„Kohu” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: id:Gehu |
Mami (vitalap | szerkesztései) pinjin/magyaros |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Pinjin átírás}} |
{{Pinjin átírás}} |
||
A '''gehu |
A '''{{kínai|gehu|ko-hu|革胡|első=1}}''' a nyugati [[cselló]] és a {{kínai|[[huqin]]|[[hu-csin]]}} [[kínai hagszer]]ek egyfajta ötvözetét jelentő négy[[húr]]os [[vonós hangszer]]. Nevében a ge (革) szótag a forradalmiságára utal, a hu (胡) pedig a hangszertani besorolását adja ({{kínai|[[huqin]]|[[hu-csin]]}}, azaz vonós hangszer). |
||
Egy kínai zenekarban a ''gehu'' ugyanabban a szerepkörben van, mint a cselló egy nyugatiban. A nyakának a hajlítása, illetve a hangolási és játéktechinkák megegyeznek a csellóéval, de a hangszer testét a egy kígyóbőrrel bevont kör vagy nyolcszög keresztmetszetű henger alakú fadoboz, a [[rezonátor]] adja, így hangja nagyban eltér a [[cselló]]étól. |
Egy kínai zenekarban a ''{{kínai|gehu|ko-hu}}'' ugyanabban a szerepkörben van, mint a cselló egy nyugatiban. A nyakának a hajlítása, illetve a hangolási és játéktechinkák megegyeznek a csellóéval, de a hangszer testét a egy kígyóbőrrel bevont kör vagy nyolcszög keresztmetszetű henger alakú fadoboz, a [[rezonátor]] adja, így hangja nagyban eltér a [[cselló]]étól. |
||
A hangszert az [[1950-es évek]] során fejlesztették ki, hogy a kínai zenében is legyen olyan hangszer, amely nagy terjedelmet képes átfogni a hangskálán. Bár a ''gehu'' hangja tiszta és gazdag, rendkívül sok hátránya van a hangszernek. Használat közben nagyon hamar elhangolódik, illetve hangossága nem igazán szabályozható, ezért fele olyan halk tud lenni, mint a cselló. Továbbá a kígyóbőr a nedvességre rendkívül érzékeny, ezért gondos ápolást vár el a hangszer. Manapság egyre kevesebb zenekarban használják, a kínaiak inkább átternek a cselló használatára. |
A hangszert az [[1950-es évek]] során fejlesztették ki, hogy a kínai zenében is legyen olyan hangszer, amely nagy terjedelmet képes átfogni a hangskálán. Bár a ''{{kínai|gehu|ko-hu}}'' hangja tiszta és gazdag, rendkívül sok hátránya van a hangszernek. Használat közben nagyon hamar elhangolódik, illetve hangossága nem igazán szabályozható, ezért fele olyan halk tud lenni, mint a cselló. Továbbá a kígyóbőr a nedvességre rendkívül érzékeny, ezért gondos ápolást vár el a hangszer. Manapság egyre kevesebb zenekarban használják, a kínaiak inkább átternek a cselló használatára. |
||
{{csonk-dátum|csonk-hangszer|2005 márciusából}} |
{{csonk-dátum|csonk-hangszer|2005 márciusából}} |
||
A lap 2009. július 5., 10:26-kori változata
A ko-hu (革胡, ) a nyugati cselló és a hu-csin () kínai hagszerek egyfajta ötvözetét jelentő négyhúros vonós hangszer. Nevében a ge (革) szótag a forradalmiságára utal, a hu (胡) pedig a hangszertani besorolását adja (hu-csin (), azaz vonós hangszer).
Egy kínai zenekarban a ko-hu () ugyanabban a szerepkörben van, mint a cselló egy nyugatiban. A nyakának a hajlítása, illetve a hangolási és játéktechinkák megegyeznek a csellóéval, de a hangszer testét a egy kígyóbőrrel bevont kör vagy nyolcszög keresztmetszetű henger alakú fadoboz, a rezonátor adja, így hangja nagyban eltér a csellóétól.
A hangszert az 1950-es évek során fejlesztették ki, hogy a kínai zenében is legyen olyan hangszer, amely nagy terjedelmet képes átfogni a hangskálán. Bár a ko-hu () hangja tiszta és gazdag, rendkívül sok hátránya van a hangszernek. Használat közben nagyon hamar elhangolódik, illetve hangossága nem igazán szabályozható, ezért fele olyan halk tud lenni, mint a cselló. Továbbá a kígyóbőr a nedvességre rendkívül érzékeny, ezért gondos ápolást vár el a hangszer. Manapság egyre kevesebb zenekarban használják, a kínaiak inkább átternek a cselló használatára.
|
Ez a hangszerről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
