„Heckenast Gusztáv (nyomdász)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a képnévtér -> fájlnévtér |
a belsőhiv jav |
||
3. sor: | 3. sor: | ||
'''Heckenast Gusztáv''' ([[Kassa]], [[1811]]. [[szeptember 2.]] – [[Pozsony]], [[1878]]. [[április 10.]]) nyomdász, könyvkereskedő, könyvkiadó. |
'''Heckenast Gusztáv''' ([[Kassa]], [[1811]]. [[szeptember 2.]] – [[Pozsony]], [[1878]]. [[április 10.]]) nyomdász, könyvkereskedő, könyvkiadó. |
||
Apja a kassai német [[evangélikus]]ok lelkésze volt. Iskolai tanulmányait [[Eperjes]]en végezte, de a család rossz anyagi helyzete miatt tanulmányait félbe kellett szakítania. Ezután [[fűszer]]kereskedelemmel foglalkozott. |
Apja a kassai német [[evangélikus]]ok lelkésze volt. Iskolai tanulmányait [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjes]]en végezte, de a család rossz anyagi helyzete miatt tanulmányait félbe kellett szakítania. Ezután [[fűszer]]kereskedelemmel foglalkozott. |
||
[[1826]]-ban [[Pest]]re ment, és [[Wigand Ottó]] könyvkereskedőnél helyezkedett el. |
[[1826]]-ban [[Pest]]re ment, és [[Wigand Ottó]] könyvkereskedőnél helyezkedett el. |
||
[[1832]]-ben, miután Wigand Ottó Lipcsébe költözött, az üzletet megvásárolta. [[Váci utca]]i üzletét az [[1838-as pesti árvíz|1838-as nagy pesti árvíz]] szinte teljesen elpusztította. Az újranyitást magyar írók segítették, a [[Budapesti árvízkönyv]] című kiadvány jövedelmével. Külföldi kollégái is elengedték a tartozásait. |
[[1832]]-ben, miután Wigand Ottó Lipcsébe költözött, az üzletet megvásárolta. [[Váci utca]]i üzletét az [[1838-as pesti árvíz|1838-as nagy pesti árvíz]] szinte teljesen elpusztította. Az újranyitást magyar írók segítették, a [[Budapesti árvízkönyv]] című kiadvány jövedelmével. Külföldi kollégái is elengedték a tartozásait. |
A lap 2009. március 17., 19:02-kori változata
Heckenast Gusztáv (Kassa, 1811. szeptember 2. – Pozsony, 1878. április 10.) nyomdász, könyvkereskedő, könyvkiadó.
Apja a kassai német evangélikusok lelkésze volt. Iskolai tanulmányait Eperjesen végezte, de a család rossz anyagi helyzete miatt tanulmányait félbe kellett szakítania. Ezután fűszerkereskedelemmel foglalkozott. 1826-ban Pestre ment, és Wigand Ottó könyvkereskedőnél helyezkedett el. 1832-ben, miután Wigand Ottó Lipcsébe költözött, az üzletet megvásárolta. Váci utcai üzletét az 1838-as nagy pesti árvíz szinte teljesen elpusztította. Az újranyitást magyar írók segítették, a Budapesti árvízkönyv című kiadvány jövedelmével. Külföldi kollégái is elengedték a tartozásait. 1838-ban nyitotta meg kölcsönkönyvtárát 8000 kötettel. 1840-ben társult Landerer Lajos nyomdásszal (a cég nevét ezzel Landerer és Heckenast-ra változtatva), megindította Bibliographiai Értesítő-t, az első havonta megjelenő, magyar nyelvű könyvvel foglalkozó folyóiratot. A lap 1842-ben megszűnt.
"Landerer és Heckenast uraknak minden mértéket meghaladó szennyes piszkosságát tovább tűrnöm lehetetlen. Dolgozom, mint a barom, kérkedés nélkül mondhatom, lelke, fenntartója vagyok a Pesti Hírlapnak… Sok ember mondotta már, hogy valósággal bolond vagyok az ő igavonó marhájuk lenni, s az örökös munkával, örökös bosszúsággal életemet, egészségemet érettük felemészteni…" - Kossuth Lajos
1848. március 15-én az ő nyomdájában nyomtatták ki a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. Már előző este értesült arról, hogy mire készülnek Petőfiék. Heckenast nem ment aznap a nyomdába. Nem tudni biztosan, hogy politikai meggyőződés, vagy az üzletet féltő óvatosság húzódott mögötte. Landerernek 1849-ben bújdosnia kellett, és visszatérte után sem vehetett részt a cég irányításában, Heckenast egyedül vezette. Landerer 1854-ben meghalt, a nyomda Heckenast tulajdonába ment át. 1854-ben házasságot kötött Bajza Lenke írónővel, Bajza József költő lányával, akitől később elvált.
Kiadványainak nagy része magyar írók, költők műve volt, az ő nyomdájában jelentek meg többek között Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferenc, Vajda János, Jókai Mór, Jósika Miklós írásai. Elsőként adott ki gyűjteményes sorozatot (Magyar Remekírók). Alapítója volt a Vasárnapi újság-nak. 1873-ban a cégét eladta a Franklin Társulatnak, majd Pozsonyban telepedett le, ahol haláláig élt.