„Kaolinit” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TXiKiBoT (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: eo:Kaolinito
Thijs!bot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: da:Kaolinit, pt:Caulinita következő eltávolítása: vi:Cao lanh
42. sor: 42. sor:
[[ca:Caolinita]]
[[ca:Caolinita]]
[[cs:Kaolinit]]
[[cs:Kaolinit]]
[[da:Kaolinit]]
[[de:Kaolinit]]
[[de:Kaolinit]]
[[eo:Kaolinito]]
[[eo:Kaolinito]]
54. sor: 55. sor:
[[no:Kaolinitt]]
[[no:Kaolinitt]]
[[pl:Kaolinit]]
[[pl:Kaolinit]]
[[pt:Caulinita]]
[[ru:Каолинит]]
[[ru:Каолинит]]
[[sk:Kaolinit]]
[[sk:Kaolinit]]
60. sor: 62. sor:
[[sv:Kaolinit]]
[[sv:Kaolinit]]
[[uk:Каолініт]]
[[uk:Каолініт]]
[[vi:Cao lanh]]
[[zh:高嶺石]]
[[zh:高嶺石]]

A lap 2009. július 29., 23:53-kori változata

Uralkodóan kaolinitből álló, földes szerkezetű kaolin (porcelánföld).

A kaolinitfélék a fillo- vagy rétegszilikátok alosztályának agyagásványok alcsoportjába tartozó ásványcsoport. A kaolin elnevezés eredete első lelőhelyeinek egyikéből származik: Kao (magas) Ling (hegy) (kínai).

Kémiai és fizikai tulajdonságaik

  • A csoport ásványai: kaolinit, dickit, nakrit, halloysit, hydrohalloysit (endelit).
  • Képletük:
    • kaolinit, dickit, nakrit: Al4[Si4O10(OH)8]
    • a halloysit és a hydrohalloysit (endelit) molekuláris vizet is tartalmaz: Al4[Si4O10(OH)8](H2O)4
  • Szimmetriájuk: kaolinit triklin; dickit, nakrit, halloysit és a hydrohalloysit (endelit) monoklin
  • Sűrűségük: kaolinit, dickit, nakrit 2,6 g/cm3; halloysit, hydrohalloysit (endelit) 2-2,2 g/cm3
  • Keménységük: 1-2 (a Mohs-féle keménységi skála alapján)
  • Hasadásuk: tökéletes
  • Színük: fehér, sárgás, illetve barnás vagy zöldes árnyalatú
  • Fényük: nagyobb pikkelyeken gyöngyházfényű

Szerkezetük

Kétrétegű: a tetraéderes [Si4O10] szilikátsíkhoz hidrargillit szerkezetű, oktaéderes Al(OH)3 réteg kapcsolódik. Az egymásra következő rétegek hidrogénhíd kötéssel (O- és OH-ionokon keresztül) kapcsolódnak, ami a változatos egymás fölötti helyzetből adódó szerkezeti variációkhoz vezet (kaolinit, dickit, nakrit).

A halloysitnak cső alakú, feltekeredett kristályai vannak. Ennek magyarázata az, hogy a hidrargillit réteg és [Si4O10] szilikátsík rácsállandója eltér (8,62, illetve 8,93 Å), ezért a két egybeépült réteg a méretkülönségek miatt feltekeredik. A kaolinit, dickit és nakrit esetében a hidrogénhíd kötés elég erős ahhoz, hogy a feltekeredést megakadályozza, míg a halloysit kettős rétegei között vízmolekulák is vannak, ami miatt a hidrogénhíd kötések meggyengülnek.

Megjelenési formái, genetikája

A kaolinit földes szerkezetű, finom pikkelyekből álló halmazokat alkot. A dickit kristályai nőnek a legnagyobbra a csoportban (5 mm). A dickit és nakrit gyakran alkot sugaras, legyezőszerű, apró halmazokat.

A csoport ásványai földpátok, földpátpótlók és más alumínium-szilikátok hidrolitos lebontásával, másodlagosan képződnek. Elsősorban a savanyú vulkáni kőzetek (riolit) kaolinosodnak. Magyarországon a Tokaj-hegységben vannak telepei.

Ipari alkalmazásaik

Kerámia- és tűzállóanyag gyártásban alapvető nyersanyagok. Az ebből a célból bányászott porcelánföld (vagy kaolin) túlnyomó része kaolinit ásványból áll.

Rokon ásványfajok

Felhasznált források