„Iványi-Grünwald Béla” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Kategória helye |
|||
24. sor: | 24. sor: | ||
* Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk.: Éber László. Budapest : Győző Andor, 1935. Iványi-Grünwald szócikket l. 473-474. o. |
* Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk.: Éber László. Budapest : Győző Andor, 1935. Iványi-Grünwald szócikket l. 473-474. o. |
||
* Művészeti lexikon. Főszerk. Zádor Anna és Genthon István. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1966. Iványi-Grünwald szócikket l. 481-482. o. |
* Művészeti lexikon. Főszerk. Zádor Anna és Genthon István. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1966. Iványi-Grünwald szócikket l. 481-482. o. |
||
⚫ | |||
==Külső hivatkozások== |
==Külső hivatkozások== |
||
32. sor: | 30. sor: | ||
[[Kategória:Magyar festők]] |
[[Kategória:Magyar festők]] |
||
⚫ | |||
[[en:Béla Iványi-Grünwald]] |
[[en:Béla Iványi-Grünwald]] |
A lap 2009. június 11., 17:16-kori változata
Iványi-Grünwald Béla (Som, 1867. május 6. – Budapest, 1940. szeptember 24.) magyar festő.
Élete
A Somogy megyei Som határában levő Darázs-pusztán született. Apja, Grünwald Sámuel nagybérlő volt, aki addig maradt egy adott helyen, míg a szerződése odakötötte, anyja Morvai Mária. Itt járt az elemi iskola alsó osztályaiba. A középiskola alsó osztályait Székesfehérváron végezte, majd Budapestre került, s ott a művészeti szakközépiskola elődjébe, a Mintarajz-iskolába íratták szülei.
A Mintarajz-iskolában Székely Bertalan növendéke volt. Ennek elvégzése után Münchenben és a párizsi Julian Akadémián tanult. 1892-ben Ferenczy Károllyal együtt visszatért Münchenbe, ahol Hollósy Simon tanítványa lett. 1893-ban festette a Nihilisták sorsot húznak c. nagy feltűnést keltő realista festményét, mely ma a debreceni Déri Múzeumban van. 1894-ben Egyiptomban járt.
A nagybányai művésztelep egyik alapító tagja volt. Nagybányán vallást váltott (eredetileg zsidó), ami kiváltotta családja rosszallását. Nevéhez ekkor adta az Iványi nevet, amely a mai Győr-Moson-Sopron megyei Iván régies alakja. Nagybányán találta meg élete párját Bilitz Irén személyében. 1896-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (Holdfelkelte, Völgyben, Tavaszi kirándulás). Mint a nagybányai iskola egyik alapító tagja, az iskola céljainak propagálója is volt.
1904-ben Rómában töltött egy évet a Fraknói-díj elnyerése után. Hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. 1906-tól stílusa megváltozott, dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel a naturalista és plein air törekvéseket. 1907-ben a Kecskeméti művésztelep vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a kecskeméti Kaszinó homlokzatát díszítő műve (1912) és a Tavasz ébredése (1913), amely nagy aranyérmet kapott. Az I. világháború után a Balatonnál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű kivitelezésű, valósághű tájképeket festett.
Művészetét, 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetéssel ismerték el.
Röviddel azután, hogy megtudta, a bécsi döntés visszaadta Nagybányát Magyarországnak, halt meg szívrohamban.
Társasági tagság
Források
- Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest, Kulturtrade, 1994. Iványi-Grünwald l. pp. 106-113. ISBN 9637826351
- Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk.: Éber László. Budapest : Győző Andor, 1935. Iványi-Grünwald szócikket l. 473-474. o.
- Művészeti lexikon. Főszerk. Zádor Anna és Genthon István. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1966. Iványi-Grünwald szócikket l. 481-482. o.