„Iványi-Grünwald Béla” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Stereohuda (vitalap | szerkesztései)
Kategória helye
24. sor: 24. sor:
* Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk.: Éber László. Budapest : Győző Andor, 1935. Iványi-Grünwald szócikket l. 473-474. o.
* Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk.: Éber László. Budapest : Győző Andor, 1935. Iványi-Grünwald szócikket l. 473-474. o.
* Művészeti lexikon. Főszerk. Zádor Anna és Genthon István. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1966. Iványi-Grünwald szócikket l. 481-482. o.
* Művészeti lexikon. Főszerk. Zádor Anna és Genthon István. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1966. Iványi-Grünwald szócikket l. 481-482. o.

[[Kategória:Zsidó_származású_magyarok]]


==Külső hivatkozások==
==Külső hivatkozások==
32. sor: 30. sor:


[[Kategória:Magyar festők]]
[[Kategória:Magyar festők]]
[[Kategória:Zsidó_származású_magyarok]]


[[en:Béla Iványi-Grünwald]]
[[en:Béla Iványi-Grünwald]]

A lap 2009. június 11., 17:16-kori változata

Iványi-Grünwald Béla arcképe, 1906.

Iványi-Grünwald Béla (Som, 1867. május 6.Budapest, 1940. szeptember 24.) magyar festő.

Élete

A Somogy megyei Som határában levő Darázs-pusztán született. Apja, Grünwald Sámuel nagybérlő volt, aki addig maradt egy adott helyen, míg a szerződése odakötötte, anyja Morvai Mária. Itt járt az elemi iskola alsó osztályaiba. A középiskola alsó osztályait Székesfehérváron végezte, majd Budapestre került, s ott a művészeti szakközépiskola elődjébe, a Mintarajz-iskolába íratták szülei.

A Mintarajz-iskolában Székely Bertalan növendéke volt. Ennek elvégzése után Münchenben és a párizsi Julian Akadémián tanult. 1892-ben Ferenczy Károllyal együtt visszatért Münchenbe, ahol Hollósy Simon tanítványa lett. 1893-ban festette a Nihilisták sorsot húznak c. nagy feltűnést keltő realista festményét, mely ma a debreceni Déri Múzeumban van. 1894-ben Egyiptomban járt.

A nagybányai művésztelep egyik alapító tagja volt. Nagybányán vallást váltott (eredetileg zsidó), ami kiváltotta családja rosszallását. Nevéhez ekkor adta az Iványi nevet, amely a mai Győr-Moson-Sopron megyei Iván régies alakja. Nagybányán találta meg élete párját Bilitz Irén személyében. 1896-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (Holdfelkelte, Völgyben, Tavaszi kirándulás). Mint a nagybányai iskola egyik alapító tagja, az iskola céljainak propagálója is volt.

Iványi Grünwald Béla sírja Budapesten. Kerepesi temető: 41/1-1-73.

1904-ben Rómában töltött egy évet a Fraknói-díj elnyerése után. Hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. 1906-tól stílusa megváltozott, dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel a naturalista és plein air törekvéseket. 1907-ben a Kecskeméti művésztelep vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a kecskeméti Kaszinó homlokzatát díszítő műve (1912) és a Tavasz ébredése (1913), amely nagy aranyérmet kapott. Az I. világháború után a Balatonnál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű kivitelezésű, valósághű tájképeket festett.

Művészetét, 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetéssel ismerték el.

Röviddel azután, hogy megtudta, a bécsi döntés visszaadta Nagybányát Magyarországnak, halt meg szívrohamban.

Társasági tagság

Források

  • Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest, Kulturtrade, 1994. Iványi-Grünwald l. pp. 106-113. ISBN 9637826351
  • Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk.: Éber László. Budapest : Győző Andor, 1935. Iványi-Grünwald szócikket l. 473-474. o.
  • Művészeti lexikon. Főszerk. Zádor Anna és Genthon István. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1966. Iványi-Grünwald szócikket l. 481-482. o.

Külső hivatkozások