Totila keleti gót király

Totila, aki Baduila néven is ismert, 542 és 552 között a keleti gótok királya volt. 552-ben halt meg a Busta gallorumi csatában.

Totila a keleti gótok királyának, Hildebadnak az unokafivére volt. A Belisarius kelet-római hadvezér ellen elszenvedett vereségeik után a keleti gótoknak csak nagy fáradalmak árán sikerült biztosítani pozíciójukat a Pó folyótól északra. Totila itt Treviso comese lett, és 542-ben királlyá választották.

Totila politikai céljai között kiemelkedő szerepet kapott I. Justinianus császár hatalmának gyengítése, melyet Itália elfoglalása után a birodalom helyreállítása követett volna. Totila kezdetben ugyan sikereket ért el, melyeket annak köszönhetett, hogy Justinianus seregeit a birodalom keleti felében a Szászánidák ellen folyó harcok lekötötték. Totilának ezért két alkalommal sikerült Rómát bevennie (546 végén és 550 elején), azonban ezeket a hódításait nem sikerült hosszú távon megtartania.

Totila sikerei között tartható számon egy keleti gót flotta felállítása is.

Róma második elfoglalása után Totila propagandakampányt kezdett Justinianus politikája ellen. A második gót háború, mely 535 és 540 között zajlott, az elsőnél sokkal véresebb volt, és Itália számára a vérontás az antik kor végleges lezárását jelentette.

Külpolitikájában Totila nem ért el jelentős sikereket. Nem sikerült a frankokat megnyernie szövetségesének, és a Kelet-római Birodalommal sem sikerült elismertetnie keleti-gót birodalmát.

Totila számára akkor érkezett el a döntő harc pillanata, amikor a kelet-római csapatok Narses alatt egy nagy hadjárat megindítása céljából gyülekeztek. Közel 30 000 elit harcos gyülekezett Narses alatt - a kor viszonyaiban egy hatalmas sereg -, akik áthaladtak a Balkánon és északról hatoltak be Itália területére. Ezzel megkerülték a gót védelmi vonalakat. A sereg Veronán és Rómán át közeledett Totila felé, akit Umbrienben, a Busta Gallorum mellett értek el, 552. június 30-án, vagy július 1-jén. Totila ekkorra egy 20 000 fős sereget állított fel, azonban a sereg nagy része már a kelet-római nyílzáporral kivérzett.

Totila is életét vesztette a csatában. Alakja hősi figuraként élt tovább az irodalomban (például Felix Dahn: "Harc Rómáért" (1876))

Lásd még

• Keleti gót királyok listája

Forrás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Totila című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.