Gravitációs lencse

Gravitációs lencsehatás: egy távoli forrásról érkező fény útját az előtte lévő nagy tömegű objektum meggörbíti.

Egy Einstein-gyűrű: az SDSS J120540.43 491029.3 jelű elliptikus galaxis a mögötte lévő objektum képét egy gyűrűre képzi le.

A gravitációs lencse a tér nagy tömegű objektumok által okozott elhajlítása, mely a közelében egyenes vonalban haladó fény terjedését is meggörbíti, így lencseként működik.

Az elmélet kidolgozásának története

Az általános relativitáselmélet által előrejelzett jelenség, mely az elmélet egyik első kísérleti igazolását is jelentette 1919-ben, amikor az Arthur Stanley Eddington által vezetett expedíciónak egy napfogyatkozás alatt sikerült kimutatnia a Nap gravitációs lencsehatását, melyet a korongjához nagyon közel lévő csillagokra gyakorolt. A tér megfelelő meggörbítéséhez szükséges nagy tömeg miatt gravitációs lencsehatással csillagászati objektumok, általában fekete lyukak, galaxisok, vagy galaxishalmazok térítik el a mögöttük lévő objektumokról érkező fény útját.

Gravitációs mikrolencse

A gravitációs mikrolencse-hatás az exobolygók érzékelésének egyik módszere. Amint a mellékelt ábrán is látható, amikor egy exobolygó áthalad anyacsillaga előtt, annak általunk megfigyelhető fényességét egy bizonyos mértékben csökkenti, emellett a fényt fókuszálja is.

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Gravitációs lencse témájú médiaállományokat.