Terror

A Terror Háza Budapesten

A terror a nyílt erőszak alkalmazása rémület, rettegés kiváltása céljából. A terrorizális, félelemkeltésnek vagy elrettentésnek vannak racionális indíttatásai, de az oka lehet elmebaj, vagy a gyermekkorban magatartási rendellenesség, amelynek hátterében erős szorongás vagy kisebbrendűségi érzés áll.

A terrorizmus a terror rendszeres alkalmazása, a félelem terjesztése erőszakos akciók által, különösen politikai célok elérése érdekében. A terrorista erőszakos cselekedetei révén félelmet keltő személy. Rendszerint csoportokba, szervezetbe tömörülnek, de előfordulnak magányos terroristák is, akik többnyire elmebetegnek számítanak. Híres terrorista szervezetek a Vörös Hadsereg Frakció, a Vörös Brigádok, az al-Káida és az Irgun.

Az államilag szervezett, intézményes terror, illetve a katonai terror a megfélemlítés rendszere és légköre, mint politikai eszköz (például a vörösterror vagy a fehérterror).

Nevezetes példák a történelemből

A francia forradalom két szakasza

Az első terror (1792. augusztus 10. és szeptember 20. között) a királyság bukása és a köztársaság létrejötte közötti időszakban alakult ki. Okai a poroszokkal szemben elszenvedett első vereségek, és megjelenési formái elsősorban a szeptemberi mészárlások voltak. A második terror (1793. szeptember 5. és 1794. július 28. között) az "arisztokraták összeesküvése" ellen irányult: politikai (a gyanúsak elleni törvény), gazdasági (maximum), katonai (Houchard és Custine kivégzése) és vallási (a kereszténység elhagyásának hulláma) megnyilvánulásai voltak. Hatására eltávolították a girondistákat, és a Forradalmi Törvényszék elé juttatták a gyanúsnak nyilvánított személyek ezreit, közülük sokakat guillotine alá küldtek.

A terror nevében, amely ekkor még a demokrácia és az "erény" eszméihez szorosan kapcsolódott, a köztársasági "erély" biztosítékaként szabadult meg Robespierre a hébertistáktól, majd Danton híveitől (1794. március-április), és három hónapra bevezette a szükségtörvényhozást, amelyet néha a nagy terrornak is neveznek.

„	A terror nem más, mint gyors, szigorú és hajthatatlan igazságtétel, ezért tehát voltaképpen az erény megnyilvánulása.	”
– Maximilien Robespierre

„	...az erény, amely nélkül a terror végzetessé válik, s a terror, amely nélkül az erény tehetelen.	”
– Maximilien Robespierre

Sztálini „nagy terror”

A Szovjetunióban 1937-38 közötti úgynevezett „nagy terror” időszakában Sztálin és az akkori belügyi népbiztos, Jezsov vezetésével államilag üldözték az kommunista párt ellenségeit. A volt kulákok, volt szovjetellenes pártok tagjai, volt cári hivatalnokok mellett a külföldi rokonsággal vagy ismerősökkel rendelkezők voltak a leggyanúsabbak. A terror kiterjedt a hadsereg és a nagyvállalatok vezetőire is, és a végül már a párton belül is állandósultak a leszámolások. Körülbelül 800 000 áldozatot követelt.

Magyarországi példák

Kommunista diktatúra

Rákosi Mátyás szovjet minta alapján, a belső ellenséggel való leszámolás címén kezdte meg a leszámolását. A nevével jelképezett korszakban az emberi jogok súlyos sérelmet szenvedtek. Sokakat ért megtorlás: a koncepciós perekben kivégzettek száma száz és kétszáz fő közé tehető. További szászezreket börtönöztek be, telepítettek ki, vagy egyéb büntetéssel súlytottak.

A korszak jellemzője volt (szintén sztálini mintára) a koncepciós perek. A leghiresebb a Rajk-per, illetve a Tábornokok pere.

Irodalom, jegyzetek, forrás

Lásd még

• Terrorizmus

Forrás

szerk.: Tálas Péter: A terrorizmus anatómiája. Zrínyi Kiadó. ISBN 9633274125 (2006) 

hu:terror