„Galla Ferenc (egyháztörténész)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a „19. századi magyar egyházi személyek” kategória hozzáadva (a HotCattel) |
a „20. századi magyar egyházi személyek” kategória hozzáadva (a HotCattel) |
||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
[[Kategória:19. századi magyar egyházi személyek]] |
[[Kategória:19. századi magyar egyházi személyek]] |
||
[[Kategória:20. századi magyar egyházi személyek]] |
|||
A lap 2009. június 3., 15:56-kori változata
Galla Ferenc (Udvard, 1888. szeptember 23. – Székesfehérvár, 1977. április 19.) magyar római katolikus pap, egyháztörténész, pápai prelátus.
Élete
A teológia szakát a szaléziánusoknál végezte el, teológiából az olaszországi Torino városában, az egyetemen doktorált. 1912-ben pappá szentelték. Miközben káplán, hitoktató, valamint plébános volt, bölcsészdoktorrá avatták a Budapesti Tudományegyetemen. Róma városában levéltári kutatásokat is végzett. Később a váci teológia tanára volt. A Budapesti Tudományegyetem egyik karának, a hittudományinak nyilvános rendkívüli (1936), később nyilvános rendes (1938 és 1950 között) tanára, utóbb a központi papnevelő tanára (1950 és 1959 között) és rektora (1952 és 1955 között) volt az egyetem középkori és újkori egyháztörténeti tanszékén.
Művei
Több művet is írt, ezek közül a legfontosabbak:
- A clunyi reform hatása Magyarországon (Budapest, 1931)
- A Pázmáneum alapítása és a Szentszék (Budapest, 1935)
- Harminckilenc kiadatlan Pázmány levél (Vác, 1936)
- Borromeo Szt. Károly hatása Magyarországon (Budapest, 1937)
- Marnavics Tomkó János boszniai püspök magyar vonatkozásai (Budapest, 1940)