„Észagíla” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 7. sor: | 7. sor: | ||
==Az újévi ünnepségek== |
==Az újévi ünnepségek== |
||
A [[babilon]]i újév kezdetén tartották az ún. ''akítu''-ünnepet, aminek állami jelentősége is volt. Az új király ekkor lépett a trónra, ekkor kezdődött uralkodásának első éve. Ezt az aktust minden évben meg is kellett ismételnie, különben interregnum volt. Ezt még a Babilont elfoglaló asszír királyok is betartották, ha ők nem tudtak Babilonba menni, akkor mást ültettek a babiloni trónra maguk helyett. |
|||
Az ünnepség 11 napig tartott. Az ''első öt nap'' előkészületekkel – imákkal, varázslatokkal, állatáldozatokkal, és két kis faszobor kifaragásával – telt. A ''negyedik napon'' [[Marduk]] szobra előtt felolvasták a babiloni [[Teremtés-eposz]]t. Az ''ötödik napon'' Marduk temploma megtisztulási szertartáson esett át. Megérkezett a szobra által megszemélyesített [[Nabú]] isten [[Borszippa|Borszipából]], a király pedig belépett az Észagilába, Marduk templomába. Ott levették róla kardját, jogarát, minden királyi jelvényét, az [[urigallu]]-pap pedig pofon ütötte, meghúzta a füleit és megparancsolta neki, hogy boruljon le Marduk előtt, és esküdjön meg, hogy nem feledkezett meg Marduk tiszteletéről, babilon jólétéről és mindig igazságosan kormányzott. A pap ezután megvigasztalta a királyt, majd mégegyszer megütötte, s ezután visszadta a királyi jelvényeit. Ha a király könnyekre fakadt, az jó ómennek számított Babilon számára. A ''hatodik napo'' a két kifaragott faszobrot lefejezték Nabú isten előtt, és elégették. A többi város istenei ezután érkeztek meg. A ''kilencedik napon'' a király belépett Marduk szentélyébe és „megfogta a kezét”. Talán ekkor zajlott le a szent nász a király és egy papnő között. Az istenek ezután kocsira szálltak, és kimentek a felvonulási úton a várostól északra lévő [[akítu]]-templomhoz. Itt az istenek a ''tizedik napon'' ajándékokat kaptak a királytól – [[Nabú-naid]] 150 kg aranyat és 5 tonna ezüstöt adott felirata szerint. A ''tizenegyedik napon'' az istenek visszatértek az Észagilába, ahol egy lakomán vettek részt. Ezután hazatértek városaikba. |
|||
==Építéstörténete== |
==Építéstörténete== |
||
A lap 2009. január 15., 04:45-kori változata
Az Észagila (sumer: „a fej felemelésének háza”) az ókori mezopotámiai Babilonban Marduk főisten szentélykörzete volt.
Épületei
- Marduk temploma – a szűkebb értelemben vett Észagila
- Étemenanki – Marduk zikkuratja
- Abzu – egy kis tó, ami Enkit, Marduk apját képviselte
Az újévi ünnepségek
A babiloni újév kezdetén tartották az ún. akítu-ünnepet, aminek állami jelentősége is volt. Az új király ekkor lépett a trónra, ekkor kezdődött uralkodásának első éve. Ezt az aktust minden évben meg is kellett ismételnie, különben interregnum volt. Ezt még a Babilont elfoglaló asszír királyok is betartották, ha ők nem tudtak Babilonba menni, akkor mást ültettek a babiloni trónra maguk helyett.
Az ünnepség 11 napig tartott. Az első öt nap előkészületekkel – imákkal, varázslatokkal, állatáldozatokkal, és két kis faszobor kifaragásával – telt. A negyedik napon Marduk szobra előtt felolvasták a babiloni Teremtés-eposzt. Az ötödik napon Marduk temploma megtisztulási szertartáson esett át. Megérkezett a szobra által megszemélyesített Nabú isten Borszipából, a király pedig belépett az Észagilába, Marduk templomába. Ott levették róla kardját, jogarát, minden királyi jelvényét, az urigallu-pap pedig pofon ütötte, meghúzta a füleit és megparancsolta neki, hogy boruljon le Marduk előtt, és esküdjön meg, hogy nem feledkezett meg Marduk tiszteletéről, babilon jólétéről és mindig igazságosan kormányzott. A pap ezután megvigasztalta a királyt, majd mégegyszer megütötte, s ezután visszadta a királyi jelvényeit. Ha a király könnyekre fakadt, az jó ómennek számított Babilon számára. A hatodik napo a két kifaragott faszobrot lefejezték Nabú isten előtt, és elégették. A többi város istenei ezután érkeztek meg. A kilencedik napon a király belépett Marduk szentélyébe és „megfogta a kezét”. Talán ekkor zajlott le a szent nász a király és egy papnő között. Az istenek ezután kocsira szálltak, és kimentek a felvonulási úton a várostól északra lévő akítu-templomhoz. Itt az istenek a tizedik napon ajándékokat kaptak a királytól – Nabú-naid 150 kg aranyat és 5 tonna ezüstöt adott felirata szerint. A tizenegyedik napon az istenek visszatértek az Észagilába, ahol egy lakomán vettek részt. Ezután hazatértek városaikba.
Építéstörténete
Források
Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8
Ez a szócikk részben vagy egészben az Esagila című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
