Almásy László

Almásy László szobra a Magyar Földrajzi Múzeum kertjében, Érden

Zsadányi és törökszentmiklósi Almásy László (Borostyánkő, jelenleg Bernstein, Ausztria, 1895. augusztus 22. – Salzburg, Ausztria, 1951. március 22.) utazó, Afrika-kutató, felfedező.

Élete

Almásy László Ede néven született a család Borostyánkő várában született. A borostyánkői birtokot még nagyapja, Almásy Ede szerezte, aki a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapító tagja volt 1872-ben. Édesapja az Ázsia-kutató, Almásy György volt, édesanyja Pittoni Ilona volt. A család 1892-ben költözött Borostyánkőre. Szülei házasságából 3 gyermek született; Lászlónak egy János nevű bátyja, valmint egy húga volt.

Családja az Almásy család azon ágából származott, amely nem volt jogosult a grófi cím viselésére. Ő maga a következőképen írt erről:

„	Meg lehetsz róla győződve, eleget védekeztem a nekem itt bőven kiosztott rang ellen. Szemlélyes tájékoztatásodra engedd meg, hogy ennek a visszás helyzetnek alábbi magyarázatát adjam: Őfelsége, IV. károly király trónra lépésekor nagyatyám fel lett szólítva, hogy mint az egyik zsadányi és törökszentmiklósi Almásy hitbizomány tulajdonosa, adja be családunk többi ágainak rangjára való emelésének kérvényét. A kérvényt 1917-ben Őfelsége ellátta kézjegyével, mivel azonban nagyatyám elhalálozott, bátyámnak kellett volna azt ellenjegyzés végett a m. kir minsztertanácsnál kijárni. Tekintettel a háborúra bátyám ezt nem tette, és az okmány így mai napig csonkán fekszik levéltárunkban. Amikor Őfelsége 1921-ben Szombathelyen tartózkodott, mint szűrnysegéd voltam beosztva melléje, s ez idő alatt a Király - emlékezve az általa jegyzett beadványra - következetesen grófnak szólított, ez aztán az akkori legitimista körökbben folytatódott és a sajtóban is fel-felmerült. Képzelheted, mily gyakran kerülünk abba a helyzetbe bátyámmal, hogy tiltakoznunk kell a grófi címzés ellen, amihez azonban sokan saját hiúságuk kielégítésére ragaszkodnak.	”

Almásy hivatalos okmányaiban és kiadott könyveiben sem szerepel a grófi cím neve előtt. A borostyánkői vár tovább erősítette a külvilág szemében a grófi rangot, azt azonban kevesen tudták, hogy az László bátyának nevén volt.

Fiatalkorában gyakran tartózkodott nagyapja által könyvekkel és térképekkel bőven ellátott több ezer kötetes könyvtárában, jelentős hatással volt rá Chernel István, ornitólógus munkássága, akinek írásait rendszeresen olvasta. Tanulmányait a kőszegi bencés gimnáziumban folytatta, ahol először ébredt fel benne a madarak költési és vonulási szokásai iránti érdeklődés és a repülés utáni vágy.

Középiskolai tanulmányait Grazban kezdte, de egy szerencsétlen véletlen után (drótszamarával elütötte a gimnáziumigazgatót) távoznia kellett. Ezután a tanulmányait a London meleltti Eastbourne-ben folytatta, ahol műszaki képzést kapott. Angliában töltött évei alatt, tökéletesen elsajátította az angol nyelvet és megismerkedett az ottani kultúrával és életformával. Itt találkozott először a híres Afrika kutató, Frederick Selous könyveivel és ekkor kezdett érdeklődni Afrika iránt. Diákévei alatt épített egy vitorlázó repülõt, amellyel 10 métert zuhant, de kisebb sebesülésekkel megúszta.

