Első Tisza István-kormány

Az első Tisza István-kormány 1903. november 3-án alakult és mandátuma 1905. június 18-án járt le. A Tisza István vezette kabinet gyakran erőszakos tevékenysége addig példátlan módon polarizálta a korabeli közvéleményt és gyakorlatilag egyenesen vezetett ahhoz, hogy mandátumának lejárta után közel másfél éven át húzódó belpolitikai válság alakult ki az országban, valamint az 1875-től 1905-ig folyamatosan kormányzó Szabadelvű Párt széteséséhez és megszűnéséhez vezetett.

Története

E kormányhoz fűződik II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala. Hosszú ellenzéki obstrukciót követően – Tiszának a házszabály-módosításra irányuló szándéka elengedése fejében – fogadta el a parlament az újonclétszám növelését. Tisza belügyminiszterként erőszakkal elfojtatta az 1904. áprilisi országos vasúti sztrájkot, melynek szervezőit letartóztatták, a résztvevőket pedig a hadseregbe sorozták. Még ugyanennek a hónapnak a végén Bihar vármegyében egy, a parasztok számára a szocialisták által szervezett brutálisan szétvert a csendőrség, az intézkedés harminchárom halálos áldozatot és több száz sebesültet követelt.

1904. november 18-án a kormány erőszakkal keresztülvitte a parlamentben a házszabály-módosítást az ellenzéki obstrukció letörésére. Tisza beszéde után Perczel Dezső házelnök – a házszabály megsértésével – azonnali szavazást rendelt el a módosító javaslatról, melyet Dániel Gábor, a Szabadelvű Párt elnökhelyettese nyújtott be, s bár a jelenet leírásai nem egységesek abban, hogy a házelnök meglengetett-e egy zsebkendőt vagy sem, hogy ezzel jelezzen a kormánypártiaknak a szavazásra, a jelenet „zsebkendőszavazásként” íródott be a magyar parlament történetébe. A többség igennel szavazott, mire az ülésteremben verekedés tört ki, az ellenzéki képviselők szétverték a képviselőház bútorzatát.

Az eset végérvényesen elmélyítette a miniszterelnök és politikai ellenfelei közti szakadékot, és saját pártjának számos tagját – köztük Széll Kálmánt és Andrássy Gyulát – is a párt elhagyására késztette, valamint az addig erősen tagolt és egymással is vitázó parlamenti ellenzéket teljes egészében egyetlen, egységes választási szövetségbe tömörítette szövetkezett ellenzék néven.

A parlamentben ellehetetlenült állapotok és a közvélemény példátlan polarizálódása miatt 1905. január 3-án a király feloszlatta az országgyűlést, és új választásokat írt ki. Ezen az addig harminc éven át abszolút parlamenti többséggel kormányzó, a magyar politikát uraló Szabadelvű Párt történelmi vereséget szenvedett a Koalícióval szemben. Az eredmény azonnal komoly belpolitikai válságot okozott és egyben a Szabadelvű Párt szétesését is eredményezte.

A kormány tagjai

Tisztség	Név	Párt
miniszterelnök és belügyminiszter	Tisza István	Szabadelvű Párt
pénzügyminiszter	Lukács László	Szabadelvű Párt
földművelésügyi miniszter	Tallián Béla	Szabadelvű Párt
honvédelmi miniszter	Nyiri Sándor	Szabadelvű Párt
horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszter	Cseh Ervin	?
igazságügyminiszter	Plósz Sándor	Szabadelvű Párt
kereskedelemügyi miniszter	Hieronymi Károly	Szabadelvű Párt
vallás- és közoktatásügyi miniszter	Berzeviczy Albert	Szabadelvű Párt
a király személye körüli miniszter	Tisza István – 1904. március 3-ig Khuen-Héderváry Károly	Szabadelvű Párt Szabadelvű Párt

Források

• A két Tisza - Tisza István és Tisza Kálmán kettős portréja, Rubicon, 1996/10.