Alsó-Egyiptom

Egyiptomot rejtélyes és időtlen társadalomnak tartják. A”Nílus ajándékának” nevezték, mivel az emberek csak közvetlenül a folyó partjain tudtak megélni. A Nílus több száz kilométeren át hömpölyögött, a sivatagon át, és a végén kiszélesedve, szerteágazott, és deltatorkolatot képezve ömlött a Földközi-tengerbe.

Egyiptom és a Nílus neve

Az ország nevének eredetét nem tudni. Annyi bizonyos, hogy a görög Aigyptos szó eredetileg a folyamra vonatkozott, de később átterjedt az ország lakóira; a folyam pedig a Neilos nevet kapta. Az egyiptomiak magukat „Kent”-nek, fekete országnak nevezték. Így különböztették meg magukat a Nílus termékeny völgyét a „ta deser”-től, a vörös országtól; ahogy az arábiai sivatag fennsíkjait nevezték. Saját magukat „rometu”-nak embernek, vagy „rometu-en-kemt” a fekete ország lakóinak nevezték. Folyamukat „Hapi”-nak hívták. Több elnevezéssel is illették az országot. Ezek közül az egyik legrégebbik a Tamera, vagyis „az árvíz országa”. Az újabb feliratok a „szikomóra” országának, a „szent szem országának” nevezik. A sémi népek „mucur”-nak, vagy „micr”-nek (héberül: „micraim”-nak hívták Egyiptomot. Az arabok mind a mai napig „mazr”-nak vagy „mizr”-nek nevezik az országot.

A Nílus szó eredete:

A Neilos szót az ó-egyiptomi nyelv nem tartalmazta. Lehet, hogy a sémi Nahal=folyam szóval kapcsolható össze. Az egyiptomiak Hapinak nevezték; általában Jor-o, azaz a „nagy folyó” néven emlegetik, ebből keletkezett a Nílus héber neve: J’or.

A Nílus:

Mezopotámia folyóitól eltérően a Nílus évenként megáradt, majd leapadt, termékeny fekete iszappal terítette be árterét; innen az egyiptomiak elnevezése hazájukra Kemetnek „Fekete Földnek”. Korlátozták folyását, hogy vizét a szükségletnek megfelelően elvezessék. Ez rákényszerítette őket a hidrotechnika alapjainak megtanulására. Gátakat, zsilipeket, csatornákat és víztartókat és medreket készítettek, hogy a meglévő vízmennyiséget szükség szerint a földek felé vezessék. Gondosan megtervezett öntözőrendszert építettek ki; melynek eredményeként Egyiptom földje nagyon termékeny volt. Az öntöző berendezéseik voltak a saduf, a vízemelő kerék (vízikerék) és az archimédeszi csavar. A bő termésnek köszönhetően ellátta a földműveseket, a felesleg pedig a társadalom többi tagját. Az építési remekművek létrehozásánál is szükség volt a folyóra.

Fájl:Saduf.jpg

Saduf

Fájl:Vizikerék.jpg

Vizikerék

Fájl:Archimedesi csavar.jpg

Archimedesi csavar

Az ország és lakói:

Egyiptom országát keletre az arábiai hegylánc, nyugatra a líbiai sivatag határol. Ha a Nílus nem lenne, az ország a megsemmisülne. Földje kiszáradna, növényei elszáradnának, a nap ereje porrá változtatná zsíros talaját, és a sivatag homokja betemetné, amelyet most a tenger felé visz a folyam. Azért mondja az egyiptomi: „Hapi-céfá”, azaz a „a Nílus a fenntartóm”. A Nílus eredetéről és forrásairól a régi egyiptomiak csak keveset tudtak; így működését szent misztikumnak tekintették. Ízisz istennőnek tulajdonították az áradást, és a forrás helyét az ember csak halála után ismerhette meg, akkor is csak Ízisz segítségével.

Egyiptom földrajzi fekvése

Déli határtAsszuán (Szunum, vagy Syene) városa jelezte Abu vagy Elefantine szigetvárosával szemben, észak felől pedig a Földközi-tenger határolta.Heliopolisz mellett az On közelében a Nílus háromfelé ágazott: a kanopuszira, az athribisz-szebennitoszira és a babasztisz-peluziumira, melyek közül az első 1820 óta a Mahmudije-csatorna. Ezekhez még négy mellékág járul: a rozettei, a damiettei, a mendeszi és a tániszi. Ezeken kívül még számos mesterséges csatorna járta keresztül-kasul.

Tudományok fejlődése

Az egyiptomiak megfigyelték, hogy a Nílus áradása, és apadása között bizonyos csillagcsoportok feltűnéséhez kapcsolódik. Ez a csillagos ég tanulmányozása, már korán, rendezett naptár szervezésére vezetett. Az áradások miatt a szántóföldek határai elmosódtak, így szükségessé vált, hogy a földeket felmérjék, telekkönyvezzék; ami a felmérési tudomány fejlődését hozta. Amikor a piramis- és templomépítéshez szükséges gránitot Asszuánból Memphisz határába kellett szállítani, akkor tutajok és hajók készítése vált szükségessé a Níluson való szállítás miatt.

