Betűhelyettesítés

A latin írású nyelvekből származó szavakat, ha azoknak nem alakult ki a magyarban meghonosodott, sajátos alakja, eredeti alakjukban használjuk.

Megőrizzük tehát

• a mellékjeles latin betűket (például ă, ř, ş),
• a latin betűk különleges változatait (például æ, đ, ł, ø) és
• a hagyományos latin ábécé által nem tartalmazott alapbetűket is (például ð, ß, þ).

Ha az ilyen betűk leírása nyomdatechnikailag nem oldható meg, akkor az alapbetűvel helyettesíthetjük őket (például đ helyett d). Kivételek ez alól az alábbi, nemzetközileg bevett helyettesítések:

• æ → ae
• ð → dh
• ə → e
• ŋ → ng
• œ → oe
• ø → ö
• ß → ss
• þ → th

Betűrendbe soroláskor is ezeket a helyettesítéseket lehet figyelembe venni.

Források

• AkH.¹² 214.
• OH. 245. o.