„Robert Koldewey” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
infoboxjav |
a infoboxjav |
||
3. sor: | 3. sor: | ||
| kép = Robert Koldewey 1.jpg |
| kép = Robert Koldewey 1.jpg |
||
| képméret = |
| képméret = |
||
| képaláírás = Robert Koldewey 1906-ban babiloni |
| képaláírás = Robert Koldewey 1906-ban babiloni leletet vizsgál |
||
| születési név = Johannes Gustav Eduard Robert Koldewey |
| születési név = Johannes Gustav Eduard Robert Koldewey |
||
| születés helye = [[Blankenburg am Harz]] |
| születés helye = [[Blankenburg am Harz]] |
A lap 2009. augusztus 29., 14:36-kori változata
Robert Koldewey | |
Robert Koldewey 1906-ban babiloni leletet vizsgál | |
Született | Johannes Gustav Eduard Robert Koldewey 1855. szeptember 10. Blankenburg am Harz |
Elhunyt | 1925. február 4. (-16631 évesen) Berlin |
Állampolgársága | német |
Nemzetisége | német |
Foglalkozása | építészmérnök |
Iskolái | Christianeum Hamburg |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Parkfriedhof Lichterfelde (Abt. 19-566)[1] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Koldewey témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Johannes Gustav Eduard Robert Koldewey (1855. szeptember 10. Blankenburg am Harz - 1925. február 4. Berlin) korszaka egyik legjelentősebb terepi régésze, és a modern történelmi épületkutatás atyja.
Élete
Hermann Koldewey vámtisztviselő és felesége Doris Koldewey fia. Apja testvére volt Carl Koldewey (1837-1908), az ismert sarkvidék-kutató. Robert iskoláit Brunswickben kezdte, 1869-től Altonában laktak. Építészi tanulmányai közben régészetet és művészettörténetet is hallgatott Berlinben, Münchenben és Bécsben. Köztisztviselő lett Hamburgban. Itt ismerte meg Franz Andreas Meyert, a híres Eduard Meyer régész nagybátyját.
Első régészeti munkái
1882-ben tanulmányútra utazott Asszoszba, a Földközi-tenger északi partvidékére. 1885-ben kapott megbízást a Német Nemzeti Régészeti Intézettől a leszboszi ásatásokra, 1892-1893-ban a Folyamközben utazgatott.
1894-ben tiszteletbeli doktora lett a Freiburgi Egyetemnek.
Babilón
Az 1897-1898-as téli ásató szezonban Eduard Sachau orientalista részvételével Mezopotámia műemlékeit vizsgálta. Részt vett Assur, Uruk, Ninive, Larsza és Babilon feltárásában. Eredményei alapján II. Vilmos porosz király és a Német Keleti Társaság finanszírozta tevékenységét.
1898-ban ötéves megbízást kapott, ami végül 1917-ig tartott, amíg a brit csapatok bevonultak Irakba. 1921-ig Berlinben a 19 éves ásatás eredményeit rendezte, majd haláláig a német múzeumok kiállításait szervezte.
1925-ben hosszú, súlyos betegség után halt meg. Carl Schuchhardt régész a Heinrich Schliemann nevével fémjelzett nagy német régésznemzedék kihalásáról beszélt a halála alkamából írt nekrológjában,
Irodalom
- Ceram, C.W.. A régészet regénye. Gondolat K (1972). ISBN 963-280-234-9