Az I világháború alatt pilótaként teljesített szolgálatot az orosz majd olasz fronton. Több kockázatos felderítő úton vett részt a Dnyeszter mentén. A háború végeztével részt vett az elűzött király visszatérési kísérletében, az ún királypuccsban. 1921. április 5-én Mikes János püspökkel kísérte el az uralkodót a határig.

Vékony, magas termetű, nagy teherbírású, sportos alkatú ember volt.

Almásy a grazi Steyr autógyár színeiben több autóversenyt is nyert. A technikai érdeklődése vezette először Afrikába is, Esterházy Antal társaságában. A felfedezők 1926-ban indultak egy Steyr autóval indultak Alexandriából és a Nílus mentén egészen Kartúmig jutottak, majd átkeltek a Berber-és a Núbiai sivatagon. Az utazás nagy visszhangott keltett és a cég megbízta helyi képviseletével, reménykedve abban, hogy piacot nyer magának Egyiptomban is.

1929-ben a cég két autóját is kipróbálta a viszontagságos sivatagi körülmények között, amikor a Keleti-Szaharában tett egy 700 km-es utat, egészen Abu Moharig. Magával ragadta Afrika világa, több vadászexpedíciót is vezetett a Líbai-sivatagban, ezek egyikén Széchenyi Zsigmonddal is együtt vadászott.

Afrikai évei során magas körökben épített magának kapcsolatokat. Megismerkedett Kemal el Din herceggel, megismerte Faud királyt és az uralkodóház számos tagját. Kemal el Din herceg bőkezűen támogatta Almásy utazásait, mert felismerte, hogy Almásy munkája felbecsülhetetlen földrajzi és főleg stratégiai szempontból, feltárva Afrika eddig ismeretlen részeit.

1930-ban Zichy Nándorral repülőgép balesetet szenvedett a szíria Aleppó közelében, ezután visszatért Egyiptomba. 1932. május 1-jén tette első jelentős felfedezését, amikor megtalálta a Zarzura oázist, felfedezőtársai Sir Robert Clayton, Commander Penderel és Patrick Clayton voltak. A csapat felfedezte a Gilf-Kebír fennsík, északi fővölgyét, a Vádi Abd el Malikot.

A felfedezés világszerte elterjedt, és 1933-ban, a Universal filmtársaság pénzügyi támogatását élvezve, visszatért Egyiptomba, a Gilf-Kebír térségébe. Az expedíció tagjaként utazó Kádár László, később a magyar földrajztudomány jeles személyisége, fontos megfigyeléseket és megállapításokat tett a sivatagi homokformák, a dűnetípusok kialakulásával kapcsolatban. Az expedició a Líbiai-sivatag utolsó ismeretlen helyeit térképezte fel. Almásy a fennsík tanúhegyektől övezett völgyének, homokkő sziklabarlangjaiban ősi állat-és emberábrázolásokra bukkant. A Képek völgyének (Vádi Szúra) nevezett barlangokban, neolitikumi stucc-pálma-gizella-zsiráfábrázolásokat, vörössel festették a falakra. Ekkor fedezte fel, az ún Úszók barlangját. A növény és víz ábrázolásokból arra a következtetésre jutott, hogy egykor azon a helyen, ahol egy fűszál sem maradt meg időszakos vagy állandó vizek voltak. Ain Dua sziklabarlangjaiban körülbelül 800, fehérrel, vörössel, barnával és sárgával szinezett álattalakokat és feketével ábrázolt emberformákat találtak.

Almásy 1934-ben és 1935-ben térképezte fel a Szahara közepén található Nagy homoktenger nevű hatalmas homoksivatagot.

Közreműködött az egyiptomi sportrepülés létrejöttében.

Magyarabok

Először tudósított arról, hogy a Nílus egyik szigetén, Vádi Halfa közelében egy „magyar” nevű berber törzs él, amelynek tagjai állítólag II. Szolimán szultán serege által összefogdosott magyar hadifoglyok, majd katonák leszármazottai.

