Neoténia

A mexikói axolotl kifejlett korában is külső kopoltyúkkal lélegzik, noha ez a légzőszerv a kétéltűekben rendszerint csak a lárvákra jellemző.

A fejlődésbiológia szempontjából neotén állapotnak nevezzük, ha egy adott faj felnőtt példánya a faj fiatalabb egyedeinek egyes jellegzetességeit megtartja (lásd pedomorfózis). A jelenség során az egyed fiziológiai fejlődése lelassul, vagy szünetel, ez okozza a juvenilis karakterisztika fennmaradását kifejlett példányokban.

A törzsfejlődés szempontjából neotén jegyeknek nevezzük azon jellegzetességeket, melyek az ősibb fajok fiatal egyedeiben hasonlóak a vizsgált faj felnőtt egyedeinél megfigyeltekhez. Az ember például számos neotén jeggyel rendelkezik a csimpánzzal összehasonlítva.

Neoténia az evolúcióban

A neoténia szerepet játszik az evolúció folyamatában, melynek következtében a fajok jelentős fizikai változásokon mehetnek keresztül. Ilyen esetekben az adott faj neotén formája válik a kifejlett egyedek alakjává.

A Berrill-hipotézis szerint a gerincesek létrejöttében fontos szerepet játszott a neoténia. Az elképzelés azon alapul, hogy bizonyos zsákállat-fajok lárvaalakja erősen emlékeztet a fejgerinchúrosok altörzsébe tartozó állatokra: többek között primitív gerinchúrjuk is van, amelyet felnőttkorukra elvesztenek. Az elmélet szerint a fejgerinchúrosok a zsákállatok neotén formái, és egyben a gerincesek ősei.

Neoténia az emberek esetében

A neoténia számos aspektusból vizsgálható a főemlősök, az emberi faj, a nemek és az egyes egyedek vonatkozásában.

Más fajok

Számos kutató állítja, hogy a felnőtt emberek más emberszabásúak fiatal egyedeihez hasonló jegyekkel rendelkeznek, melyet azok felnőtt példányai elveszítenek egyedfejlődésük során.

Stephen Jay Gould szerint az emberi faj a csimpánzok neoténiás faja. Elméletében azzal érvel, hogy a fiatal csimpánzok csontszerkezete majdnem megegyezik az emberével, s hogy az emberek életük végéig megörzik a a kölyök csimpánzokhoz hasonló tanulási képességeiket, melyeket a felnőtt majmok az érés során elveszítenek.

Nemek

Párzási időszakuk november és június között van. A hím jellegzetes feromonokat bocsát ki, majd lerakja az aljzatra spermazacskóját, amit a nőstény kloákájával felszippant. Nem sokkal ezután a nőstény 350-700 petét rak le a vízinövényekre, melyek 10-12 nap alatt kikelnek. A lárvákon 20-25 napos korukban megjelennek a mellső végtagok, majd 30-36 napos korukban a hátsó lábak is.

Egyének

Ha nem fejlődik tüdeje, akár lárva állapotban is szaporodik. Ideális hőmérséklet az axolotl számára a 18-20°C. A természetben vízi életmódot folytat, majd a száraz időszak bekövetkeztével - mikor élettere folyamatosan csökken - lassan elhagyja kopoltyúját és kimászik a vízből. Nedvességet csak a szaporodási időszakban keres ismét. Előfordulnak olyan időszakok, mikor ez az említett változás nem következik be, nem fejlődik ki a tüdeje, de az axolotl jellegzetessége, hogy lárva állapotban is képes a szaporodásra, ha az ahhoz szükséges körülmények adottak.

Neoténia az állatvilágban

Az axolotl (Ambystoma mexicanum) nevű kétéltű ivarérett korára is megőrzi lárvakori kopoltyúit. Ha viszont a tó, amelyben az axolotl él, kiszárad, az állat elveszti kopoltyúit, és átáll a tüdővel való légzésre.

Lásd még

• Aranyosság
• Pedomorfizmus