Romano Guardini

Romano Guardini (* 1885. február 17. Verona; † 1968. október 1. München) katolikus vallásfilozófus és teológus.

Tudományos pályája

A németországi Freiburgban és Tübingenben tanult. 1910-ben szentelték pappá. 1915-ben Freiburgban doktorált, majd 1922-ben Bonnban habilitált. 1923-ban a "Vallásfilozófia és keresztény világnézet" tanszékre került a berlini Humboldt egyetemen, amelyet 1939-ig, a nácik általi kényszernyugdijazásáig vezetett. 1935-ben a nemzeti szocialista Jézus-mítosz ellen fordult és kiemelte Jézus zsidó származásának egzisztenciális jelentőségét. A rejtekben átvészelt háborús éveket követően 1945-ben a Tübingeni egyetemre hívták, ahol vallásfilozófiát és keresztény világnézetet tanított. 1948-ban a Müncheni egyetemen tanított egészen nyugdijazásáig. Utóda ezen a tanszéken Karl Rahner a 20. század legnagyobb német teológusa lett. 1962-től egészségi okokból befejezte előadói tevékenységét, ami miatt a II. vatikáni zsinaton sem vehetett már részt, pedig felkérése volt a liturgikus komisszióba.

1968. október 1-én húnyt el. Először a müncheni papi temetőben helyezték örök nyugalomra, majd 1997-ben a müncheni egyetemi templomban helyezték el hamvait. Hagyatékát az általa alapított Bajor Katolikus Akadémia gondozza.

2004-ben a berlini egyetemen tiszteletére Guardini alapítványi professzorátust alapítottak.

Egy jelentős magyar teológus volt Guardini tanítványa: Boros László jezsuita.

Jelentősége

Guardini a XX. sz. katolikus világnézetének egyik legjelentősebb német képviselője, különös tekintettel a vallásfilozófia, liturgika, pedagógia és az ökumenika területén. Foglalkozott Rilke, Raabe és Dosztojevszkij értelmezésével, de elsősorban olyan filozófusok művének beható elemzésével, mint Szókratész, Platon, Szent Ágoston, Dante Alighieri, Pascal, Kierkegaard vagy Friedrich Nietzsche. Szemlélete középpontjában az a törekvés áll, hogy a hegeli dialektikát egy nem-hegeli dialogikára cserélje. Ebben Georg Simmel, Heinrich Rickert és Martin Buber hatottak rá. Politikai teológiájában egyensúlyozni próbált Carl Schmidt és a katolikus szocialisták között, amely nem vezetett sikerre.

Művei magyar nyelven

Az Országos Széchenyi Könyvtár katalógusa alapján.

• 1988. Az imádság iskolájában, A lelki élet mesterei. Budapest: Szt. István Társ.
• 1992. Levelek az önnevelésről. Budapest: Szt. István Társ.
• 1994. Az újkor vége. Ford. G. Ambrus, XX. századi keresztény gondolkodók, 7. Budapest: Vigilia.
• 1995. Az élő Isten. Ford. D. Kerényi, Teológia és élet. Budapest: Jel.
• 1999. A zsoltárok bölcsessége, elmélkedések. Budapest: Budai Ferences Plébánia.
• 2000. Örökmécs, a liturgia világa. Ford. G. Halamka. 2. kiad., Szent István téka, 3. Budapest: Szt. István Társ.
• 2001. Önmagunk elfogadása. Kismaros: Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostor.
• 2002. A kereszténység lényege. Ford. D. Kerényi, Teológia és élet, 4. Budapest: Jel.
• 2003. "Sehol világ, csak belül…" Rainer Maria Rilke Duinói Elégiáiról. Ford. T. Görföl. Budapest: Új Ember.
• 2006. Az Úr Krisztus elmélkedések Jézus Krisztus személyéről és életéről. Ford. Á. Márton és M. B. Hidvégi. Budapest: Szt. István Társ.

Folyóiratban

• Romano Guardini 1885–1968. Katolikus Szemle 20 (1968) 373–375.
• Páli Zoltán: A liturgia szelleme. Romano Guardini liturgikus munkássága. Jel 11 (1999) 9 282-285.
• Szabó Ferenc: Huszonöt éve hunyt el Romano Guardini. Távlatok 15 (1994) 112-115
• Mezei Balázs: Guardini, Romano. In. Világirodalmi lexikon Budapest: Akad. K., 1992–1996 19. köt. 433–434.
• Zucal, Silvano: Guardini és az erősség erénye. Ford. Horváth Endre. Communio. 8 (2000) 2 47-69.
• Ancsin István: Guardini - egy elfelejtett reformer; Romano Guardini: Európa - valóság és feladat (Ancsin István fordítása) Vigilia 66 (2001) 729-738.
• Máthé Andrea, A költészetértelmezés a filozófia és a teológia vonatkozásában. Recenzió Romano Guardini: "Sehol világ, csak belül…" Rainer Maria Rilke Duinói elégiáiról. in Jelenkor

További anyagok

Imádság nehéz órában (ford. Kerényi Dénes); Imádság fényért.

Guardini honlap Helmut Zenz gondozásában német nyelven.