„Szaru” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a három pont --> hárompont |
|||
25. sor: | 25. sor: | ||
*[http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-486.html Király Zsiga szócikk a Magyar Néprajzi Lexikonban.] |
*[http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-486.html Király Zsiga szócikk a Magyar Néprajzi Lexikonban.] |
||
[[Kategória: |
[[Kategória:Biológiai eredetű alapanyagok]] |
A lap 2009. március 5., 23:24-kori változata
A szaru az ember körmének, az állatok karmának, patájának és szarvának anyaga. Ősi ipari nyersanyag.
Állattenyésztési és ipartörténeti kapcsolatok
Az állatok szarvképződményeként ősidők óta használja föl az ember a szaru anyagát különféle használati eszközök készítésére. Elsősorban a pásztornépek iparosai dolgozták föl. Már a jégkorszak után a szarvasok vonulását követően használták, mert a szarvas minden testrészének anyagát hasznosítani tudták.
Az állattenyésztésben a különféle juhok, kecskék, szarvasmarhák szarvát dolgozták föl: kanalat, kürtöt, ivőkürtöt, fogantyút, pásztorbotot, íjmerevítő lemezeket, gombot, sótartót, és más eszközöket (pl. tűt is) készítettek belőle.
Gyakran szarvnak nevezik különféle állatok testén előforduló nyúlványokat is. Például az orrszarvúét.
A szájból előtüremkedő testrészek a fogak változatai. Gyakran trófeák, mint a szarvak is. De ezeket is földolgozták. Legismertebb közülük az elefántcsont.
Néprajzi kapcsolatok
A magyar pásztorművészetben gazdagon van képviselve a szaruföldolgozás. Legismertebbek az ivókürtök, pásztorbotok, mángorlók, gyufatartók, tükrösök és a sótartók. Legismertebb iparművészünk Király Zsiga volt.
Irodalom
- Ortutay Gy. (főszerk.) Magyar Néprajzi Lexikon, Budapest
- Hofer T. (1962): A Néprajzi Múzeum 1961. évi tárgygyűjtése. Népr. Ért., 1962
- Fél E., Hofer T., Csilléry K. (1969): A magyar népművészet. Budapest
- Lükő G. (1987): A magyar lélek formái. Baranya Megyei Könyvtár, Pécs, 1987. 340 old. (Pannónia könyvek) [1942-ben Budapesten, az Exodus által kiadott mű reprintje]
- Bérczi Sz. (szerk.) (1987): Nyelvében él… ? Rétegződések a magyar műveltségben. Az INTART Társaság 1. Szimpóziumának előadásai. Művelődéskutató Intézet-INTART, Budapest
- Szelestey L. (1987): Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet. Cumania, 1987. 419-483.