A kettéválás oka

A Nílus áradásai biztosították a lakosok jólétét. Már történetének legősibb kezdetén két részre tagolódott. Az egyik Pa-ta-rész, a Déli ország, amelyet a görögök után Felső-egyiptomnak nevezünk, a másik Ta-mekht, Delta országnak neveztek, ez Alsó-Egyiptom. A lakók nyelvhasználatának helyi eltérése, a szokások és intézmények különbözőségein alapul. Az utolsó Rameszidák egyikékének sírkamráját díszítő ábrázolásokon a vörös színű rometuk két csoportra oszlanak. Ezek egyike a rometu-Kemt, a fekete ország lakói; a másik a rometu-Deser, a vörös ország lakói. Az ország kettéválása a király címében és a koronában is megmutatkozott. Mind két rész több kerületre oszlott, amelyeket a görögök „Nomoi”-nak hívtak. Alsó-Egyiptomnak húsz, (huszonkettő) ilyen kerülete volt. Ezek egyiptomi elnevezése Hezep, vagy Tas volt. Minden kerületnek volt külön fővárosa, mely az örökös kerületi fejedelemnek is a székhelye volt. Egyes kerületnek különösen fontos szerepe volt Egyiptom sok ezer éves történetében; Alsó-Egyiptomban a memphiszi és a heliopoliszi kerületeknek.

Elhelyezkedés, földrajzi fekvése

Alsó-Egyiptomot a Nílus iszaplerakódásai hozták létre, alluvális vidékként, a föld legújabb alakulásai közé tartozik. Valamikor a Földközi-tenger felől tölcsér alakú tengeröblöt képezett, de a Nílus Abesszínia hegyeiből hozott iszaplerakódásaival betemette. Ez a folyamat még ma is tart; a delta folyton növekedik, és így a Nílusnak az ország elárasztásához szükséges magasság is nő.

A Nílus tisztelete:

Mivel az egész ország bőségének előidézője, embereknek, állatoknak táplálója; isteni tiszteletben részesítették. A mai egyiptomiaknál is „Abu-el-baraka” az ”áldás atyja” a neve. Mint istenség „Nun”-nak, az ősvíznek kozmoszi képviselője; mindent létrehozó és tápláló áradásának évenkénti visszatérésével. A Nílus tisztelete az istentiszteletek legrégebbi formái közé tarozik. Díszes felvonulásokon különféle vallásos ceremóniákon ünnepelték áldásos működését. A Nílus istenének ábrázolása legkedveltebb volt a templomdíszítések között és az országban mindenütt szentélyeket állítottak neki. Az ábrázolások szerint kövér testű férfiistennek tüntetik fel, lecsüngő női mellekkel, jelképezve az ország táplálóját és létrehozóját. Fején Alsó-Egyiptomban papiruszcserjét visel. Kezében adományokat tart, a növény- és állatvilágból. Az ország legfontosabb szentélyei között található a Nílus istenének temploma Heliopoliszban; ott kell minden Ápisz bikának Memhiszbe bevonulása előtt bizonyos időt töltenie.

Alsó-Egyiptom városai

• Memphisz a legfontosabb városa, a régi főváros, melyet az egyiptomiak Men-nofernek neveztek, de hívták még Memfinek, Menfinek, de előfordul a Membe elnevezés is. Ékírásos neve Memfi volt, a Biblia a Nof elnevezést használja. A város Ptah istent tisztelte, ezért a memphiszi papok városukat Nu-pathnak, „Path városá”nak vagy Haka-ptahnak, „Ptah isten lakásának” nevezték. A város alapítójaként Ménész szerepel, ő tette az egyesült birodalom fővárosává. Napjainkra majdnem nyomtalanul eltűnt. Ptah nagy templomának helyét, csak néhány pálmakoronázta romhalmaz jelöli Mitrahine falu mellett. Memphisszel szemben a Nílus keleti partján voltak a Ta-o-au kőbányái, amik a piramisok építéshez szükséges anyagot szolgáltatták, és így ott volt a nagy számban foglalkoztatott munkások lakhelye. Ez a vidék még ma is a „Tura” nevet viseli, és ahogy annak idején Memphisz építési anyagát innen szerezték be, úgy ma is innen kerülnek ki a sziklák az arabok számára; akik a sziklákat kívülről fejtik le, míg a fáraók idejében a munkások a hegy belsejébe hatoltak, és ahol a legjobb anyagot találták, ott sziklatermeket vájtak ki.
• Szaisz, ahol a harc istennőjét Neitet tisztelték, Pszametikhnek és a XXVI. dinasztia királyainak volt a székvárosa.
• Mendesz a szent kos városa, melyet ma Tell-Roba romhalmaza jelöl.
• Buzirisz Ozirisz sírja: ó-egyiptomi nevén Peruziri, vagyis „Ozirisz háza”. A mai Abu-Szir.
• Bubasztisz ahol a macskafejű királynőt, Basztot imádták. Hieroglif neve Per-baszt azaz „Baszt istennő háza”. A Bibliában (Ezékiel XXX.17.) mint Phibeszet szerepel. Az ékiratok Bubaszti néven ismerik. A XXII. dinasztia székhelye volt. Romjain található a mai Tell-Busztuh falu.
• Tánisz, a hieroglif feliratok Zanja, a héber Coan és az ékiratok Szanaja.

Az egyesítés

Egyiptom történetének írásos feljegyzései kb. Kr.e. 3000-ből valók, amikor Narmer király Felső-Egyiptom (azaz Dél) királya, Alsó-Egyiptom (a Delta) meghódításával egyesítette az országrészeket. A király „mindkét ország királya” volt a címe. A koronázás alkalmával két koronát tettek a fejére: a vörös korona Alsó-Egyiptomot a fehér korona Felső-Egyiptomot jelképezte.

Irodalom:

• Mahler Ede: Ókori egyiptom Black&White Kiadó 2006 Reprint kiadás
• A Tudás Fája. Marshall Cavendish, Magyarország, 2005-2007
• saját tudás