Észagíla

Az Észagila (sumer: „a fej felemelésének háza”) az ókori mezopotámiai Babilonban Marduk főisten szentélykörzete volt.

Az újévi ünnepségek

A babiloni újév kezdetén tartották az ún. akítu-ünnepet, aminek állami jelentősége is volt. Az új király ekkor lépett a trónra, ekkor kezdődött uralkodásának első éve. Ezt az aktust minden évben meg is kellett ismételnie, különben interregnum volt. Ezt még a Babilont elfoglaló asszír királyok is betartották, ha ők nem tudtak Babilonba menni, akkor mást ültettek a babiloni trónra maguk helyett.

Részei

• egy nagyobb udvar (kb. 40×70 m²)
• egy kisebb udvar (kb. 24×40 m²
• Abzu – egy kis tó, ami Enkit, Marduk apját képviselte
• a Marduk-szentély
  • egy várószoba
  • a belső szentély Marduk és felesége, Szarpanit szobrával
• Étemenanki – Marduk zikkuratja

Építéstörténete

II. Nabú-kudurri-uszur jelentősen kibővítette a komplexumot. Hérodotosz szerint Xerxész i. e. 482-ben, amikor lerohanta Babilont, megszentségtelenítette az Észagilát. Nagy Sándor elrendelte az újjáépítését. Babilont végül a Szeleukida Birodalom idején hagyták el lakói.

Források

Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8 

Ez a szócikk részben vagy egészben az Esagila című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.