„Szilfafélék” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: simple:Ulmaceae |
a Bot: következő hozzáadása: kk:Шегіршіндер |
||
61. sor: | 61. sor: | ||
[[ja:ニレ科]] |
[[ja:ニレ科]] |
||
[[ka:თელისებრნი]] |
[[ka:თელისებრნი]] |
||
[[kk:Шегіршіндер]] |
|||
[[ko:느릅나무과]] |
[[ko:느릅나무과]] |
||
[[lt:Guobiniai]] |
[[lt:Guobiniai]] |
A lap 2009. március 23., 16:18-kori változata
Szilfafélék | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Egy szilfaj (Ulmus genus)
| ||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
Nemzetségek | ||||||||||||
| ||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Szilfafélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szilfafélék témájú kategóriát. |
A szilfafélék (Ulmaceae) a rózsavirágúak (Rosales) rendjének egyik családja az eurosid I kládban (APG II-rendszer). Monofiletikus csoportot, azaz kládot képeznek az eperfafélékkel (Moraceae), kenderfélékkel (Cannabaceae) és a csalánfélékkel (Urticaceae). A négy család éppen ezért közös, monofiletikus taxonba vonható csalánvirágúak (Urticae) néven, és ezek a rózsavirágúak kladogramján eléggé külön állnak. A Borhidi-rendszerben a csalánvirágúak főrendje (Urticanae) közös alosztályban szerepelt a bükkfavirágúakkal (Faganae) és egyéb barkás fákkal, a Hamamelidae alosztályban (varázsdió-virágúak vagy barkás fák).
A családba hat nemzetség 35 faja tartozik. A korábban ide sorolt ostorfafélék alcsaládja (Celtoideae) kladisztikus vizsgálatok eredményeképpen átkerült a kenderfélék családjába.
Elterjedésük, élőhelyük
A család tagjai az északi mérsékelt területeken sokfelé elterjedtek, másfelé, Ausztrálázsia kivételével szórványosan fordulnak elő.[1][2]
Jellemzésük
A csalánvirágúak kládjának legősibb családja, amely több ősi bélyeget őrzött meg, mint a többi három család. Így például a virágok még gyakran kétivarúak, bennük porzókat és termőket is találunk. A család tagjai kivétel nélkül fás szárúak (ősibb bélyeg), fák vagy cserjék. Leveleik válla aszimmetrikus (az egyik váll kissé csapott, a másik lejjebb nyúlik), tagolatlanok, a szélük fűrészes vagy fogas. Egy- vagy kétivarú virágaikat 4–8 szabadon álló vagy részben összenőtt lepellevél borítja. Apró virágaik egyesével vagy csomókban állnak, esetleg bogernyőbe tömörülnek. A gínőceum alsó állású, a termő két termőlevélből nőtt össze. A termés lependék, a magvakban a szekunder endospermium olykor hiányzik.
Forrás és ajánlott irodalom
- Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Katalin–Nagy János: Botanika II. – Rendszertan
- Urania Növényvilág II. – Magasabbrendű növények I.
- Bagi István: A zárvatermő növények rendszerének kompendiuma, JATE Press 1994
- Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana
- Hortobágyi Tibor (szerk.): Növényrendszertan
Jegyzetek
- ↑ Watson, L.; Dallwitz, M. J.: The Families of Flowering Plants: Ulmaceae Mirb., 1992. január 1.
- ↑ Stevens, P: Angiosperm Phylogeny Website. Missouri Botanical Garden, 2001. január 1.