II. világháború

Miután az olaszok 1940-ben vereséget szenvedtek, a németek olyan segítséget akartak, aki jól ismeri a sivatagot. Almásyt találták a legmegfelelőbbnek erre a szerepre, hiszen ismeretei mellett kapcsolatokkal is rendelkezett. Almásy ekkor a magyar légierő kötelékében teljesített szolgálatot a magyar légierőnél. 1941 február 8-án a német hadsereghez vezényelték, és tartalékos tisztként az Rommel által vezetett Afrika Korpshoz került, ahol nagy távolságú sivatagi felderítőként szolgált. Néhány hónapos kiképzés után Heinkel és Junkers gépekre szerzett jogosítványt. Az ő nevéhez fűződik a Salaam-művelet, melynek célja az volt, hogy két német hírszerzőt (Johann Eppler és Hans Gerd Sandstede) az angol vonalak mögé juttassa, egy 5600 km hosszú víztelen úton. Mivel az angolok megfejtették a németek által használt rejtjeleket, folyton a német felderítőcsoport nyomában voltak. Almásy többször mentette meg a műveletet. A magára hagyott angol autók benzinével pótolta a csapatnak hiányzó üzemanyagot. A benzin helyére homok tett, hogy az angolok autója lerobbanjon. Mindezt a legnagyobb körültekintéssel vitte véghez, a tartályba nem jutott homokot gondosan letörölte, arra is vigyázott, hogy ne ugyanannyi homok kerüljön az autókba, hogy ne egyszerre menjenek tönkre. A kalandos útról Rommel seregénél Líbiában című könyvében ír.

Budapestre visszatérve szerepet vállalt az üldözött zsidók mentésében. Budapesti, Horthy Miklós úti lakásában, 1944 novemberében több üldözött zsidónak is menedéket nyújtott. Többek között Fux Jenő, olimpiai bajnok fiát, Györgyöt is rejtegette. A német seregben kapott egyenruhát és kitüntetéseit (elsõ- és a másodosztályú vaskereszt) viselve többször elzavarta a razziázó nyilasokat.

A háború után almásit többször is letartóztatták, háborús és népellenes bûncselekményekkel vádolták, és kegyetlenül bántalmazták. A Rommel melletti szolgálatot elismerte, de a háborús bűnöket tagadta. Végül Germanus Gyula vallomásának köszönhetően mentették fel. 1947-ben újra letartóztatták, ekkor Farud király unokaöccse közbenjárására szabadult ki. Lakását is levesztette, menekülnie kellett, visszatért Egyiptomba, angol segítséggel (Duke of Valderano). Kairó Zamalek nevű városrészében élt és sportrepülés-oktatásból, valamint sivatagi autós kirándulásokból biztosította megélhetését. Több kísérletet tett Kambüszész elveszett seregének felkutatására (leginkább ezért vállalta el a német hadsereg felkérését 1941-ben).

1951-ben európai útja során súlyosan megbetegedett amőbás dizentériától szenvedve került a Sazburgi Wehrle Szanatóriumba, ahol Viktor Wehrle professzor műtotte meg. Májában kialakult tályogok és egyéb károsodások végül életét követelték és 1951. március 22-én szenvedések után halt meg a szanatoriumban. holttestét a salzburgi Kommunalfriedhof 75. parcellájának 4. sorának 2. számú sírhelyében heylezték örök nyugalomra.

Sírhelyén a magyar Aviatikai alapítvány és a Magyar Repülőszövetség 1994-ben márvány síremléket emelt.

Magánélete

Egyk legkedvesebb barátja, Hans Entholt a háború alatt életét vesztette. Almássy a fiatalember arcképét bekereteztette, gyászszalaggal kötötte át, naponta gyertyát gyújtott előtte és virágszirmokat szórt elé. Ez a többek által tudott ény adott táptalajt a homoszexualitásáról szóló híreknek. Almásynak több szerelme is volt, de igazi szerelme mindig is a sivatag maradt. Soha nem nősült meg, norvég menyasszonyát, Gudrunt egy félreértés miatt nem vette feleségül, a csalódás végigkísérte életén.

