Persona (film)

Persona: 1966-ban készült, 85 perces, fekete-fehér svéd film.

Történet

Alább a cselekmény részletei következnek!

A film nyitójelenete egymásba vágott képkockák, egy lefogott tenyérbe szöget ütnek, hullák, pergő filmtekercs, idős halott asszony, fiatal halott gyerek, majd a halott gyermek az ágyon megmozdul, megfordul és alvást színlel. Szürreális rémálomjelenetek halmaza. A kisfiú felül az ágyban és egy óriásira felnagyított női arcképet simogat. A bevezető képsorok után egy kórházból indul a film. A kórház főorvosa megbízza Almát, az egyik ápolónőt, hogy gondozza a híres színésznőt, Elisabeth Voglert, aki egy színdarab kellős közepén megnémult, és azóta nem szólal meg. Látszólag teljesen egészséges, reakciói normálisak a némaságán kívül. Alma betér a színésznő szobájába, beszél hozzá, bemutatkozik, mesél magáról. Elisabeth figyelmesen hallgatja, többnyire mosolyog. A főorvos kezdeményezésére egy vidéki birtokra kerülnek, hogy ott folytassa Alma nővér a színésznő terápiáját. A tengerparti ház képsorait és a két nő alakját mutató kameraképeket Ingmar Bergman narrálja fel. Naphosszat sétálnak a tengerparton, Alma folyamatosan beszél a néma színésznőhöz. Ő irányítja a nőt. Főznek, napoznak, kellemesen telnek a napok. Egy nap Alma stabil világnézete kezd darabjaira hullani. Másnap Elisabeth levelet kap a férjétől, mellékelve kisfiúk fényképét. Elisabet széttépi a fotót, a levelet Alma olvassa fel neki. Elisabeth kiborul. Alma a napok során mindent elmond magáról, a szerelmeiről, a kudarcairól, beszél az abortuszáról, a férfiakról, a munkájáról, teljesen átadja magát a nőnek. Kivetkőzik magából, teljesen lemeztelenedik a másik előtt. Leveti a hazugságok és a csalás maszkját, és lassan értelemmel kezdi megtölteni életét. Elisabeth levelet ír a férjének, amit odaad a nővérnek, hogy adja postára. Alma a kocsiban észreveszi, hogy nincs lezárva a boríték, kiveszi a levelet és elolvassa. Teljesen összeomlik, amikor a sorokból kitünik, hogy a színésznő elárulta őt. Azaz nevetségesnek tartja a lány kitárulkozását, és megemlíti a levélben, hogy Alma szerelmes lett belé. Alma visszarohan a színésznőhöz, és számon kéri a levelet, teljesen magán kívül kerül. Elisabeth elmenekül előle, Alma rohan utána, mint egy otthagyott szerelmes nő. Üvölti a sérelmeit a nő után. Innentől kezdve a két nő pszichológiailag egymás ellen fordul. Vagyis Alma elkezdi enyhén terrorizálnia színésznőt, fizikai fájdalmat okoz neki, megalázza. Látszólag Elisabeth fölé kerekedik. Beszél neki Elisabeth elutasított anyaságáról, a nyitó jelenetben idézett fiúgyermek valójában a színésznő abortált magzata. Alma megpróbálja visszaszerezni az írányítást, de szavai összefüggéstelenek, mondatszerkesztésre képtelen. A film zárósoraiban a két nő pakol, az egyik nő felszáll a buszra, majd a kép elsötétedik.

Cenzúra

A film két jelenete szokott a cenzúra hálóján fennakadni: egy merev péniszt ábrázoló rövid felvétel a film elején (kivágták az amerikai DVD-ről, de bennehagyták az Accent Film Entertainment változatában), és Alma monológjának egy részlete, amikor elmeséli, hogy a szerelme „a kezével juttatta őt a csúcsra”, amikor még gyerekek vagy tinédzserek voltak.

Alkotók

• rendező, forgatókönyvíró és producer: Ingmar Bergman
• zeneszerző: Lars Johan Werle
• operatőr: Sven Nykvist
• vágó: Ulla Ryghe
• gyártó: Svensk Filmindustri (SF) AB
• bemutató: 1966. október 18.

Szereplők

• Liv Ullmann (Elisabeth Vogler, a színésznő)
• Bibi Andersson (Alma, a nővér)
• Margaretha Krook (orvosnő)
• Gunnar Björnstrand (Mr. Vogler)
• Jörgen Lindström (Elisabeth fia)

Külső hivatkozások

• A Persona az Internet Movie Database oldalain