„Monofiletikus csoport” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a „Biológia” kategória eltávolítva (a HotCattel) |
||
36. sor: | 36. sor: | ||
{{portál|biológia}} |
{{portál|biológia}} |
||
[[Kategória:Biológia]] |
|||
[[Kategória:Rendszertan]] |
[[Kategória:Rendszertan]] |
||
A lap 2009. június 24., 00:14-kori változata
A biológiai rendszertanban monofilumnak vagy monofiletikus csoportnak, ritkábban holofilumnak, holofiletikus csoportnak nevezzük az egy közös rendszertani őstől származó élőlények összességét (vagyis az őst és összes leszármazottját együttesen).
„ | Olyan fajok csoportja, amelyek egyetlen törzsfajtól származnak, ahol minden egyes faj szűkebb rokonságban van egymással, mint azokkal a fajokkal, amelyek a csoporton kívül vannak. | ” |
– Hennig, 1966 |
A monofiletikus csoport legfontosabb ismérve legalább egy tulajdonságának szünapomorf jellege. Ez azt jelenti, hogy a csoport közös ősében kialakult új jelleg(ek)et továbbörökítette utódainak, így az(ok) az összes leszármazottját jellemzik.
Ha egy élőlénycsoport több ősre vezethető vissza, akkor polifiletikus csoportnak nevezzük, amennyiben pedig a csoport a legközelebbi közös ősnek nem az összes leszármazottját tartalmazza, akkor parafiletikus csoportról beszélünk.
A modern filogenetikus rendszertan (kladisztikus osztályozás) elvei szerint csak monofiletikus csoportokat szabad taxonnak tekinteni, korábban azonban gyakran a parafiletikus (sőt néha polifiletikus) csoportokat is elfogadták taxonnak.
Lásd még
Külső hivatkozások
Ellenőrzött (lektorált és referált) elektronikus ismeretforrások az újabb eredményekhez:
- BiologyBrowser
- CABI
- Cambridge Scientific Abstracts
- BIOSIS
- Applied Ecology and Environmental Research
Ajánlott magyar nyelvű könyvek
- Korsós Zoltán (1999): Zooszisztematikai gyakorlatok (A fenetikus és kladisztikus osztályozás alapjai) – Állatorvostudományi Egyetem, Zoológiai Intézet, Budapest
- Papp László(1996): Zootaxonómia – egységes jegyzet – Állatorvostudományi Egyetem, Budapest
- Borhidi Attila (1995): A Zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana – Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
- Géczy Barnabás (1989): Őslénytan – Tankönyvkiadó, Budapest
- John Maynard Smith, Szathmáry Eörs (1997): Az evolúció nagy lépései, Scientia, Budapest.
- Vida Gábor (szerk, 1982): Az élővilág evolúciója (evolúció II.)- Natura, Budapest.
- Faludi Béla (1974): Származástan – Tankönyvkiadó, Budapest.