Kamara haszna

A kamara haszna (lucrum camerae) eredetileg azt a bevételt jelentette, amely a pénz rendszeres és kötelező beváltásából származott. A kamara haszna egyszerű inflációs adó jellegű jövedelemhez juttatta a magyar uralkodókat. II. András idejében például az 1222. évi XXIII. törvénycikk már a pénzek évenkénti újrabeváltásáról rendelkezik.

Az ezüstpénzeket nem tiszta nemesfémből, hanem ezüst és réz bizonyos ötvözetéből verték. A 14. század során az érmék réztartalma évről évre magasabb lett, míg névértékük változatlan maradt – tehát a gyakorlatban pénzrontás történt. Mivel a pénzt kötelező jelleggel át kellett váltani az újabb veretűekre, a két érték különbsége a pénzverés költségein túl is jelentős hasznot jelentett a kincstárnak.

Károly Róbert megszüntette ezt a gyakorlatot és 1323-tól állandó értékű ezüstdénárt, 1325-től pedig jó minőségű aranyforintot veretett, mely 100 dénárral volt egyenértékű és Európa-szerte népszerű pénznek bizonyult. 1336-ban a kötelező pénzváltást is eltörölték.

A kieső inflációs adó jellegű bevétel pótlására közvetlen adónemet vezettek be. Ezt minden olyan telek után szedték, amelynek a kapuján egy megrakott szénásszekér be tudott menni és meg tudott fordulni, ezért nevezték kapuadónak is. Összege először 18, később 20 dénár volt.

A kamara haszna nevűt, azaz a kapuadót Hunyadi Mátyás 1467-es pénzügyi reformja során bevezetett királyi kincstár adója elnevezésű, azaz a füstadó, másnéven füstpénz váltotta fel.

Forrás

• Engel Pál: Beilleszkedés Európába, a kezdetektől 1440-ig – Magyarok Európában I. (Háttér lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1990)
• Központi Bányászati Múzeum: A magyar bányászati termelés története
• Draskóczy István: A magyar nép története 1526-ig (IKVA Kiadó, 1990.; ISBN 963-7760-13-X)
• 1222. évi XXIII. törvénycikk