„Sárgás babuin” változatai közötti eltérés

Sárgás babuin
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülők (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Eutheria);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Rend:	Főemlősök (Primates);
Alrend:	Orrtükör nélküliek (Haplorrhini);
Alrendág:	Majomalkatúak (Simiiformes);
Részalrend:	Keskenyorrú majmok (Catarrhini);
Család:	Cerkóffélék (Cercopithecidae);
Alcsalád:	Cerkófmajomformák; (Cercopithecinae);
Nem:	Papio;
Faj:	P. cynocephalus;
Tudományos név
	Papio cynocephalus; (Linnaeus, 1766)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sárgás babuin témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgás babuin témájú médiaállományokat és Sárgás babuin témájú kategóriát.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2009. augusztus 27., 13:03-kori változata

A sárgás babuin (Papio cynocephalus) az öt páviánfaj egyike, bár korábban szavannapávián néven egy fajként kezelték a nagyon hasonló medvepáviánnal, a guineai páviánnal és az Anubisz-páviánnal. Ma egyes rendszertanok szerint mind az öt páviánféleség, beleértve a galléros páviánt is, egyetlen fajba tartozik (Papio hamadryas). A sárgás babuin nevét jellegzetes színéről kapta; tudományos nevében a cynocephalus jelentése „kutyafejű”.

Előfordulása

Közép-Afrika déli és Dél-Afrika északi részén fordul elő: északkeleten Szomáliától Kenyán és Tanzánián át délen egészen a Zambézi zambiai és mozambiki völgyéig, nyugaton pedig a Kongói Demokratikus Köztársaságon át Közép-Angoláig húzódik elterjedési területe. Élőhelye nagy részén jellemzően a Brachystegia nembe tartozó mimózaféle szavannai erdőségeiben él, de a partvidéki mangróveerdőkben, száraz bozótosokban és pusztaságokon is előfordul. A mezőgazdasági területek közelségéhez és természetes élőhelye felaprózódásához is alkalmazkodott.

Kenyában és Tanzániában mintegy 200 kilométeres sávban átfedésben van elterjedési területe az Anubisz-páviánokkal (Papio anubis), ami rendszeres hibridizációval jár, és szerepe lehetett a P. c. ibeanus alfaj kialakulásában. Elterjedése déli határán, a Zambézi völgyében és Transvaalban a medvepáviánokkal (Papio ursinus) érintkezik; itt szintén megfigyeltek köztes jegyeket mutató példányokat, amelyek vagy hibridek, vagy külön változatot alkotnak.

Alfajai

Három alfaját különítik el:

Papio cynocephalus cynocephalus – Angola, Kongói Demokratikus Köztársaság, Tanzánia, Malawi, Zambia (a Luangwától keletre)^[1]
Papio cynocephalus ibeanus – Dél-Szomália és Kenya^[2]
Papio cynocephalus kindae – Délnyugat-Zambia, a Zambézi-völgy felső vidéke^[3]

Megjelenése

Amint elnevezése tükrözi, a faj szőrzete sárgásbarna színű, kivéve néhány fehér foltot a végtagok belsején és az arcokon; a csupasz, kutyákéhoz hasonlóan megnyúlt pofa és ülőgumók színe viszont lilásfekete. Kisebb sörény – talán az Anubisz-páviánok örökségeként – csak a P. c. ibeanus alfaj hímjeinél fordul elő, de itt is jóval kisebb a többi sörényes páviánénál. A fejtetőn jellegzetes taraj húzódik hosszabb szőrszálakból. A kölykök a P. c. cynocephalusnál többi páviánfajhoz hasonlóan fekete szőrzettel jönnek világra, míg a P. c. kindae kölykei vörös színűek, a P. c. ibeanuséi pedig fehérek. Felnőttkori színezetüket körülbelül hat hónapos korukra érik el.

