Otto Wagner

Fájl:Otto Wagner Portrait.jpg

Otto Wagner arcképe

Otto Wagner (teljes nevén: Otto Koloman Wagner)(Penzing, 1841. július 13. – Bécs, 1918. április 11.) osztrák építész, a századforduló bécsi akadémikus építőművészetének egyik kiemelkedő jelentőségű bírálója és megújítója. A Loos, Hoffmann, Olbrich nevével fémjelzett bécsi iskola vezető egyénisége.

Életpályája

Tanulmányait a bécsi Polytechnikum-ban, a berlini Építészeti Akadémián és a bécsi Képzőművészeti Akadémián végezte.

Építészeti tevékenységének első három évtizedében - mintegy 1894-ig - a kor izlésének megfelelően a historizmus és eklektika díszítőelemeit felhasználva tervezett, épített. Hasenauer utódaként kinevezték a bécsi Képzőművészeti Akadémia tanárává. Szinte egyidejűleg Bécs város nagyszabású közlekedési- és vízépítési munkáinak építészeti tervezésével is megbízták: az egész Bécset áthálózó Stadtbahn (városi vasút) állomásépületei és a városképben mutatkozó támfalai új formavilággal ismertették meg az már megszokott eklektikát kedvelő várost. Ennek kapcsán - építőművészként - legnagyobb érdeme az volt, hogy kész alkotásaival demonstrálva lépett fel a bécsi eklektikával (historizmussal) szemben.

Nem sokkal az után, hogy a kultuszminisztérium művészeti bizottságának és tanácsának tagjává nevezték ki - megbízói számára meglepetésként - csatlakozott a bécsi szecesszió-hoz.

Ezután, valószínűleg tanítványai - nevezetesen Olbrich hatása alatt - a Jugendstil szellemében alkotott. 1899-tól a Wiener Sezession egyik vezető egyéniségévé vált, kiállításaikon iparművészeti alkotásokkal (bútorokkal, textilekkel, kerámiákkal, üvegtárgyakkal stb.) rendszeresen szerepelt, amelyek jelentős hatással voltak az osztrák iparművészet szecessziós stílusának alakulására.

A századfordulón épülő bécsi bérházai (Wienzeile 38. és 40., Köstlergasse 3., 1898) a bécsi szecesszió karakteres példái. Több bécsi és budapesti bérházat is tervezett.

Intenzív építészi tevékenysége során építészete fokozatosan tisztult. Életművének ekkor keletkezett jelentősebb alkotásaival azonban továbbra is meg-meg botránkoztatta a bécsieket. Ezért több értékes tervének megvalósulását elgáncsolták (Műv. Lex.716.).

1900 utáni megbízatásai közül jelentőségben különösen a steinhofi elmegyógyintézet monumentális Steinhofi temploma (1903-1907) és a Bécsi Posta-takarékpénztár épülete (1903-1907) emelkedik ki. (Ez utóbbit - alumínium-acél-üveg-márvány burkolatával, mesteri térkezelésével és logikus, gyakorlatias formáival - a huszadik századi építészet egyik kiemelkedő alkotásának, a modern építészet előfutárának tekintjük).

Bécs-ottakringeni szanatóriuma (1908-1909) és Döblergasse 4. sz. alatti bérháza már a modern építészethez való áttörést mutatják. Utolsó alkotásainál a dísztelen homlokzatképzésig jutott el, de az eklektika néhány bélyegét - szimmetria, monumentalitás - azonban sohasem tudta levetni. Épületein kívul ezt városrendezési elveinek illusztrációi (Bécs, XXII. kerület eszmei terve 1910-1911) és szinte minden fennmaradt vázlata és terve is tükrözi.

Építészet(elméleti)-történeti jelentősége

Kiváló építészeti és művészeti érzékéről épületeinek arányos kompozíciója, gazdag, ízléses és divatos dekorációja (ornamentikája), tiszta alaprajzi kialakítása és térformálása ugyankúgy tanúskodik, mint rajzainak grafikája. A századfordulón megjelenő építőművészeti átalakulás ezen meghatározó korszakában élő és tanuló egész építésznemzedék tekinttte tanítómesterének.

Legnagyobb hatású építészetelméleti könyve a "Moderne Architektur" (Modern építészet, 1896) volt. Ennek kulcsgondolata az, hogy „az építészetnek új formákat kell létrehoznia a társadalmi igények és a műszaki-mérnöki fejlődés eredményeinek figyelembe vételével”. A fölösleges díszítések alkalmazását helytelenítette.

Tankönyvnek szánt építészelméleti munkájában ("Baukunst unserer Zeit") az építőművészet megújhodásának szükségességét, a modern élethez való idomítását hirdette. A könyv zárszavában így összegezte tanácsait:

• 1. Az épület rendeltetését pontosan fel kell mérni, és a legkisebb részletig meg kell oldani.
• 2. Gondosan kell kiválasztani az építőanyagot.
• 3. Egyszerű és gazdaságos szerkezetet kell választani és csakis e három szempont mérlegelése után
• (4.) e feltételekből fakadó formához kell érkezni: amely „magától folyik a tollba és mindig könnyen érthető marad". Ezek a megállapításai szinte beilleszkednek a későbbi Bauhaus célkitűzéseibe is).

Szakirodalmi munkássága

• Einige Skizzen. Projekte und ausgeführte Bauwerke, I-IV. Wien 1889-1922.
• Moderne Architektur. Wien 1896.
• és ennek 4. kiad.: Die Baukunst unserer Zeit. Wien, 1914.
• Die Grossstadt Wien, 1911.

Források és irodalom

• (Szerk.) Művészlexikon (4.k.716.p)- Bp. 1995. Corvina K. - ISBN 963 13 3967-X
• Kubinszky Mihály: Otto Wagner – Bp.1988. Műszaki K. - ISBN
• (Szerk.): Modern Építészeti Lexikon (336.p.) - Bp. 1978. Műszaki K. - Kossuth Nyomda: 76.1252/1

• J. Glancey: Az építészet története – Bp. 2002. Alexandra K.- ISBN 963 547 770 8
• Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában – Bp. 1988. Corvina K. – ISBN 963 13 2096 0
• Moravánszky Ákos: Versengő látomások – Vince K. 1998. ISBN 963 9192 10 4
• K. J. Sembach: Szecesszió – Taschen/Vince K. 1999. – ISBN 3 82282023 7

Ideiglenes képgaléria

(Május végén átugrok Bécsbe fotózni, addig csak csonk !!! A képlinkeket csak nézd, de ne bántsd !!! kit36a)

• [1] , [2] , [3] , [4] , [5] , [6] , [7] , [8] , [9] , [10] , [11] ,[12] , [13] ,

[14] , [15] , [16] , [17],[18]

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Wagner témájú médiaállományokat.