„Cigányok az 1956-os forradalomban” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Piskóta (vitalap | szerkesztései)
4. sor: 4. sor:
A jelenleg (2008.) is folyó kutatásuk szerint a felkelők 3-5%-a lehetett roma származású, oláhcigányok és magyarcigányok vegyesen. Ez az arány nagyjából megfelel az az akkori Budapest etnikai arányainak. A téma kutatását több tényező nehezíti:
A jelenleg (2008.) is folyó kutatásuk szerint a felkelők 3-5%-a lehetett roma származású, oláhcigányok és magyarcigányok vegyesen. Ez az arány nagyjából megfelel az az akkori Budapest etnikai arányainak. A téma kutatását több tényező nehezíti:
*az akkori túlélők egyre kevesebben vannak
*az akkori túlélők egyre kevesebben vannak
*írásos dokumentumok gyakorlatilag csak a megtorlásról vannak, akik ezt el tudták kerülni nem szerepelnek levéltárakban
*írásos dokumentumok gyakorlatilag csak a megtorlásról vannak, akik ezt el tudták kerülni, nem szerepelnek levéltárakban
*a dokumentumokban a cigány származás nincs feltüntetve, erre csak egyéb információk alapján lehet következtetni (például név, becenév, fénykép, foglalkozás)
*a dokumentumokban a cigány származás nincs feltüntetve, erre csak egyéb információk alapján lehet következtetni (például név, becenév, fénykép, foglalkozás)



A lap 2009. június 25., 08:14-kori változata

Az 1956-os forradalomban számos roma harcolt a szovjet megszállók ellen, közülük sokan életüket adták vagy megsebesültek a magyar szabadságért, masok a megtorlás áldozatai lettek.

Kutatások a témában

A jelenleg (2008.) is folyó kutatásuk szerint a felkelők 3-5%-a lehetett roma származású, oláhcigányok és magyarcigányok vegyesen. Ez az arány nagyjából megfelel az az akkori Budapest etnikai arányainak. A téma kutatását több tényező nehezíti:

  • az akkori túlélők egyre kevesebben vannak
  • írásos dokumentumok gyakorlatilag csak a megtorlásról vannak, akik ezt el tudták kerülni, nem szerepelnek levéltárakban
  • a dokumentumokban a cigány származás nincs feltüntetve, erre csak egyéb információk alapján lehet következtetni (például név, becenév, fénykép, foglalkozás)

Egyik résztvevő szerint a megtorláskor kb. 15-20 roma fegyveres felkelőt végeztek ki, a többiek emigráltak. Börtönbe egyedül Bizsu került. (Ez természetesen egy szubjektív információ, mely tudományos vizsgálatra szorul.)

A romák 1956-os forradalmi részvétele miatt sok cigányzenésznek bevonták a működési engedélyét. Ezzel nem csak családok egzisztenciáját lehetetlenítették el, hanem a kávéházi cigányzene műfajának felszámolására próbáltak kísérletet tenni.

Néhány név szerint is ismert roma forradalmár[1]:

  • Corvin köz:
    • Szabó Ilonka "Kócos" - hősi halált halt
    • Dilinkó Gábor "Bizsu" - börtönre ítélték
  • Tűzoltó utca:
    • Fehér Nándor
    • Horváth Aladár
    • Kuti László
  • Práter utca:
    • Horváth Károly
    • Radics József
    • Damu János
  • Váci út:
    • "Narancs"
    • "Cigány"
    • "Kóró"
  • Ferencváros:
    • Való Mátyás "Csoki" - börtönre ítélték
  • Szirmai-csoport:
    • Fátyol István
  • Vajdahunyad utca:
    • Kóté Sörös József
  • Thököly út:
    • Csányi Sándor - kivégezték
  • Göndör-csoport:
    • Falusi János
    • Onestyák Sándor "Cigány" - kivégezték
  • Budapest (közelebbről nem ismert helyen):
    • Fátyol István - börtönre ítélték (lehet, hogy azonos a fentebbi F. I.-vel?)
    • Kolompár János - kivégezték
  • Nyíregyháza:
    • Dandos Gyula
  • Kiskunmajsa:
    • Kolompár János - kivégezték (nem azonos a fenti K. J.-vel!)

Börtönvers a megtorlás időszakából

A kis cigány balladája[2]
/Vác, 1957., rendőrségi fogda/


A kis cigányt egy éjjel kékre-zöldre
verték a részeg, vad pribékek,
s hogy már alig volt benne élet,
úgy húzták be, s dobták le a földre.


A kis cigányt ápoltuk, borogattuk.
A priccsre mindig úgy esett le
- újabb veréssel fenyegetve --:
abból élt, mit hitünkből néki adtunk.


A kis cigányt sétálni nem engedték.
Reszketve várta visszatértünk,
s hallgatta bízva, mit beszélünk.
És félt, nehogy újra véresre verjék.


A kis cigányt úgy ütötték, hogy köpjön,
rólunk, társakról, hazugságot.
Kéken, lilán hevert a földön,
de nem köpött. S hogy kiutat nem látott:


a kis cigányt mi vágtuk le a rácsról.
trikóját hurkolta nyakára.
Ez lett a hallgatása ára.
A veréstől félt, de nem a haláltól...


Végh Ferenc

Egy személyes történet

Bizsu, az újpesti cigány fiú – polgári nevén Dilinkó Gábor naiv cigány festő, akit II. Erzsébet brit királynő is kitüntetett – négy hónapos terhes barátnőjét keresve keveredett a Corvin közbe. "Valahol bent Pesten csavarogtak, jött a tömeg, harsogták: Aki magyar, velünk tart! Ő velük ment" – emlékszik vissza Bizsu. A saját indíttatásáról ezt mondja: "Annyit tudtam, hogy ruszkik haza! Menjenek haza az idegen katonák, mi ezek ellen harcoltunk. Engem az ideológia abszolút nem érdekelt."

Az élettárs, a tizenhét éves cigánylány, akit Kócos vagy Kócoska néven ismertek a szabadságharcosok, a Corvin-köz egyik parancsnoka lett. Polgári neve Szabó Ilonka volt. A Práter utca végén lőtték agyon, 1956. október 28-án. Emléktáblája van a Corvin közben.

Bizsu, aki akkor 22 éves volt, november 4-én, a szovjetek általános támadásakor sebesült meg, fejlövést, comblövést és tüdőlövést kapott. "Sok cigány harcolt a forradalom alatt. Voltunk a Corvin közben tíz-tizenketten romák. Ám ők mind muzsikus cigányok voltak, nem oláhcigányok" – emlékezett. 2003-ban még élt, Mátyásföldön lakott egy 19 négyzetméteres helyiségben, a volt szovjet laktanya területén.

Források

  1. Hegedűs Sándor: Cigány kronológia, Piliscsaba 2000.
  2. eredetit közli: Csemer Géza: Cigányok főztje, Szeged, Bába Kiadó é. n. 138. old.

Irodalom