Hangszín

A hangszín a hang egyik fizikai jellemzője. A hangszín miatt halljuk eltérő jellegűnek a különböző forrásból például hegedűtől, a cimbalomtól és az egyik vagy másik embertől embertől származó, azonos hangmagasságú (alapfrekvenciájú) hangokat. A hangszínt tehát a hangkeltésre használt eszköz tulajdonságai határozzák meg: a hangszereknél annak anyaga, formája, megszólaltatásának módja, az emberi hang esetén a hangképzőszervek anatómiai jellemzői, valamint az ún. részhangok száma és erőssége.

Utóbbiak megértéséhez tudnivaló, hogy egy hang hallatán (ill. egy rezgés hangként való felfogásakor) általában sohasem egyetlen hang "szól" ill. rezeg. Azt is mondhatjuk, hogy a természetben tiszta hangok nem, hanem csak ún. összetett hangok jönnek létre. Az összetett hang elemei az alaphang és a vele együtt rezgő felhangok. A legmélyebb, vagyis a legkisebb frekvenciájú rezgés, az alaphang. A felhangok frekvenciája az alaphang frekvenciájának többszöröse. A felhangok amplitúdóaránya alakítja ki a végeredményként hallható hang karakterét, "hangszínét". Minél "erősebbek" (nagyobb amplitúdójúak) az együtt rezgő felhangok, annál kevésbé lesz felfogható az alaphang.

Ezen jelenségek matematikai alapját a Fourier-sor illetve Fourier-transzformáció elmélete adja. Eszerint bármely periódikus jel felírható végtelen sok szinusz jel összegeként. Ezek frekvenciája rendre az alap periódus meghatározta frekvencia (alaphang, alapharmónikus), illetve annak többszörösei (felharmónikusok).

Ha az alaphang már gyakorlatilag nem, vagy csak nagyon nehezen felismerhető, akkor ezen hangokat zajnak vagy zörejnek nevezzük. Ezeknek nincs zenei kifejezéssel megnevezhető hangmagasságuk.

Lásd még

• zenei hang
• A hang további jellemzői: hangmagasság, hangerő, hangérték