„Tézisregény” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a kategorizálás |
{{nincs forrás}} |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{nincs forrás}} |
|||
A '''tézisregény''' a [[regény]] egyik válfaja. A mű középpontjába a tézis (tétel) áll, melynek igazságát, vagy helytelenségét kívánja igazolni a főhős. A tétel igazolása nem filozófiai eszmefuttatás útján, hanem változatos cselekménysorozatok ábrázolásával történik. Így ezek a regények többnyire nagy gondolatokat tartalmaznak, melyeket a főhős izgalmas kalandjai során ismerhetünk meg. |
A '''tézisregény''' a [[regény]] egyik válfaja. A mű középpontjába a tézis (tétel) áll, melynek igazságát, vagy helytelenségét kívánja igazolni a főhős. A tétel igazolása nem filozófiai eszmefuttatás útján, hanem változatos cselekménysorozatok ábrázolásával történik. Így ezek a regények többnyire nagy gondolatokat tartalmaznak, melyeket a főhős izgalmas kalandjai során ismerhetünk meg. |
||
Ilyen tézisregény a Candide ([[Voltaire]]) is. |
Ilyen tézisregény a Candide ([[Voltaire]]) is. |
A lap 2009. február 1., 21:35-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A tézisregény a regény egyik válfaja. A mű középpontjába a tézis (tétel) áll, melynek igazságát, vagy helytelenségét kívánja igazolni a főhős. A tétel igazolása nem filozófiai eszmefuttatás útján, hanem változatos cselekménysorozatok ábrázolásával történik. Így ezek a regények többnyire nagy gondolatokat tartalmaznak, melyeket a főhős izgalmas kalandjai során ismerhetünk meg. Ilyen tézisregény a Candide (Voltaire) is.
Candide tézise Leibniz (1646–1716) német filozófus Teodicea (=istentan) című művéből kiragadott állítás: „Az adott világ a lehetséges világok legjobbika, máskülönben nem lett volna ésszerű Istennek, hogy egyáltalán teremtse” – lex optimi, az optimizmus törvénye. A szövegkörnyezetből kiragadott állítást Voltaire könnyedén cáfolja anélkül, hogy Leibniz logikai konstrukcióját szétzúzná. (Leibniz a gondolkodástörténet egyik legjelentősebb alakja, filozófus, matematikus, fizikus, a formális logika megalkotója.)