„Sárgás babuin” változatai közötti eltérés

Sárgás babuin
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülők (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Eutheria);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Rend:	Főemlősök (Primates);
Alrend:	Orrtükör nélküliek (Haplorrhini);
Alrendág:	Majomalkatúak (Simiiformes);
Részalrend:	Keskenyorrú majmok (Catarrhini);
Család:	Cerkóffélék (Cercopithecidae);
Alcsalád:	Cerkófmajomformák; (Cercopithecinae);
Nem:	Papio;
Faj:	P. cynocephalus;
Tudományos név
	Papio cynocephalus; (Linnaeus, 1766)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sárgás babuin témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgás babuin témájú médiaállományokat és Sárgás babuin témájú kategóriát.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2009. augusztus 27., 13:29-kori változata

A sárgás babuin (Papio cynocephalus) az öt páviánfaj egyike, bár korábban szavannapávián néven egy fajként kezelték a nagyon hasonló medvepáviánnal, a guineai páviánnal és az Anubisz-páviánnal. Egyes újabb rendszertanok szerint mind az öt páviánféleség, beleértve a galléros páviánt is, egyetlen fajba tartozik (Papio hamadryas). A sárgás babuin nevét jellegzetes színéről kapta; tudományos nevében a cynocephalus jelentése „kutyafejű”.

Előfordulása

Közép-Afrika déli és Dél-Afrika északi részén fordul elő: északkeleten Szomáliától Kenyán és Tanzánián át délen egészen a Zambézi zambiai és mozambiki völgyéig, nyugaton pedig a Kongói Demokratikus Köztársaságon át Közép-Angoláig húzódik elterjedési területe. Élőhelye nagy részén jellemzően a Brachystegia nemzetségbe tartozó mimózaféle facsoportjaihoz kötődik: erdős szavannán, galériaerdőkben a partvidéki mangróveerdőkben, száraz bozótosokban és nyíltabb pusztaságokon is előfordul. A mezőgazdasági területek közelségéhez és természetes élőhelye felaprózódásához is alkalmazkodott.

Kenyában és Tanzániában mintegy 200 kilométeres sávban átfedésben van elterjedési területe az Anubisz-páviánokkal (Papio anubis), ami rendszeres hibridizációval jár, és szerepe lehetett a P. c. ibeanus alfaj kialakulásában. Elterjedése déli határán, a Zambézi völgyében és Transvaalban a medvepáviánokkal (Papio ursinus) érintkezik; itt szintén megfigyeltek köztes jegyeket mutató példányokat, amelyek vagy hibridek, vagy külön változatot alkotnak.

Alfajai

Három alfaját különítik el:

Papio cynocephalus cynocephalus – Angola, Kongói Demokratikus Köztársaság, Tanzánia, Malawi, Zambia (a Luangwától keletre)^[1]
Papio cynocephalus ibeanus – Dél-Szomália és Kenya^[2]
Papio cynocephalus kindae – Délnyugat-Zambia, a Zambézi-völgy felső vidéke^[3]

Megjelenése

Amint elnevezése tükrözi, a faj szőrzete sárgásbarna színű, kivéve néhány fehér foltot a végtagok belsején és az arcokon; a csupasz, kutyákéhoz hasonlóan megnyúlt pofa és ülőgumók színe viszont lilásfekete. Kisebb sörény – talán az Anubisz-páviánok örökségeként – csak a P. c. ibeanus alfaj hímjeinél fordul elő, de itt is jóval kisebb a többi sörényes páviánénál. A fejtetőn jellegzetes taraj húzódik hosszabb szőrszálakból. A kölykök a P. c. cynocephalusnál többi páviánfajhoz hasonlóan fekete szőrzettel jönnek világra, míg a P. c. kindae kölykei vörös színűek, a P. c. ibeanuséi pedig fehérek. Felnőttkori színezetüket körülbelül hat hónapos korukra érik el.

