„Szentkirály (Bács-Kiskun vármegye)” változatai közötti eltérés

	Szentkirály
; Szentkirály címere	; Szentkirály zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Alföld
Vármegye	Bács-Kiskun
Kistérség	Kecskeméti
Jogállás	község
Irányítószám	6031
Körzethívószám	76
	Népesség
Teljes népesség	1854 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	20 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	101,89 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 46° 55′ 04″, k. h. 19° 55′ 08″Koordináták: é. sz. 46° 55′ 04″, k. h. 19° 55′ 08″
	Szentkirály Pozíció Bács-Kiskun vármegye térképén
	Szentkirály weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szentkirály témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Laptörténet interaktív böngészése

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2008. december 26., 07:21-kori változata

Ez a szócikk a Bács-Kiskun megyei településről szól. Hasonló címmel lásd még: Szentkirály (egyértelműsítő lap).

Szentkirály község Bács-Kiskun megye Kecskeméti kistérségében.

Fekvése

Szentkirály Bács-Kiskun Megye északi határán, a Kiskunsági Homokhátság peremén fekszik, nyugaton Kecskeméttel határos, központja mintegy 20 km-re van a megyeszékhelytől.

Története

Az avar kor óta lakott település. Több ezer éves gyökerekkel rendelkezik: régészeti leletek maradtak ránk a rézkortól, írásos emlékek 1354-től, s az Árpád-kori templom romjai még a XIX. században is álltak.

Első írásos emléke 1354-ből való, melyben I. Lajos király Sanctus Rex néven említi.

A török időkben már jelentős településnek számított, erről tanúskodnak a szultáni khász birtok összeíró levelei. A későbbi felszabadító hadjáratok során azonban teljesen feldúlták és elnéptelenedett. Ez idő tájt, a XVIII. században vált Kecskemét város pusztájává, melyet az később bérlők (18. században az Ottlik család, és Vay Ádám kuruc mrsall birtokolták) , a városi polgárság tulajdonába adott ki. Így alakult ki Szentkirályon a nagy kiterjedésű tanyahálózat, mely még ma is jelentős a település életében.

A kecskeméti bérlők közül egyre többen települtek ki a pusztára, ahol kis és középbirtokosként főként állattenyésztéssel és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A lakosság növekedése megkövetelte a helyben oktatást, mely az 1850-es években indult meg. A település fejlődését jól mutatja, hogy 1901-ben a katolikus, majd 1902-ben a református hívek is templomot építettek. Ebben az időben a puszta lakossága mintegy kétszerese volt a mainak.

Szentkirály-puszta 1952. január 1-én vált közigazgatásilag is önállóvá Lászlófalva néven. A község eredeti, ősi nevét 1987. augusztus 20-án tudta visszaszerezni a helyi vezetés és a lakosság kezdeményezésére. A mai faluközpont az 1950-es években alakult ki. 1952-ben lett önálló, de Lászlófalva lett a falu neve. 1987-ben kapta vissza ősi nevét.

Gazdaság

A község életében napjainkban is meghatározó a mezőgazdaság, melynek arculatát az alapvetően homok jellegű talaj és a kevés csapadék szabja meg. A termelőszövetkezet felbomlása után kialakult kisgazdaságokban a gabonafélék mellett elsősorban a szántóföldi, öntözéses zöldségtermesztés: paradicsom, sütőtök, burgonya és dinnye termesztése jellemző. Közülük kiváló ízének és termelési volumenének köszönhetően a térségben méltán ismert és elismert a “szentkirályi dinnye”.

elentősnek mondható a mintegy 300 ha-on folytatott szőlőtermesztés és egyre nő a növényházakban termesztett zöldség és dísznövény mennyisége is. Az állattenyésztésben a juhászat, illetve a tejelő tehenészet a legfontosabb.

A község mezőgazdaságában mindenképp megemlítendő még a tanyák szerepe, mint az önálló ellátást, a termelés több vertikumát (szántóföldi gazdálkodás, intenzív zöldségtermesztés, állattenyésztés stb.) magába foglaló termelési egységek. Csökkenő mértékben ugyan, de még napjainkban is jelentős hatással vannak a község életére, ugyanis a külterületi népesség aránya 40 % feletti. Tovább éltetésükkel Szentkirály arculatának fontos vonásait őrizzük meg.

A Szentkirályi Ásványvíz Kft. szénsavmentes terméke a 2004-es párizsi Aqua-Expo-n EAUSCAR díjat nyert.

Nevezetességei

Szent István király szobra
Római katolikus templom (1901)
Református templom (1901)

Külső hivatkozások

Ez a Bács-Kiskun vármegye településéről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)

[6bce96249171fc19190f9f09fbe95e4aa75c0e1e-1] Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)

[1]

@@ 11. sor: / 11. sor: @@
 | népsűrűség = 20
 | terület = 101,89
-| koordn_fok = 46.918
+| szélességi fok = 46.918
-| koorde_fok = 19.919
+| hosszúsági fok = 19.919
 }}
 '''Szentkirály''' [[község]] [[Bács-Kiskun megye]] [[Kecskeméti kistérség]]ében.
@@ 24. sor: / 24. sor: @@
 Az avar kor óta lakott település.
 Több ezer éves gyökerekkel rendelkezik: régészeti leletek maradtak ránk a rézkortól, írásos emlékek 1354-től, s az Árpád-kori templom romjai még a XIX. században is álltak.
 Első írásos emléke [[1354]]-ből való, melyben I. Lajos király Sanctus Rex néven említi.
@@ 38. sor: / 37. sor: @@
 A község életében napjainkban is meghatározó a mezőgazdaság, melynek arculatát az alapvetően homok jellegű talaj és a kevés csapadék szabja meg. A termelőszövetkezet felbomlása után kialakult kisgazdaságokban a gabonafélék mellett elsősorban a szántóföldi, öntözéses zöldségtermesztés: paradicsom, sütőtök, burgonya és dinnye termesztése jellemző. Közülük kiváló ízének és termelési volumenének köszönhetően a térségben méltán ismert és elismert a “szentkirályi dinnye”.
 elentősnek mondható a mintegy 300 ha-on folytatott szőlőtermesztés és egyre nő a növényházakban termesztett zöldség és dísznövény mennyisége is. Az állattenyésztésben a juhászat, illetve a tejelő tehenészet a legfontosabb.