„Francesco de’ Medici” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a typ |
a Francesco de' Medici lapot átneveztem Francesco de’ Medici névre: de’ aposztróf |
(Nincs különbség)
| |
A lap 2009. június 12., 17:46-kori változata
 | |
| Felesége | Ausztriai Johanna |
| Gyermekei | Eleonora (1566-1611) Romola (1568) Anna (1569- 1584) Izabella (1571-1572) Lucrezia (1572-1574) Maria (1573-1642) Antonio (1576-1621) Filippo (1577-1582) fiú (1578) |
| Apja | I. Cosimo de' Medici |
| Anyja | Toledói Eleonóra |
| Született | Firenze 1541. március 25. |
| Meghalt | Poggio a Caiano 1587. október 19. |
Francesco de' Medici (Firenze, 1541. március 25. – Poggio a Caiano, 1587. október 19.), I. Ferenc néven Toscana nagyhercege (grandduca) 1574. április 21. és 1587. október 19. között.[1]
Családja
I. Cosimo de' Medici (1519-1574) nagyherceg és Toledói Eleonóra (1519-1562) második gyermeke. 1565 decemberében feleségül vette I. Ferdinánd (1503-1564) német-római császár legkisebbik lányát, Habsburg Johannát (1547-1578), kitől egy – beteges – fiú született, Filippo (1577–1582). Az osztrák főhercegnő halála után feleségül vette szeretőjét, Bianca Cappellót (1548-1587).[2]
Kormányzása
1564-ben került a kormányzat élére, amikor apja még élt. A nagyhercegi rangot 1574-ben örökölte apja után. A cím ugyan nem teljesen legitim, minthogy 1569-ben a pápa adományozta Cosimónak, de Francesco elérte, hogy 1575 novemberében II. Miksa német-római császár is nagyherceggé emelje. A Habsburgok szolgálatáért cserébe elismertette a dinasztia örökletes jogát minden toscanai területére és kétszer is visszautasította, hogy jelöljék a lengyel trónra (1575 és 1587).[3] Francesco nagyherceg hírneve a botrányok tengerében – köszönhetően családja tagjainak – egyre mélyebbre süllyedt: ő maga visszavonult a világtól pratolinói magánparadicsomába, ahol aranyhalait, svéd rénszarvasait etette, ápolta és a természet titkairól elmélkedett.
Művészetpártolás
Más elfoglaltságai is voltak, amelyek elvonták a figyelmét a hivatalos ügyektől: az Uffizi harmadik emeletén művészeti galériát szervezett és ifjú művészek számára iskolát. Ő hozta létre az Accademia della Cruscát.[4] Támogatta Bernardo Buontalenti (1536-1608) tervét Livorno fejlesztésére (1577), amelyből Toscana legnagyobb kikötőjét kívánták kialakítani. Megerősítette a flottát is és számos kereskedelmi állomást létesített a Földközi-tenger keleti medencéjében. Élénk tudományos érdeklődést mutatott a kémia, a mechanika és a ballisztika iránt, de a család hagyományainak megfelelően pártolta a művészeket is és ő helyezte el a Mediciek festménygyűjteményét a firenzei Uffizi-palotában.
Halála
Francesco feleségével együtt – ugyanazon a napon – halt meg 1587 októberében, valószínűleg maláriában. A népi képzelet azonban nem fogadta el ezt a prózai magyarázatot. Azt beszélték, hogy Bianca mérgezett tortát készített, amelyet sógorának – Ferdinándnak, a későbbi nagyhercegnek – szánt, de férje véletlenül megkóstolta és Bianca kétségbeesésében maga is evett belőle, hogy kövesse a szeretett férfit a halálba. Más változat szerint megmérgezték őket.[5]
Jegyzetek
- ↑ Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 68. p.
- ↑ Hibbert, Christopher: A Medici-ház tündöklése és bukása. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 261-262. p.
- ↑ Fodor Ágnes, A.: Uralkodó és dinasztiák. Magyar Világ Kiadó, 2001. 176. p.
- ↑ Hibbert, C.: i.m. 264. p.
- ↑ Fodor Á., A.: i.m. 176. p.
| Előző uralkodó: {{{előző}}} |
|
Következő uralkodó: {{{következő}}} |
.svg)