Náci volt?

Almásy személye felkeltette John Bierman, a BBC korábbi külpolitikai újságírójának, több, a II. világháborúval foglalkozó könyv szerzőjének érdeklődését is, aki mások több éves kutatómunkáját felhasználva szenzációhajhász címmel jelentette meg könyvét Nagy-Britanniában. Könyvében semmiféle titkos életet nem fed fel, amikor például azt állítja, hogy Almásy nem volt grófi származású. A kijelentés, hogy Almásy kollaborált a nácikkal, csúsztatás, mivel semmilyen bizonyíték nem támogatja. Almásynak nem volt semmilyen gyönyörű angol nővel szerelmi viszonya, hiszen ilyen kalandba a filmben szereplő, kitalált alak keveredett. Bierman könyvének számos téves állítása között szerepel, hogy a németek 1941-ben Egyiptomban szervezték be, azzal a megbízatással, hogy az elhárítás, az Abwehr számára hozzon létre egy speciális helyi egységet. A németek megbízásából végrehajtott katonai akció keretében 1942-ben két német kémet is sikerrel becsempészett Líbiából Egyiptomba a sivatagon keresztül, mélyen az ellenséges vonalak mögé, egészen a Nílusig hatolva.

Bierman a The Sunday Timesnak mindazonáltal úgy nyilatkozott, hogy Almásy nem volt meggyőződéses nácibarát. A szerző szerint Almásy László a németeknek dolgozott ugyan a háború alatt, de "nézetei egy konzervatív királypártiéi voltak, aki becsülte a régi rendet”. Ezt támasztja alá Török Zsolt életrajzi regénye is. A magyar szerző szerint Almásy mindig magyar maradt, aki hiába ajánlotta fel szolgálatait az angoloknak, majd az olaszoknak, mint gyanús személynek vissza kellett térnie Budapestre. Az események szinte végzetszerűen sodorták a német hadsereghez, de nem volt náci.

Almásy kutatói teljesítményének értékelését azonban ez a kérdés nem érinti.

Könyvei

• Autóval Szudánba (Bp., 1927)
• Az ismeretlen Szahara (Bp., 1934)
• Levegőben, homokon (Bp., 1937)
• Suhanó szárnyak (Bp., 1937)
• Rommel seregénél Líbiában (Bp., 1943)

Könyvek Almásy Lászlóról

• Török Zsolt: Salaam Almásy. Almásy László életregénye (Bp. 1998, Eötvös Kiadó)
• Kubassek János: A Szahara bűvöletében. (Bp. 1999, Panoráma Könyvkiadó)
• Krizsán László: A sivatag titkait kutatta (Vasszilvágy 2005, Magyar Nyugat Könyvkiadó)
• John Biermann: The secret life of Laszlo Almasy. The real English patient (London 2004, Pinguin)

Az „angol” beteg

Almásy személyéről mintázták Az angol beteg című játékfilm címszereplőjét. A film egy szerelmi történet keretébe ágyazva mutat be részleteket Almásy kutatásairól és életéből, az általa felfedezett sziklafestményekről és a háború előtti Egyiptomról. A történet hátteréről itt olvashatunk: Az Angol beteg és a dokumentum.

Fennmaradt egy, az 1929-es expedícióról forgatott némafilm az igazi Almásyról is.

Források

• Rubicon 2008/5
• Felfedezõ vagy tudós?

Külső hivatkozások

• Életrajza
• Almásy László, az igazi „angol beteg”
• Egy televíziós beszélgetés Almásyról
• Török Zsolt: Salaam Almásy (könyvismertető)
• National Geographic: Ki is volt valójában az "Angol beteg"? (cikk)
• Almásy László: Levegőben... homokon... (MEK)