Robert Koldewey

Robert Koldewey
Robert Koldewey 1906-ban babiloni leletet vizsgál
Született	Johannes Gustav Eduard Robert Koldewey 1855. szeptember 10. Blankenburg am Harz
Elhunyt	1925. február 4. (69 évesen) Berlin
Állampolgársága	német
Nemzetisége	német
Foglalkozása	építészmérnök
Iskolái	Christianeum Hamburg
Kitüntetései	a Freiburgi Albert Ludwig Egyetem díszdoktora Leibniz Medal (1910, ezüst)
Sírhelye	Parkfriedhof Lichterfelde (Abt. 19-566)
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Koldewey témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Johannes Gustav Eduard Robert Koldewey (1855. szeptember 10. Blankenburg am Harz - 1925. február 4. Berlin) korszaka egyik legjelentősebb terepi régésze, és a modern történelmi épületkutatás atyja.

Élete

Hermann Koldewey vámtisztviselő és felesége Doris Koldewey fia. Apja testvére volt Carl Koldewey (1837-1908), az ismert sarkvidék-kutató. Robert iskoláit Brunswickben kezdte, 1869-től Altonában laktak. Építészi tanulmányai közben régészetet és művészettörténetet is hallgatott Berlinben, Münchenben és Bécsben. Köztisztviselő lett Hamburgban. Itt ismerte meg Franz Andreas Meyert, a híres Eduard Meyer régész nagybátyját.

Első régészeti munkái

1882-ben tanulmányútra utazott Asszoszba, a Földközi-tenger északi partvidékére. 1885-ben kapott megbízást a Német Nemzeti Régészeti Intézettől a leszboszi ásatásokra, 1892-1893-ban a Folyamközben utazgatott.

1894-ben tiszteletbeli doktora lett a Freiburgi Egyetemnek.

Babilón

Az 1897-1898-as téli ásató szezonban Eduard Sachau orientalista részvételével Mezopotámia műemlékeit vizsgálta. Részt vett Assur, Uruk, Ninive, Larsza és Babilon feltárásában. Eredményei alapján II. Vilmos porosz király és a Német Keleti Társaság finanszírozta tevékenységét.

1898-ban ötéves megbízást kapott, ami végül 1917-ig tartott, amíg a brit csapatok bevonultak Irakba. 1921-ig Berlinben a 19 éves ásatás eredményeit rendezte, majd haláláig a német múzeumok kiállításait szervezte.

1925-ben hosszú, súlyos betegség után halt meg. Carl Schuchhardt régész a Heinrich Schliemann nevével fémjelzett nagy német régésznemzedék kihalásáról beszélt a halála alkamából írt nekrológjában,

Irodalom

• Ceram, C.W.. A régészet regénye. Gondolat K (1972). ISBN 963-280-234-9 

Külső hivatkozások

[1] [2]