Az összes páviánra jellemző az erőteljes ivari kétalakúság. A hímek átlagos testhossza 110-120 centiméter, testtömegük pedig 23-26 kilogramm körül mozog, míg a nőstények jóval kisebbek: hosszuk 97 centiméteres, testtömegük pedig 11-12 kilogramm. Ehhez 45-71 centiméteres, jellegzetesen megtört farok csatlakozik. A hímek tépőfogai is sokkal hosszabbak és hegyesebbek a nőstényekénél. Az alfajok között kisebb különbségek mutatkoznak a testméretben (a P. c. kindae alfaj jóval kisebb a többinél, a hímje akkora, mint a többi alfaj nőstényei), a farok alakjában (a P. c. cynocephalus farka élesen megtörik, a másik kettőé lágyan hajlik) és a szőrzet jellegében (a P. c. ibeanus szőrzete hullámos, a többié egyenes).

Életmódja

A sárgás babuinok az Anubisz- és medvepáviánokhoz hasonlóan több hímet és nőstényt magába foglaló hordákban élnek, amelyek táplálékbőség esetén akár 300 egyedet is számlálhatnak, bár átlagosnak a 30-80 közti példányszám mondható. A hordák nappal együtt vándorolnak és táplálkoznak, éjszaka pedig közösen vonulnak aludni valamilyen magaslatra (fákra, sziklákra, dombokra). Naponta átlagosan 5,9 kilométernyi távolságot tesznek meg, útvonalukat az itató- és alvóhelyek határozzák meg. Egy horda körülbelül 2400 hektárnyi területet használ.

Társas viszonyai

A hímek zöme általában azelőtt hagyja el szülőhordáját, hogy teljesen kifejlődne. Új hordájukban komoly küzdelemben kell elfoglalniuk helyüket a hierarchiában, és nagy energiát kell fordítaniuk a nőstények megnyerésébe. Amennyiben a nőstények nem fogadják be az új hímet, beilleszkedése gyakorlatilag ellehetetlenül.

Ahogy a medve- és Anubisz-páviánoknál, a sárgás babuinoknál is csupán a nyőstények ápolják a rokoni kapcsolatokat; ennek következtében a horda nőstényei között időtálló, stabil hierarchia alakul ki. A rokon nőstények generációkon átívelően segítik egymást a más egyedekkel kialakuló konfliktusaikban. Ennek a stabilitásnak lehet szerepe abban, hogy a nőstények sokkal agresszívebben viselkednek a hímeknél, amikor összetűzés alakul ki más hordákkal.

Szaporodása

Fogságban akár negyven évig is élhetnek, a szabadban várható élettartam 14-15 év, de akár 27 év is lehet.

Természetvédelmi helyzete

Alkalmazkodóképességének köszönhetően egyik alfaja sem veszélyeztetett, állománya stabil. Az afrikai konvenció egyenesen kártevőnek nyilvánítja. Kelet-Afrikában számos példányt befognak és exportálnak kutatási és kísérleti célokra. Számos védett területen előfordul. Szerepel a CITES II. függelékében.

Hivatkozások

Külső hivatkozások

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján (2009. 08. 27.)
Animal Diversity Web
Primate Info Net

[1] Vörös Lista

[2] Vörös Lista

[3] Vörös Lista

[1]

[2]

[3]

