Pajor Kornél

Pajor Kornél (Budapest, 1923. július 1.) világbajnok gyorskorcsolyázó.

1941-től a BKE (Budapesti Korcsolyázó Egylet) gyorskorcsolyázója volt. 1942-től a Budapesti Haladás Kerékpár Egyletben kerékpározott is, de kiemelkedő eredményeket gyorskorcsolyázásban ért el. 1949-ben 5000 és 10 000 méteren is világcsúcstartó volt. Ebben az évben a davosi Európa-bajnokságon bronzérmet, az oslói világbajnokságon aranyérmet nyert. A magyar gyorskorcsolyázás történetének ez az első – és máig egyetlen – világbajnoki aranyérme. A norvégiai világbajnokság után nem tért haza, Svédországban telepedett le és a gyorskorcsolyázást a svéd Castor Östersund sportegyesületben folytatta. A nemzetközi versenyeken ezután a svéd válogatott tagjaként indult. Az aktív sportolástól 1960-ban vonult vissza.

A még Budapesten megkezdett építészmérnöki tanulmányait 1952-ben, a Stockholmi Műszaki Főiskolán fejezte be.

Sporteredményei

• magyar színekben:
  • olimpiai 4. helyezett (10 000 m: 1948)
  • világbajnok (összetett: 1949)
  • Európa-bajnoki 3. helyezett (összetett: 1949)
  • négyszeres magyar bajnok (összetett: 1944, 1947, 1948, 1949)
  • világcsúcsai
    • 5000 m: 8:13,5 (1949)
    • 10 000 m: 16:58,7 (1949)
• svéd színekben:
  • világbajnoki 3. helyezett (összetett: 1951)
  • Európa-bajnoki 3. helyezett (összetett: 1952)

Források

• Révai Új Lexikona – ISBN 9639015172
• Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723