Az összes páviánra jellemző az erőteljes ivari kétalakúság. A hímek jóval átlagos hossza 110-120 centiméter, testtömegük pedig 23-26 kilogramm körül mozog, míg a nőstények jóval kisebbek: hosszuk 97 centiméteres, testtömegük pedig 11-12 kilogramm. Ehhez 45-71 centiméteres, jellegzetesen megtört farok csatlakozik. A hímek tépőfogai is sokkal hosszabbak és hegyesebbek a nőstényekénél. Az alfajok között kisebb különbségek mutatkoznak a testméretben (a P. c. kindae alfaj jóval kisebb a többinél, a hímje akkora, mint a többi alfaj nőstényei), a farok alakjában (a P. c. cynocephalus farka élesen megtörik, a másik kettőé lágyan hajlik) és a szőrzet jellegében (a P. c. ibeanus szőrzete hullámos, a többié egyenes).

Életmódja

Szaporodása

Fogságban akár negyven évig is élhetnek, a szabadban várható élettartam 14-15 év, de akár 27 év is lehet.

Természetvédelmi helyzete

Alkalmazkodóképességének köszönhetően egyik alfaja sem veszélyeztetett, állománya stabil. Az afrikai konvenció egyenesen kártevőnek nyilvánítja. Kelet-Afrikában számos példányt befognak és exportálnak kutatási és kísérleti célokra. Számos védett területen előfordul. Szerepel a CITES II. függelékében.

Hivatkozások

Külső hivatkozások

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján (2009. 08. 27.)
Animal Diversity Web
Primate Info Net

[1] Vörös Lista

[2] Vörös Lista

[3] Vörös Lista

[1]

[2]

[3]

@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 | status =lc
 | name = Sárgás babuin
-| image =
+| image = Papio cynocephalus (Malawi).jpg
 | image_caption =
 | regnum = [[Állat]]ok ''(Animalia)''
@@ 41. sor: / 41. sor: @@
 == Megjelenése ==
+Amint elnevezése tükrözi, a faj szőrzete sárgásbarna színű, kivéve néhány fehér foltot a végtagok belsején és az arcokon; a csupasz, kutyákéhoz hasonlóan megnyúlt pofa és [[ülőgumó]]k színe viszont lilásfekete. Kisebb sörény – talán az Anubisz-páviánok örökségeként – csak a ''P. c. ibeanus'' alfaj hímjeinél fordul elő, de itt is jóval kisebb a többi sörényes páviánénál. A fejtetőn jellegzetes taraj húzódik hosszabb szőrszálakból. A kölykök a ''P. c. cynocephalus''nál többi páviánfajhoz hasonlóan fekete szőrzettel jönnek világra, míg a ''P. c. kindae'' kölykei vörös színűek, a ''P. c. ibeanus''éi pedig fehérek. Felnőttkori színezetüket körülbelül hat hónapos korukra érik el.
+Az összes páviánra jellemző az erőteljes [[ivari kétalakúság]]. A hímek jóval átlagos hossza 110-120 centiméter, testtömegük pedig 23-26 kilogramm körül mozog, míg a nőstények jóval kisebbek: hosszuk 97 centiméteres, testtömegük pedig 11-12 kilogramm. Ehhez 45-71 centiméteres, jellegzetesen megtört farok csatlakozik. A hímek tépőfogai is sokkal hosszabbak és hegyesebbek a nőstényekénél. Az alfajok között kisebb különbségek mutatkoznak a testméretben (a ''P. c. kindae'' alfaj jóval kisebb a többinél, a hímje akkora, mint a többi alfaj nőstényei), a farok alakjában (a ''P. c. cynocephalus'' farka élesen megtörik, a másik kettőé lágyan hajlik) és a szőrzet jellegében (a ''P. c. ibeanus'' szőrzete hullámos, a többié egyenes).
 == Életmódja ==
 == Szaporodása ==
+Fogságban akár negyven évig is élhetnek, a szabadban várható élettartam 14-15 év, de akár 27 év is lehet.
 == Természetvédelmi helyzete ==
 Alkalmazkodóképességének köszönhetően egyik alfaja sem veszélyeztetett, állománya stabil. Az [[afrikai konvenció]] egyenesen kártevőnek nyilvánítja. Kelet-Afrikában számos példányt befognak és exportálnak kutatási és kísérleti célokra. Számos védett területen előfordul. Szerepel a [[CITES]] II. függelékében.
+== Hivatkozások ==
 == Külső hivatkozások ==