Sulla |Sulla]] külön állandó bíróságot ''quaestio perpetua'' állított föl erre a célra és szabad polgárokra a tüztől és viztől, az állami közösségnek e szimbólumától való eltiltás ''aqutae et ignis interdictio'', rabszolgákra és Rómának valamely idegen állam kötelékébe tartozó szabad lakosára ''peregrinus'' pedig halált szabott ki. A császárkorban deportálás, illetve közönséges gonosztevőkre keresztrefeszítés, közmunka (''opus publicum'') vagy vadállatok közé vetés (''ad bestias'') volt általában a gyilkosság büntetése. |
'''Sicarius''' (sica tőr), orgyilkos és útonálló, a római császárkorban általán gyilkos. A törvény halált mért az ilyenre. A vétség elbirálása a néptörvényszéket illette, amely a közvádlók és ügyészek feladatát betöltő külön bizottságra (''quaestores parricidii'') bízhatta. A ''lex Cornelia de sicariis'' (ie. 81. ) által [[Lucius Cornelius Sulla |Sulla]] külön állandó bíróságot ''quaestio perpetua'' állított föl erre a célra és szabad polgárokra a tüztől és viztől, az állami közösségnek e szimbólumától való eltiltás (''aqutae et ignis interdictio''), rabszolgákra és Rómának valamely idegen állam kötelékébe tartozó szabad lakosára (''peregrinus'') pedig halált szabott ki. A császárkorban deportálás, illetve közönséges gonosztevőkre keresztrefeszítés, közmunka (''opus publicum'') vagy vadállatok közé vetés (''ad bestias'') volt általában a gyilkosság büntetése. |
||
==Forrás== |
==Forrás== |
A lap 2009. szeptember 22., 12:49-kori változata
Sicarius (sica tőr), orgyilkos és útonálló, a római császárkorban általán gyilkos. A törvény halált mért az ilyenre. A vétség elbirálása a néptörvényszéket illette, amely a közvádlók és ügyészek feladatát betöltő külön bizottságra (quaestores parricidii) bízhatta. A lex Cornelia de sicariis (ie. 81. ) által Sulla külön állandó bíróságot quaestio perpetua állított föl erre a célra és szabad polgárokra a tüztől és viztől, az állami közösségnek e szimbólumától való eltiltás (aqutae et ignis interdictio), rabszolgákra és Rómának valamely idegen állam kötelékébe tartozó szabad lakosára (peregrinus) pedig halált szabott ki. A császárkorban deportálás, illetve közönséges gonosztevőkre keresztrefeszítés, közmunka (opus publicum) vagy vadállatok közé vetés (ad bestias) volt általában a gyilkosság büntetése.