„Rozsnyói Sándor” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Bot: ISBN javítása, Replaced: ISBN 9639015172Ö → ISBN 9639015172 |
→Jegyzet: Bot: <references /> cseréje {{források}}-ra |
||
26. sor: | 26. sor: | ||
* Révai Új Lexikona (főszerkesztő: Kollega Tarsoly István), Babits Kiadó, ISBN 9639015172 |
* Révai Új Lexikona (főszerkesztő: Kollega Tarsoly István), Babits Kiadó, ISBN 9639015172 |
||
==Jegyzet== |
==Jegyzet== |
||
{{források}} |
|||
<references/> |
|||
[[Kategória:Magyar atléták]] |
[[Kategória:Magyar atléták]] |
A lap 2009. május 28., 00:16-kori változata
Rozsnyói Sándor, eredetileg Rosner (Zalaegerszeg, 1930. november 24.) olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok atléta, akadályfutó.
Sportpályafutását gimnazistaként a ZTE (Zalaegerszegi Torna Egylet) kosárlabdacsapatában kezdte. 1949-ben megkezdte tanulmányait a Testnevelési Főiskolán, és a főiskola egyesületének (TF DISZ, később TF Haladás) kosárlabdázója lett. Tagja volt a B válogatott keretnek. Simek Ferenc atléta mesteredző felismerte atlétatehetségét, ezért az ötvenes évek elejétől egyesületének atlétika szakosztályában is sportolt. Fő száma kezdetben a 800 méteres síkfutás volt, később az akadályfutás. 1953-ban testnevelő tanári oklevelet szerzett és a Kandó Kálmán Villamosipari Technikumban kezdett tanítani. 1954-től a kosárlabdázást a Petőfi VTSK egyesületben folytatta, egyúttal a Budapesti Haladás atlétája lett. Ugyanebben az évben akadályfutásban magyar bajnoki címet szerzett és a magyar válogatott tagja lett. A berni Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett, egyúttal ő lett a versenyszám első hivatalos világcsúcstartója. Összesen tizenötször szerepelt a magyar válogatottban. 1955-ben kétszer állított fel országos rekordot, majd 1956-ban ismét javított a világcsúcson. Az 1956. évi nyári olimpiai játékokon a brit Christopher Brasher mögött a második helyen végzett[1].
Az olimpia után nem tért haza, Ausztriában telepedett le. 1957-től 1958-ig tagja volt az osztrák válogatottnak. 1960-ban az Osztrák Olimpiai Bizottság munkatársa és az atlétaválogatott edzője volt. 1962-ben és 1963-ban a bécsi egyetemen földrajzot tanult, majd 1964-ben kivándorolt Ausztráliába. Nyugalomba vonulásáig Sydneyben testnevelő tanárként és teniszedzőként tevékenykedett.
Sporteredményei
Akadályfutásban:
- olimpiai 2. helyezett: 1956, Melbourne (8:43,6)
- Európa-bajnok: 1954, Bern (8:49,6)
- kétszeres világcsúcstartó:
- 8:49,6 (Bern, 1954. augusztus 28.)
- 8:35,6 (Budapest, 1956. szeptember 16.)
- négyszeres magyar csúcstartó:
- 8:49,6 (1954)
- 4:48,0 (1955)
- 8:45,2 (1955)
- 8:35,6 (1956)
- magyar bajnok: 1954, 1955
Külső hivatkozások
Források
- Sportlexikon (főszerkesztő: Nádori László), 1986, ISBN 9632534425
- Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon, ISBN 9630034832
- Révai Új Lexikona (főszerkesztő: Kollega Tarsoly István), Babits Kiadó, ISBN 9639015172
Jegyzet
- ↑ Christopher Brashert a verseny után lökés miatt kizárták, azonban a brit csapat óvására a zsűri az eredeti sorrendet hagyta jóvá.