15 cm schweres Infanteriegeschütz 33

A szócikk címe technikai okok miatt pontatlan. A helyes cím: sIG 33.

A sIG 33-as (schwere Infanteriegeschütz) egy a második világháborúban a náci Németország által gyártott és alkalmazott nehéz gyalogsági ágyú. Az 1933-tól gyártásba került lövegből, a második világháború ideje alatt, közel négyezer darab épült. A német Wehrmacht gyorsan mozgó, gépesített alakulatok áttörésére épülő stratégiája szükségessé tette egy olyan harcjármű megalkotását, amely lépést tudott tartani a gépesített gyalogsággal, tűztámogatást biztosítva azok harcához. A rögtönzés eredményeként született sIG 33-as löveggel felszerelt harcjárművet, a köznyelvben szintén sIG 33-ként emlegették, hivatalos megnevezése azonban az alváztól függően sIG 33 I (Sf), sIG 33 II (Sf) vagy sIG 38 (Sf) "Bison"/"Grille" volt (az Sf a német Selbstfahrlafette=önjáró löveg, kifejezésre utal). A rögtönzött harcjármű sikere inspirálta a későbbi Sturm-Infanteriegeschütz 33B, illetve a kiforrottabb Wespe és Hummel harcjáművek kifejlesztését, amelyek beépített lövege azonban már nem a sIG 33 volt. A sIG 33 néven emlegetett önjáró lövegek legelterjedtebb változata a Panzer I alvázára épült.

Tervezés

A páncélozott gyalogság közvetlen tűztámogatása céljából a 150 mm-es sIG 33-as L/11-es löveget építették a Panzer I Ausf B vázára. Az így létre hozott önjáró lövésztámogató löveg követni tudta a lövészcsapatokat a csatában.

Az átalakítást az Alkett hajtotta végre Berlin Spandau városrészében lévő üzemében. A Panzer I-es tornyát és felépítményét eltávolították, és a helyére nagy, doboz alakú lövegtornyot tettek, mely felül és hátul nyitott volt.

A sIG 33-as az első a hasonló II. világháborús német fegyverek közül, melyeknél eredetileg vontatott löveget szereltek harckocsi vázra. Az első változatból összesen 38 darab készült.

A sIG 33-as ágyút 12,5°-kal lehetett balra és jobbra forgatni irányzáskor, és -4°-tól 75°-ig lehetett az emelkedési szöget állítani. A kiváló fegyver egészen a háború végéig rendszerben maradt.

A háborúban

A sIG 33-asokkal a 701.-706. nehéz lövésztámogató ágyús ütegeket szerelték fel, melyeket a hat páncéloshadosztály között osztottak el a Hollandia és Franciaország elleni hadjárat idején 1940 májusában és júniusában. Habár a magas, nyitott felépítmény elég sebezhetőnek bizonyult, a csapatparancsnokok nagyra értékelték a lövegek által nyújtott hatékony tűztámogatást, amely gyakran ütközetet eldöntő tényezőnek bizonyult. Bár a korszerűbb típusok érkezése és az elhasználódás miatt a bevethető sIG-ek száma gyorsan csökkent, 1943-ban még jó néhány harcolt az 5. páncéloshadosztály kötelékében a keleti fronton.

Forrás

• Steve Crawford: Harckocsik a II. világháborúban.
• George Forty: Tankok világenciklopédiája (Atheneum 2000, Bp. 2006)

Külső hivatkozások

• panzerkeil.dre
• SZTE Egyetemi könyvtár hadtörténeti gyüjteménye