@@ 17. sor: / 17. sor: @@
 | familia = [[Cerkóffélék]] ''(Cercopithecidae)''
 | subfamilia = [[Cerkófmajomformák]]<br />''(Cercopithecinae)''
-| genus = '''''Papio'''''
+| genus = '''''[[Papio]]'''''
 |species = '''''P. cynocephalus'''''
 |binomial = Papio cynocephalus
@@ 29. sor: / 29. sor: @@
 == Előfordulása ==
-Közép-Afrika déli és Dél-Afrika északi részén fordul elő: északkeleten [[Szomália|Szomáliától]] [[Kenya|Kenyán]] és [[Tanzánia|Tanzánián]] át délen egészen a [[Zambézi]] [[zambia]]i és [[mozambik]]i völgyéig, nyugaton pedig a [[Kongói Demokratikus Köztársaság]]on át [[Angola|Közép-Angoláig]] húzódik elterjedési területe. Élőhelye nagy részén jellemzően a [[Brachystegia]] nembe tartozó [[mimózafélék|mimózaféle]] [[szavanna]]i erdőségeiben él, de a partvidéki [[mangróve]]erdőkben, száraz bozótosokban és pusztaságokon is előfordul. A mezőgazdasági területek közelségéhez és természetes élőhelye felaprózódásához is alkalmazkodott.
+Közép-Afrika déli és Dél-Afrika északi részén fordul elő: északkeleten [[Szomália|Szomáliától]] [[Kenya|Kenyán]] és [[Tanzánia|Tanzánián]] át délen egészen a [[Zambézi]] [[zambia]]i és [[mozambik]]i völgyéig, nyugaton pedig a [[Kongói Demokratikus Köztársaság]]on át [[Angola|Közép-Angoláig]] húzódik elterjedési területe. Élőhelye nagy részén jellemzően a [[Brachystegia]] nemzetségbe tartozó [[mimózafélék|mimózaféle]] facsoportjaihoz kötődik: erdős szavannán, [[galériaerdő]]kben a partvidéki [[mangróve]]erdőkben, száraz bozótosokban és nyíltabb pusztaságokon is előfordul. A mezőgazdasági területek közelségéhez és természetes élőhelye felaprózódásához is alkalmazkodott.
 Kenyában és Tanzániában mintegy 200 kilométeres sávban átfedésben van elterjedési területe az [[Anubisz-pávián]]okkal ''(Papio anubis)'', ami rendszeres hibridizációval jár, és szerepe lehetett a ''P. c. ibeanus'' alfaj kialakulásában. Elterjedése déli határán, a Zambézi völgyében és [[Transvaal]]ban a [[medvepávián]]okkal ''(Papio ursinus)'' érintkezik; itt szintén megfigyeltek köztes jegyeket mutató példányokat, amelyek vagy hibridek, vagy külön változatot alkotnak.
@@ 47. sor: / 47. sor: @@
 == Életmódja ==
+A sárgás babuinok az Anubisz- és medvepáviánokhoz hasonlóan több hímet és nőstényt magába foglaló hordákban élnek, amelyek táplálékbőség esetén akár 300 egyedet is számlálhatnak, bár átlagosnak a 30-80 közti példányszám mondható. A hordák nappal együtt vándorolnak és táplálkoznak, éjszaka pedig közösen vonulnak aludni valamilyen magaslatra (fákra, sziklákra, dombokra). Naponta átlagosan 5,9 kilométernyi távolságot tesznek meg, útvonalukat az itató- és alvóhelyek határozzák meg. Egy horda körülbelül 2400 hektárnyi területet használ.
+=== Társas viszonyai ===
+A hímek zöme általában azelőtt hagyja el szülőhordáját, hogy teljesen kifejlődne. Új hordájukban komoly küzdelemben kell elfoglalniuk helyüket a hierarchiában, és nagy energiát kell fordítaniuk a nőstények megnyerésébe. Amennyiben a nőstények nem fogadják be az új hímet, beilleszkedése gyakorlatilag ellehetetlenül.
+Ahogy a medve- és Anubisz-páviánoknál, a sárgás babuinoknál is csupán a nyőstények ápolják a rokoni kapcsolatokat; ennek következtében a horda nőstényei között időtálló, stabil hierarchia alakul ki. A rokon nőstények generációkon átívelően segítik egymást a más egyedekkel kialakuló konfliktusaikban. Ennek a stabilitásnak lehet szerepe abban, hogy a nőstények sokkal agresszívebben viselkednek a hímeknél, amikor összetűzés alakul ki más hordákkal.
 == Szaporodása ==